Isteni viszály; YoonKook /BEFEJEZETT/

Negyedik aranyalma🍏

Jungkook mit sem szeretett jobban csinálni, mint az utcákon csavarogni, minden négyzetcentiméterét felfedezni városának. Általában barátaival szokott elcsatangolni, de ők ma nem értek rá így egyedül tette meg a mai sétáját. Néha leállt az utcán játszó gyerekekkel vagy felnőttekkel beszélgetni, esetleg segíteni nekik, amúgy nem sok minden szokott vele történni. Általában nyugodt napja szokott lenni. De ez nem az a nap volt.

- Hello szépséges ifjú akit azóta sem tudtam elfelejteni, hogy megláttam. - szólította le egy vörös hajú fiú vidáman. Jungkook felnézett az idegenre. Nem tudta elképzelni, hogy lehet valakinek ilyen széles vigyora, már neki fájt az arca ha csak ránézett.

- Hello... idegen akit életemben nem láttam, ha mégis talán elfelejtettelek. - köszönt vissza Jungkook.

- Ez fájt. - tette szívére drámaian a kezét az idegen. - Egy ilyen szép arcot mint az enyém, nem szoktak elfelejteni. - Jungkook megforgatta a szemét. Tipikus drámakirály. - Mindegy is, Hoseok vagyok, én vagyok az egyik a három fiú közül akit szét akartál választani valamelyik nap a piacon. - nyújtott kezet Hoseok.

- Oh tényleg, akik egy almán vesztek össze. - emlékezett vissza Jungkook, majd elfogadta a felé nyújtott kezet. - Jungkook vagyok. Itt lakom a város szélén, te merre fele laksz?

- Oh én... egy messzi helyen lakom.

- Nem ebbe a királyságba tartozol?

- Attól tartok nem, csak egy... egy barátomat, igen, barátomat jöttem meglátogatni ide... de elég ennyi rólam, nem vagyok a városban ismeretes, körbevezetnél? - mosolyodott el Hoseok.

- Szívesen megtenném, de...

- Áh király, akkor indulhatunk is! De jó, hogy egy ismerősbe futottam bele, és nem egy tolvajba vagy ilyesmi. - rángatta maga után az ártatlan fiút, miközben magyarázni kezdett neki.

- Ja, nagyon. - morogta elkeseredetten Jungkook.

*

A két fiú bejárta az egész várost, legalábbis a háromnegyedét, Jungkooknak már mindegy volt, majd leszakadt a lába. Persze Hoseok abban a 2-3 órában egy percig se fogta be, csak dumált és dumált és fényezte magát. Istenek, még 5 perc és könyörögni fogok Hádésznak, hogy vigye el a lelkem. Eleinte próbált indokokat kitalálni, hogy leléphessen, de már feladta. Csak három órája ismerte a fiút de már az egész élet történetét tudta kívülről. Éppel kivel hempergett, hol, miért, mikor, kit győzött le, milyen király, satöbbi, dögunalom.

- Hé, hé, könyörgöm, csak öt percre üljünk le, kérlek. - nézett könyörögve a hiperaktív fiúra.

- Jó, legyen. Sosem értem meg az emberi lábakat... - morogta. Leültek egy kis padra a közelben, hogy ott folytathassák a beszélgetésüket.

- Az apád nem lehet egy jó fej ember. - húzta el a száját Jungkook a történetre.

- Nem is, őő, egyedül én nem kerültem börtönbe azt is csak azért mert anyu elvitt a barátnőihez akik gondomat viselték. Nagy koromban kimentettem a testvéreimet és együtt kiüldöztük apánkat a trónszékből.

- Trón? - nézett érdekesen Jungkook.

- Nem mondtam? Ő volt a Vil-- Argosz királya, nagyon keménykezű király volt. - javította ki magát Hoseok.

- Látom, annyira féltette a hatalmát, hogy képes volt a gyerekeit börtönbe csukatni, komolyan, ki tesz ilyet. - rázta a fejét Jungkook hitetlenül.

- Hát igen... - szomorodott el Hoseok. - De most mesélj te is magadról kicsit, unalmas hogy csak magamról dumálok. - könyökölt a térdére és nézett csillogó szemekkel Jungkookra. Ez a hangulatingadozása kikészít...

- Ó hát, én nem vagyok érdekes személyiség, a falu végén lakok anyámmal, meg a hamarosan megszülető testvéremmel. Apám építész, most is távol van. Annyira hiányzik. - szomorodott el. Hoseok sosem érzett az apja iránt hiányérzetet így nem tudott nagyon azonosulni vele. Az ő apja meg akarta enni, az anyjának köszönheti, hogy ő nem így végezte. Az a kannibál...

- Figyelj, bizto- nem tudta befejezni a mondatát mivel egy ismerős kellemetlen jelenléte megzavarta a kis tervét, miszerint az egész napot a nyuszifiúval tölti. Jin hatalmas vigyorral a képén sétált oda hozzájuk.

- Bratyó, hát szevasz! - veregette meg erősen a hátát Jin, ami rettenetesen fájt a vörösnek, de próbálta tartani magát Jungkook előtt. Nem lett volna férfias összerogyni. Jin egyből kiszúrta Jungkookot is, elengedte bátyját, majd a fiatalabb kézfejére fogott hogy ajkaihoz emelve egy lágy csókot lehelhessen rá - És szia helyeske. - kacsintott. Jungkook csak azért nem dobott hátast ettől a mozdulattól, mert már megvolt az a férfi aki kitöltötte minden gondolatát, így Jin nem volt rá hatással. - Jin vagyok.

- Jungkook. - mondta a fiatalabb. Jaj ne még egy egoman! Ha ennek is végig kell hallgatnom az élettörténetét a barátnőiről meg a sikereiről én levetem magam valahonnan. Yoongi bárcsak itt lennél...

- Már ne is haragudj meg Jin, hogy megkérdezem de... - szakította félbe Hoseok ezt a „varázslatos" pillanatot – Mit keresel itt?

- Jöttem egyet sétálni, már azt sem szabad? - vont vállat az istenség. Testvére mérgesen szuggerálta, de mielőtt nyakának ugorhatott volna Jungkook megszólalt.

- Szóval... ti testvérek vagytok?

- Igen, sajnos. - füstölgött Hoseok, Jin pedig keresztbe fűzött karokkal rányújtotta nyelvét.

- Gyere töltsd velem a napot ma Jungkook, ígérem, nem fogod megbánni. - vigyorgott Jungkookra felé nyújtott kezekkel.

- Nagyon kedves ajánlat, de... - mondatát nem tudta befejezni mert a puffogó testvérpár rácsapott testvére kezére.

- Még mit nem! Velem van, nem fog veled menni!

- Srácok én... - próbálkozott Jungkook sikertelenül. Lehetősége sem volt megszólalni.

- Hogy mersz te engem csapkodni, kettérepesztem alattad a földet! - rivallt rá Hoseokra testvére. - Egész nap veled volt a fiú, most én jövök!

- Nem érdekel mit hiszel magadról, egy csettintéssel elérem, hogy derült égből villám csapjon beléd! Velem marad és kész!

És így veszekedtek a fiú előtt aki egy ideig tűrte, hogy tárgyként kezelve veszekednek rajta, de egyre jobban fogyott a türelme. A francba már, mi olyan jó egy vézna fiatal fiúban mint bennem?! Még én se választanám magam! Türelmesen végig hallgatta hogyan akarják egymást elpusztítani ami számára képtelen hülyeségeknek hangzott, pedig ha jobban figyelt volna, halhatta volna a halkan morajló eget ami veszekedésük váltott ki az időjárásból. Végül megunta, hogy a két isten egymást szapulja nyilvános helyen, már majdnem közbe üvöltött, mint a piacon, de akkor nem messze meglátott egy embert aki szintén a veszekedőket leste enyhe görbülettel az arcán. A tekintetük találkozott, Jungkook pedig most érezte magát megmentettnek. Yoongi intett a fejével mosolyogva, a nyuszi fiúnak meg nem kellett több, elsettenkedett a két veszekedő ember mellől akik észre se vették az egy fő mínuszt, folytatták tovább azt amit lassan már 5 perce csináltak.

- Most pedig a herceg megment a szörnyű testvéreitől, mielőtt a szépséges fiú bekattan tőlük. - karolta át derekánál Jungkookot Yoongi egy pimasz vigyorral, és elindultak a hangoskodóktól minél messzebbre.

- Te vagy most minden amire vágyom! - mondta Jungkook fellelkesülve a gondolattól, hogy órákig tartó kínzás után végre azzal töltheti az idejét akivel tényleg szerette volna. Yoongi belepirult a kijelentésre, jól esett a szívének, hogy Jungkook tényleg szeretett vele lenni. Sőt, vágyott a társaságára.

Meg kéne engem, a lustaságomat, a lassúságomat, az ötlettelenségemet és mindent verni ami miatt egy ilyen rövid rész hónapokba tartott... Amúgy nem tudom mennyire feltűnő, de a zöld alma az az eredeti sztori eltérését, hozzá csapott kis részletét jelentené.