Candy Floss

6 fejezet

A reggel túl hamar jön el, én pedig nem akarok kimászni az ágyból. Kellemes illatot érzek és valahogy jóleső érzéssel tölt el hogy valami szuszogó dologhoz bújom ami meleget áraszt magából. A napfény akaratosan tör be szobám ablakán én pedig a takaróm alá dugom a fejemet, egyenesen a szuszogó valaminek a mellkasába fúrva.

Mivel a nap már megzavarta álmomat, esélytelen hogy vissza aludjak. Pedig tudom hogy valami jóról álmodtam de egyszerűen nem emlékszem rá. Egy-egy kép bevillan valami mezőről és kellemes melegségről de semmi több. Mocorgásra leszek figyelmes, a szuszogó valami megmozdult. Lassan kinyitom a szemeimet, kómásan pislogom a mellkasba, majd hitetlenkedve felvonom a szemöldökömet hogy pici háromszögek világítanak. Kell egy ki idő mire kimerészkedek a takaró alól a buksimmal és akkor látom hogy a szuszogó valamim az Bill. A háromszögek pedig a pizsamájának mintája. Tekintetem az arcára téved, szinte már-már kisfiúsan ártalmatlan képet vág álmában. Ezen muszáj elmosolyodnom hisz rettentően aranyos. Lassan kinyúlok az éjjeliszekrényemre a telefonomért. Persze vigyázok hogy véletlenül se ébresszem fel a démont. 

Amint megvan a keresett tárgy, felnyitom és a kamerára kattintok benne. Amint belépek le kapcsolom a vakut, nem akarom felkelteni. Majd sikeresen ellövök két képet, mocorgásra leszek megint figyelmes ezért a telefonomat lezárom is visszarakom a helyére. Bill eléggé laposakat pislogva néz rám, másik szemét most nem fedi semmi. Érdeklődve figyelem felemás szemeit, vajon miért hordja letakarva a szemét? Hiszen valami eszméletlenül gyönyörű. 

Apróbb köhintés és egy vigyor lessz eredménye a bámulásnak és ábrándozásnak. Elpirulok majd Billt oldalba bököm, mire összerezzen. Elmosolyodom, majd egy szó nélkül elkezdek hátrafele manőverezni a takaró alatt hogy kijussak az ágyból. Ám amint fejem eltűnik egy kéz ragadja meg csuklóimat. Bill kihúz a takaró alól egyenesen magára. 

- Csak még pár percet bírj ki. - búgja rekedt hangon és mellkasához ölel. Elvörösödve nyikkanok apróbbat.

- Öt percet kapsz, aztán csinálnom kell a reggelit. - mondom csendesen, majd lehunyom a szemeimet. Bill csak mormog valami "oké" szerűséget. 

Lassan letelik az ötperc, majd még öt perc és aztán még öt perc. Teljesen magamnál vagyok de nem ártana egy kávé. Megmoccanok mire felmordul alattam az álomdémon. Morcosan nézek rá. 

- Több időt kaptál mint öt perc. Szeretek lustálkodni de éhes vagyok és gondolom te is. - igyekszem szigorúan nézni, persze a hatás elmarad. Bill morcosan tekint rám.

- Nem vagyok éhes, egy olyan démon mint én nem éhe...- hagyja félbe a mondatát, majd riadttá vállnak szemei. - Mi volt ez?! - kérdezi, majd pillanatok múlva morajlás halladszódik. Tekintete megint csak félelmet tükröz én pedig nem bírom ki és elnevetem magamat. 

Kell pár perc mire lenyugszom, Bill értetlenül mered rám én pedig legördülök róla egyenesen mellé. 

- Éhes vagy! - kuncogom fel. - Az a morgás, az a gyomrod. Nem tudod milyen egy gyomor korgás?- nézek rá. 

- Nem...Pontosan tudom milyen egy gyomorkorgás, én vagyok a mindent tudó démon hahó! - mormogja kis pírral az arcán. - Nem lehetek éhes, hiszen démon vagy...- mondja, hangjában érezhető a hitetlenkedés. Én csak mosolygok rajta majd kimászom az ágyból és felveszek egy rövidgatyát. Egyenlőre nem akarok megszabadulni az alvós ingemtől. Illetve előtte nem akarok öltözködni. 

- Pedig éhes vagy. Mikor voltál utoljára emberi formádban hm? - nézek rá érdeklődve miközben hosszú kék hajamat felkötöm. Látom ahogy eléggé elgondolkodik, majd lassan felül az ágyban és hajába túr bosszúsan. 

- Eléggé régen... De akkor nem volt ilyen problémám. 

- De akkor nem voltál bezárva egy ideg egy kavics börtönbe. - mondom mosolyogva.

- Kő börtön. - javít ki egyből mire megforgatom a szemeimet.

- Tökmindegy! Majdnem egy és ugyanaz... Nah kapd össze magadat, csinálok reggelit. - azzal magára hagyom és utam a konyhába vezet. Lassan túl jutok az első kávémon is, majd elgondolkodva állok a konyha közepén. 

- Vajon egy álomdémon mi a francot eszik?- kérdezem meg magamtól halkan. Végül úgy döntök hogy azt fog enni amit én. Csak reménykedni tudok hogy aki egy idős az univerzummal az nem válogatós.  ***

Lényegesebben hosszabb lett mint a többi fejezet. 
Bill: Mennyivel? Kétszáz szóval max?
Me: Csönd Cipher...hosszabb...legalábbis úgy érzem... elszoktam már a Gravity Falls témától és amúgy is érettségi... A Lokis meg minden energiámat leszívja és most két több oldalas beadandót írtam! * kifakad*
Bill: Akarod hogy segítsek az érettségin? Tudod aki egy idős az univerzummal az mindenre tudja a választ. * somolyog, nyújtja a kezét ami kéken lángol. *
Me: Szófaj?... Retorika? Aritmetika? Szecesszió? Expresszionizmus? * nézi, a démon leereszti a kezét és sápadtan néz. * Én is így gondoltam... Szóval, új rész, remélem tetszik nektek, nyáron vissza fogok térni úgy néz ki, minőségibben fogok írni, illetve a fanfictionok mellett rá koncentrálok a könyvem befejezésére...és elkezdésére. Nem szeretem a határidőket. meh~~