🧡Gyula Team / Kempf Zozo.ff.🧡

🖤2.rész🖤2/2

~Folytatás~

Beni tolta a bevásárlókocsit, Letti benne ült, Én meg csak sétáltam mellettük. Szinte minden ember úgy nézett ránk, mint ha leprásak lennénk.

Most már tudom, hogy miért kedvelem jobban az állatokat az embereknél...

Rekord idő alatt bevásároltunk, jó kis csapat vagyunk. Én dobáltam a cuccokat, Letti elkapta és beletette a bevásárlókocsiba, Beni pedig tolta.
Már éppen mentünk kifelé a kocsimhoz, mikor egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.

Viktor volt az. A VOLT barátom....

V: Blanka?! - kocogott utánam .
Legszívesebben megfordultam volna és levágtam volna neki egy hatalmas nagy pofont.
De nem tettem, úgy mentem tovább mintha ott se lenne.
V: Már meg se ismersz? Pedig illene megismerni a barátodat Blanku. - lejtett gúnyos nevetést.

Na itt telt be a pohár...Megfordultam.
Bl: Te mi a faszt képzelsz magadról? - csattantam fel.
Hogy mered azt mondani, hogy a barátom vagy, HOGY? - néztem rá hatalmas szemekkel.
Meg te engem ne becézgessél, mert olyat teszek amit még magam is megbánok. - szorult ökölbe a kezem.
Nem esett le a tantusz, hogy azért nem fordultam meg, mert nem akartam látni azt a barom képedet? Hmmm? - itt már eléggé elborult az agyam, csak azt vettem észre, hogy össze vissza hadonászok és szinte üvöltök.

Ez nem én vagyok.... Jézusom, az egész parkoló minket nézett. Igazából nem érdekelt. Annyi düh és érzelem volt bennem, hogy azt hittem nyomban elájulok... Eszembe jutottak a régi emlékek. Az a nap mikor megismertem. Az összes együtt töltött idő...MINDEN!
Egyik pillanatról a másikra, azt éreztem, hogy remegnek a lábaim, a testem elernyedt és földre rogytam. Elkezdtem sírni. Nem érdekelt semmi. Kiakartam magamból sírni a fájdalmat, amit Ő okozott, a "Barátom"!
A legszánalmasabb azt volt, hogy Viktor végig röhögött. Megalázott. Megint!

Letti oda ült mellém és elkezdett vígasztalni. Vállára hajtottam a fejemet és kezdtem megnyugodni. A szívverésem lelassult, a testembe vissza jött az erő.
Beni oda jött és felsegített a földről. Letti megfogta a kezemet és elhúzott onnan, egészen a kocsimig. Beültem a hátsó ülésre, ilyen állapotban nem hiszem, hogy jó ötlet lenne vezetni...
Beni ott maradt Viktorral. Remélem nem csinál semmi hülyeséget.

~Beni szemszöge~

Ahogy meghallotam a hangját, egyből tudtam, hogy ennek jó vége nem lesz.
Éreztem, hogy meg kell védenem a nővéremet.
Borzasztó volt végig nézni, ahogy pici teste összerogyott és kitört belőle a sírás, fájdalom.
Ott döntöttem el, hogy beverem a képét, ennek a mocskos féregnek. De nem akartam, hogy Blanka végig nézze, ezért megkértem Lettit, hogy vigye el a kocsiig és beszélgessen vele. Nem szeretném ha újra depressziós lenne.

Viktor elindult az ellenkező irányba...

Be: Állj csak meg! - kiáltottam utána.
V: Jajj Benike, már csak te hiányoztál! - nevetett és megfordult.
Be: Jól nyisd ki a füledet, mert nem mondom el kétszer! - szorult ökölbe a kezem, éreztem ahogy testemet átjárja a düh.
V: Na mondjad hős gyerek! - tette keresztbe a karjait.
Be: Ha mégegyszer meglátlak Blanka körül, befogom verni a képedet "cicafiú".
Remélem felfogtad és megértetted, hogy mit mondtam!!!
V: Ja, aha. - nézte a cipőjét.
Be: Mondom MEGÉRTETTED!!! - förmedtem rá.
V: Meg. Most már mehetek!
Be: Fordulj fel nyomorék! - otthagytam.
Megfogtam a bevásárlókocsit és mentem a kocsihoz.
Oda érve láttam, hogy Blanka nagyon magyaráz, Lettike pedig nevet.
Ez az Én nővérem, erős és tiszteletre méltó. Igazából mindig is felnéztem rá, csak Ő ezt nem tudja, de nem is baj, a végén túlságosan elszállna magától. Elnevettem magam ezen a gondolaton...
Felnyitottam a csomagtartót és bepakoltam a cuccokat,vissza vittem a bevásárlókocsit és beültem a kocsiba.

Bl:Jól vagy tesó?! - dőlt előre és hangjában kétségbeesettség hallatszott.
Be: Persze, nincs semmi baj! Inkább az a kérdés, hogy te jól vagy-e? - fordultam hátra hozzájuk.
Gyors rápillantottam Lettikére és az volt a legfurább, hogy az Ő arcán is aggódás látszott.
Féltett a kis aranyos. Ez tetszik! Akaratom kívül is muszáj volt felnevetnem.

Elfordítottam a kulcsot és elindultunk. Elhagytuk a Tesco parkolóját...

Be: Lettike?! Téged hazadobjunk? - néztem a visszapillantóba.
L: Aha, légyszi! - mosolygott.
Bl: Neeeeee! Aludj ott nálunk! - nézett rá nővérem bociszemekkel.
L: Háááát! Nem tudom, hogy anyáék megengedik-e?! - hajtotta le a fejét
Bl: Jajj ne viccelj már, ilyenről sose szoktad őket megkérdezni. - nevette el magát.
L: Amúgy szerintem ez egyértelmű volt, hogy ott alszom. - kuncogott.
Bl: Mertél volna mást mondani.
L: Viszont a cuccaimért hazaugranék. - szólt előre nekem, édes hangjával.

Jaj! Dehogy édes, miket hordok itt össze...

Be: Okés, kb 2 perc és a házatoknál vagyunk!
L: Rendben, köszönöm! - lejtett egy apró mosolyt felém.

Én csak bólintottam egyet...

🌈to be continued🌈

🌈