Csak viccnek indult... 🌹TAEGI🌹

🌹 4.rész🌹

 Miután ücsörögtem még egy kicsit a szobámban, megerőltettem magam és lesétáltam a már bulizó fiatalok közé. Kicsit kínos volt mikor egy-két ember méregetett. Próbáltam őket figyelmen kívül hagyni és megkeresni barátaimat. Egy kisebb csapatban tömürültek a kohnyában. Lassan oda battyogtam és megnéztem mit néz a tömeg annyira. Amint szemem elé tárult mi is olyan érdekes az embereknek eltátottam a számat. Namjoon éppen Jin kulcscsontjától nyalt le egy adag sót, majd meghúzta a kezében tartott feles poharat és szájába vette a kezében tartott citromot. Szóval teqiláztak. Ez olyan érdekes az embereknek? Sose láttak még fiúkat együtt játszani? Mosolyogva hátrébb léptem volna és elsétáltam volna inni valamit, de egy kéz a hátsómon megakadályozott benne. Egyből fordultam volna és egy jókora pofonnal díjjaztam volna ezt a cselekedet ha a mögöttem álló nem fogta volna le a kezeimet.

—Engedj el! Akárki vagy nem akarok tőled semmit!—morogtam olyan hangerőn, hogy a hangos zenén túl is hallja a mögöttem álló. Nem kaptam választ csak elkezdett húzni az egyik irányba. Persze próbáltam ellenkezni és közben jeleket leadni az embereknek akik néztek minket, hogy rohadtul akaratomon kívül visz a pali valamerre. Mindenki figyelmen kívül hagyott engem és a nyilvánvaló tiltakozásom.

A következő amire feleszméltem az az volt, hogy az ismeretlen neki nyom a falnak és egész testét nekem nyomta. A fényviszonyok miatt az arcát még mindig nem láttam, nagyon ideges lettem és minden erőmmel ütöttem az előttem álló férfi vállát. Látszólag semmit se ért a próbálkozásom a szabadulásra. Lassan emelte rám a tekintetét és egy határozott mozdulattal hajolt ajkaimra. Hatalmasra tágultak a szemeim és a döbentségtől semmit se tudtam csinálni, nem, hogy ellökni magamtól. Lassan fél perce állunk úgy, hogy ő továbbra is csókol én meg próbálom eltolni mellkasánál fogva. Zavarban voltam. Persze, hogy zavarban voltam. Mivel szemeim még mindig nyitva voltak érzékeltem, hogy egy erős fény világít ránk. Vaku. Valaki lefotózott minket. Amint a fény eltűnt a férfi is elvált tőlem.

—Viszonozhattad is volna... —norogta egy ismerős hang a fülembe, majd elnevette magát és ellökte magát tőlem és nekem ekkor adódott lehetőségem arra, hogy megszemléljem támadómat. Eltátottam a számat és egy hatalmas pofonnal díjjaztam Taehyung előzö cselekedetét. Mert hát igen, az örök szoknya pecér csókolt meg.

—Normális vagy?! Mi a faszért csókoltál meg?—kiabáltam vele, mivel olyan ideges lettem mint még életemben talán soha.—Mit hittél? Hogy egy ismeretlen embernek vissza fogok csókolni?! Kurvának nézel vagy mi az isten?!—üvöltözök még mindig, Tae csak a pofon miatt még mindig elfordított fejjel áll és néz maga elé.

Hirtelen még a maradék kedvem is elmegy a bulizástól és vissza indulok a szobámba. Leülök az ágyra és bámulok magam elé. Persze nem ez volt az első csókom mégis megrémített, hogy nem tudtam volna ellenkezni ha valami olyat akart volna csinálni egy számomra ismeretlen ember. Miközben bámultam magam elé a könnyeim megeredtek. Nem szokásom sírni. Akkor sírtam utoljára mikor apa elment. Ott megfogadtam, hogy soha többet nem sírok. Most viszont akaratom ellenére folynak le arcomon a sós könnycseppek. Idegesen nyomom arcomra a kezem és törlöm le a könnyeim. Az ajtó felé fordítom a tekintetem, mert valaki kopogás nélkül tért be kis szobámba. Rosszalva nézek Taehyungra aki csak álldogál az ajtóban két pohárral a kezében.

—Mit akarsz?—vetem oda neki a kérdést és még arra se méltatom, hogy a szemébe nézzek.

Becsukta maga után az ajtót és lassú léptekkel közeledett felém. Még mindig nem voltam hajlandó ránézni és nem is szándékoztam többet.
—Bocsánatot akartam kérni... Sajnálom amit lent csináltam. Csak egy viccnek indult ez az egész. Csak hülyültünk a haverjaimmal. —elhúzza a száját  és felém nyújt egy poharat— Ezt fogadd bocsánat kérésem jeléül. —mosolyog kínosan.

Elveszem a poharat és arcára nézek. Látszik rajta valami megbánás féleség ami arra késztet, hogy megbocsájtsak neki. Nem vagyok haragtartó típus. Viszont ez most rohadtúl nem volt vicces.
—És ha megmérgezel? Kinézem belőled. Hátha viccből tényleg megteszed.—nézek szemébe neheztelve és beleszagolok a bohárba. Csak a sör szagát érzem, de nem tudom, hogy a mérget egyáltalán lehet-e érezni, ezért inkább még nem kostolom meg.

—Nincs benne semmi!—teszi fel védekezően a kezét és próbál komolyan nézni ami egyértelműen nem megy neki az alkohol miatt ami a szervezetében van.

—Esküszöl?

—Igen, az életemre!—bologat bőszen és küld felém egy bíztató mosolyt.

Elhúzom a számat és belekortyolok a kezemben tartott italba. Miután 3 korty után se éreztem, hogy haldokolnék bőszen meghúztam a bohár tartalmát. Miután az utolsó cseppig kiidtam a poharat a mellettem ülő felé fordultam aki csak tátott szájjal nézet felém.

—Jól vagy?

—Persze, hogy jól vagyok.—nézek rá értetlen fejjel és felvonom a szemöldököm.

—Okés, ahogy látom jól bírod a piát.—nevette el magát.

—Hát nem most kezdtem.—vállat vonok majd felállok Taehyung mellől és kisétálok a szobából. Most, hogy elkezdtem inni nem akarok leállni. A konyhába sétálok és elveszek a töménytelen piából egy vodkás üveget. Leültem a kanapéra és bámultam az előttem vonagló embereket. Lassan kortyolgatom a kezemben lévő italt és egyre jobban éreztem a hatását. Mikor kiittam a tartalmát már nagyon jól éreztem magam és úgy gondoltam én is beállok táncolni. Valami gyorsabb tempójú zene szólt ami nagyon tetszett, ezért a zene ritmusára elkezdtem táncolni. Megláttam a tömegben Taehyungot és mosolyogva közelebb mentem hozzá. Ha jól láttam éppen fűzött valakit, de ezt leszarva mikor melléjük értem átkaroltam a nyakát és egy határozott mozdulatta magamhoz húztam és megcsókoltam. Nem érdekeltek a követlezmények, nem érdekelt, hogy most haragszom rá mert egy fél órája ő volt az aki erőszakosan megcsókolt. Nem érdekelt semmi csak az, hogy az előttem álló lassan elkezdte mozgatni ajkait ami miatt nekem nagy mosoly terült el az arcomon. Szenvedélyesen mozgattam ajkaimat és egyre közelebb toltam hozzá a csípőmet. Mikor ágyékunk össze ért lassan ringatózni kezdtem aminek hatására az előttem álló fiú belenyögött a számba. Mosolyogva elváltam tőle és a keze után nyúlva elkeztem felhúzni a szobámba. Az utolsó dolog amire emlékszem az az, hogy az ajtóban állva csókolózunk és onnantól kezdve képszakadás.