Isteni viszály; YoonKook /BEFEJEZETT/

Második aranyalma🍎

Pár szavon kívül még nincs változás :)

Yoongi nagyot szusszantott. Nem szándékozott ma emberek közé jönni, de már egy hete annak, hogy egy nyuszi pofijú fiú felkeltette az érdeklődését, és már nem bírt magával. Meg akarta ismerni a fiút. De hogy fogja megtalálni? Hiszen még a nevét sem tudja. Gratulálok Yoongi, neki volt töke megkérdezni a nevedet, de te nem kérdezted meg, mindjárt megtapsolom magam! Önmarcangolását testvére szakította meg, aki morogva odalépett mellé.

- Utálom ezt a várost. – kezdett rá Jin megint, mint annyiszor, ahányszor meglátogatták ezt a helyet. – Rossz belegondolni abba, hogy az én nevemet is viselhetné. – morgolódott magába.

- Ne kezd már megint Poszeidón, mert hozzád vágok valamit! – intette csendre testvérét Yoongi. A fenének sincs kedve újra meghallgatni, hogy „szegény én, bezzeg az a nő!"! Unalmas.

- Itt az ember nevemet használd Hádész, nem az Olimposzon vagyunk!

- Kit érdekel. – megforgatta szemeit, majd ott akarta hagyni testvérét, de valaki a karjánál fogva rántotta vissza.

- Jaj, Zeusz, elsőszülött testvérem, hát téged is látni manapság? – gúnyolódott Yoongi szembe fordulva Hoseokkal, akinek villámokat szórtak a szemei. – Ma nagyon viharos kedvedbe vagy, látom.

- Yoongi, hányszor mondtam neked, hogy kerüld a feltűnést! – mérgelődött a főisten le se reagálva Yoongi humorát.

- Ugyan már, melyik elcseszett ember hiszi el, hogy istenek vagyunk? Inkább hagyj, had éljem ki magam! – rántotta ki karját az erős szorításból, majd újra megindult.

Majdnem megcsúszott egy tárgy miatt, pontosabban egy alma miatt, amire véletlenül rá lépett, és mikor mérgelődve felvette onnan. Nem akármilyen alma volt az, tömör arany volt, és úgy csillogott a napon, hogy Yoongi majdnem megvakult fényétől, és egy igazán rövid szöveg volt rajta. „A legnagyobbnak".

- Még az alma is tudja, hogy én vagyok a legjobb! – vigyorgott Yoongi megmutatva testvéreinek az aranyalmát.

- Na, még mit nem! – jajdult fel a vízisten, és kikapta testvére kezéből az almát. – Mindenki tudja, hogy én vagyok a legnagyobb és legszebb isten és ember e világon!

- Helloka, én érdemlem meg az almát, és vagyok az istenek és a mindenség királya, én vagyok a legnagyobb Olimposzi! – szállt be Hoseok is a veszekedésbe.

A vita nagyon hamar eldurvult, de olyan szinten, hogy egymást püfölték. A piacon lévő emberek észrevették a három férfi verekedését, körbeállták őket, és ki az egyiknek, ki a másiknak szurkolva üvöltöttek. Jungkook és barátai is észrevették a csetepatét, először nem akartak vele foglalkozni, de a nagy kíváncsiságuk győzött, így ők is helyet szorítottak maguknak. Jungkook egyből észrevette a fekete hajkoronás fiút, és mielőtt gondolkodott volna, a verekedő férfiak közé vetette magát.

- Yoongi! Uraim! – próbálta felháborodottan szétszedni őket kevés sikerrel. – Az istenekre, mik maguk, gyerekek?! – próbált rájuk hatni, mikor a három fiú egy pillanatra felnézett rá.

Hyuk, aki eddig a háttérből figyelte az eseményeket, ezt az alkalmat választotta arra, hogy az ideget megfeszítse, és kilője a három arany nyílvesszőt, ami nagysebességgel közeledett az istenek felé. Először Hoseokot találta el, aki felnyögött a hírtelen szúrófájdalomra, és mikor belenézett Jungkook szemébe, hatalmas szerelem lobbant szívében. A második nyíl Jint találta el, aki amint ránézett Jungkookra egyszerűen elveszett szemeiben, és úgy érezte, hogy szíve annyi érzelemmel telt meg, hogy lassan felrobban. A harmadik, és egyben utolsó nyíl Yoongit találta el, aki...aki nem érzett semmi újat Jungkook irányt. Egyszerűen belenézett Jungkook szemeibe, és ugyan azt érezte, mint mikor meglátta a piacon először. Ugyanaz a nyuszi arcú, cuki fiú állt előtte annyi különbséggel, hogy ez a fiú most mérgesen nézett rá. Teljesen megbabonázta a fiú, ahogyan elkezdett magyarázni, bár semmit nem hallott a hangosan dübörgő szívverésétől. Hyuk először kétségbeesett, hogy talán elrontott valamit, pedig nem. Yoongi már sokkal előbb belezúgott Jungkookba, nem kellett hozzá Hyuk segítsége. Hyuk kezdett kételkedni terve sikerében, mikor megcsapta fülét a jól ismert üvöltés.

- Veszed le a szemed róla? Ő az enyém! – üvöltött fel Jin, mikor észrevette, hogy testvérei is ugyanúgy megigézve nézték a mérges fiút, aki össze-visszahadonászott magyarázás közben.

- Még mit nem! Hogy van pofád kisajátítani? – kiáltott fel Hoseok, mikor elhagyta Jin száját az a mondat.

Hamar egy újabb bunyó vette kezdetét immár Yoongi kivételével, aki még mindig megszeppenve nézett a nyuszi fiúra. Jungkook mélyet szippantott a levegőből, és felsegítette a földről Yoongit.

- Köszönöm. – mosolyodott el.

- Szívesen Yoongi. – mosolygott Jungkook aranyosan, és próbált úgy állni, hogy a két egymást bántó gyerekes isteneknek ne álljon útba.

- H-ha már itt vagy! – kezdett szégyenlős lenni Yoongi. Szedd össze magad! Tiéd az egész alvilág, nehogy már egy nyuszi fiú ijesszen meg! – Én nem kérdeztem meg a neved.

- Oh – vigyorodott el Jungkook, alig tudta leplezni zavarát. – Az én nevem—

- Gyere, ne most pasizz! – üvöltötte Hakyeon át a tömeget. – Anyám vár minket!

- Oh oké, megyek! – üvöltötte vissza, és szaladt volna el, de még időben megtorpant. – Éjfélkor legyél ugyan itt! Ja és Jungkook vagyok. – vigyorgott a nyuszi srác, majd meg se várta Yoongi válaszát, elviharzott a barátaival.

- Jungkook, olyan titokzatos vagy. – nem bírta megállni, hogy ne vigyorodjon el, arca teljesen vörösbe váltott, és csak testvérei hangos szitkozódásaira volt képes kiszakadni pillanatnyi rózsaszínködös világából.

- Még hogy kerüld a feltűnést, hát mit csináltok? – kiáltotta el magát mérgében.

*

- Fiam, mégis mit csináltál? – trappolt be Aphrodité* a fia házába mérgesen. Hyuk számított erre a lépésre, és úgy volt vele, őszinte lesz. Minek hazudni, úgy se jó benne.

- Csak tettem a dolgomat. Szerelmessé tettem pár személyt.

- Na de három személyt egy emberbe? Hyuk ezt nem gondolhattad te is komolyan. – mérgelődött Hongbin teljesen felháborodva fia tettén.

- Nekem is van büszkeségem, áttapostak rajta, most szenvedjenek a viszonzatlan szerelemtől! Hisz nem szeretheti mind a hármat egyszerre, csak egyet. Kettőt így is meg fog enni a féltékenység – mutatta a mértéket az ujjaival.

- Fiam, fiam. – rázta fejét Hongbin. – Már megszokhattam volna, hogy ilyen meggondolatlan vagy.

- Ez a véremben van, drága szülőm. Az istenek vérében. – mosolygott arcátlan vigyorral.

Miközben Hongbin a fiával veszekedett Árésznak fontosabb dolga akadt. Meg kellett látogatnia legjobb barátját. Nem is szórakozott sokat, amint meghallotta szeretett istenétől, hogy mit tett közös fiúk, egyből elindult Eriszhez. Nem kellett sokat kopognia, Taekwoon egyből ajtót nyitott barátjának.

- Wonshik, hát te? – állt meg az ajtóban Taekwoon meglepődve. Nem szokott ilyen késői órákban beállítani hozzá Wonshik. Beengedte barátját az ajtón, aki a kanapéhoz lépve rögtön elterült rajta, mint aki haza érkezett.

- Zeusz, Poszeidón és Hádész balhéznak. – nevetett vidáman a háború istene. – Imádom a fiamat.

- Már is ekkora port kavart az egész? – mosolygott Taekwoon.

- De még mekkorát! Hoseok tombol, Jin követelőzik, Yoongi pedig fenyegetőzik, mi mást kívánhatnék még? Áh, imádom a családi csetepatékat. – Árész felnézett barátjára és büszkén elmosolyodott. – Köszönöm Erisz.

- Neked bármit öreg barátom. – veregette vállon mosolyogva barátját.