Napokig nem látta a barna hajú fiút. Attól félt, hogy már elfelejtette őt. Ám még pár keserves nap után, megjelent.
Hulla részegen, és betépve.
- Mit akarsz? - segítette be a be fiút a szobába. Leültette a kicsit kopott kanapéjára, majd vizet hozott neki.
- Semmit...csak ide jöttem. Látni akartalak. - mosolyodott el Minhyuk. A fiatalabb nem hitt neki.
- Ha több anyag kell, ne gyere hozzám. Én is tőled kapom... - nyelte el a mondat végét. Rosszul volt. Érezte a fiún az alkohol és a dohány keverékét, amitől az ő gyomra is kétszer átfordult.
Mégis...valahol vágyott erre.
Kötetlenség.
Gondtalanság.
Egy pillanatra meg akart szabadulni a láncaitól.
- Van még nálad? - ült végül a részeg fiú mellé. Minhyuk elmosolyodott, és egy injekciós tűt adott a fiatalabbnak. Kihyun szinte kitépte a kezéből, és magába nyomta a szert.
"Ő a legrosszabb ember a világon."
Ez a gondolat gyötörte őt, míg a falak le nem mállottak a vasrácsaikról, és a kanapé egybe nem olvadt a plafonnal.
