Amikor éjfélt ütött az óra (miraculous fanfiction, cendrillon)

Holló és a múlt 1.rész

Ahhoz, hogy megismerhessük és megérthessük e történet végkifejletét, most vissza kell ugranunk az időben. Mert korábban kezdődött az, az esemény sorozat, mely be fog következni, mint mielőtt a két bájos fiatal találkozott volna. Sőt ők ketten meg se születek még, mikor eddig még nem említett, harmadik főhősünk szíve először befeketedett. De, hogy biztos ne hagyunk ki semmi lényeges mozgató elemet még ennél is előbb kell kezdenünk.

Tehát menjünk vissza Gabriel király gyermekkorába, hogy bemutassam nektek Hollót vagy ekkori megszólítása szerint Hubertet. Hubert a királyság 2. hercege, Gabriel iker öccse.

Természetesen már az sem tette felhőtlenül boldoggá, hogy emiatt mindig ő lett a második. Bármit is próbált ki, Gabriel mindig egy lépéssel előbb járt vagy őstehetségnek bizonyult benne.

Emiatt hamar fel is hagyott a testvérével való versengéssel és próbált magához képest egyre jobb lenni. Ez a szemlélet váltás megkönnyítette életét és valószínűleg ez volt az oka, hogy oly sokáig szerette és segítette is bátyját.

Mivel nem ő volt a trón első várományosa nagyobb szabadságot kapott. Sokszor kijárt a palotán kívüli városkába. Néhány bátrabb pillanatában még a közeli falvakba is elszökött. Természetesen titokban tartva valódi kilétét, álruhában tűnt fel az alattvalók között.

Az egyik ilyen alkalommal hallott a városi piactéren játszó zenészekről és az énekesről, akiről az a hír járta, a hangja az angyalokéval vetekszik. Ő maga nem igazán hitt a pletykáknak, de kíváncsi volt mennyi lehet igaz belőlük. Ebből kifolyólag eltervezte, következő nap ő is megnézi ezt a különleges előadót.

Másnap felvette apródokhoz hasonló álcáját és korán elindult, nehogy lemaradjon a zenészekről, kiváltképp kíváncsiságának okáról. A városban már szinte futva tette meg a hátra lévő távot. Így még az előadás kezdete előtt sikerült megérkeznie és az első sor szélén talált helyett magának.

A piactér általában zsúfolt volt, az árusok és kofák előtt több emberes sorok álltak és alig lehetett odaférni bármelyik pulthoz is. De most szinte kiürült, csak az egyszerű fából ácsolt színpad környéke hemzsegett az emberektől. A tér összes fapadja roskadozott a rengeteg ember alatt. Úgy látszott a város minden ráérő lakója érdeklődött a zenészek iránt.

Hubert meg is lepődött a nézősereg számán, nem gondolta, hogy ilyen sokan lesznek. Eddig bármikor közelítette meg a piactér színét, akármennyire nívós és valóban élvezhető előadás volt is, alig volt pár ténylegesen figyelő és néző a közönség soraiban. Ez pedig még kíváncsibbá tette az előadók iránt.

A tömeg lassan elcsendesedett és minden szempár a színpadra szegült. A hangszerrel rendelkezők már el is foglalták a helyüket. Volt ott lant, ennek több fajta változata is, fuvola, furulya és hárfa. A zenészek hamar letesztelték a hangszereik hangoltságát és, amikor mindent rendben találtak végre elkezdtek játszani.

A dal igazán kellemes volt és a zenészek sem voltak rosszak, de ebben még semmi különlegeset nem talált a fiatal herceg. Kellemes volt hallgatni, viszont nem magyarázta meg a tömeget körülötte. Alig bírta kivárni, hogy az énekes is feltűnjön végre. Hozzá hasonlóan nőtt a közönség sorai között is a várakozás feszültsége.

A hátsó sor felöl felcsendült végre az énekes hangja. Hirtelen mindenki a dal forrása felé fordult. Hubert nem igazán látott jól. Csak a köpönyegét látta kíváncsisága tárgyának. Ellenben, amit hallott, valóban lenyűgözte. A pletykák igaznak bizonyultak. A hölgynek tényleg angyali hangja volt. Érthetővé vált a közönség, sőt a város csodálata iránta.