A lány és a trón

Álom

Kívülről látom magamat miközben sétálok a szüleim szobája felé, mert furcsa hangokat hallok. Végigmegyek a gyönyörű, vörösszőnyeges folyosókon és nézem a halvány fáklyafényben megvilágított falfestményeket, mióta tudok sétálni mindig végigmegyek ezeken a folyosókon. Mikor elérem a kedvnc képemet, szokásomhoz híven, megállok, hátrább lépek és nagy szemekkel nézem a családom képét. Édesanyámon a legszebb rózsaszín bársony ruhálya van  és a legszebb koronálya. Éppen az ölében ülök a legszebb ruhámban és széles vigyorral nézek fel rá. Édesapám mögöttünk áll az sötétkék eggyenruhályában és a hatalmas aranykoronálya alatt nyugott, békés arcal édesanyám vállára tette jobb kezét enyémre pedig a balt. Ezt a képet egy évvel ezelött csináltattuk, mert akkor töltöttem be a 2 éves kort.

Miután végeztem a kép nézegetésével tovább megyek a folyosón. Rózsaszín,selyem hálóingem súrolja a szönyeget, mert még nem nőttem bele. A kedvenc nyusziplüssömmel, Nyusziurral a kezemben lépek be a szüleim szobájába, megkérdezni, hogy mi volt az a zaj, mert ijesztő volt és szeretnék velük aludni.

A hatalmas szobában úgy éreztem magam, mint egy apró hangya. A falakon itt is falfestmények sorakoztak, a hatalmas ágy mellett, pedig két komód anyukámnak és apukámnak. Akoromsötét szobában nem láttam semmit de hallottam, hogy becsukódik az ablak.

Mivel nem válaszolnak, oda sétálok az ágyhoz. Ám, mikor odaérek és felakarok mászni rá a kezem csupa trutyi lesz, ezzel nem foglakozva oda bújtam anyuhoz. Furcsálltam, hogy nem karol át pedig ilyenkor mindig ezt teszi. A megszokott meleg bőre most nagyon hideg. "Bitzos csak fázik" gondoltam naívan magamban. Pár perccel később meg már békésen alszok.

Mint minden reggel egy szolgálólány jön felébreszteni a szüleimet. Mikor belépett ledobta a tálcát, ami nagy csörömpöléssel esett a szőnyegre. Erre felriadva kikeltem az ágyból, de mikor leértem megcsúsztam a nagy piros trutyin és a fenekemre estem. Mikor megnézem a napfénnyel elárasztott szobát észrevettem, hogy mindenhol ott van a piros trutyi és a festményeket is összeszabdalták. Az a bizonyos ragadós dolog a szüleim ágyából jött. Újra felmásztam és láttam, hogy a szüleim nyitott szemmel és elvágott torokkal fekszenek az ágyon. Odaakarok nyúlni hogy megrázzam anyámat ekkor meglátom a kezemet, ami tele van ezzel a bizonyos dologgal  és a hálóingemet amin szintén rajta van.

Mivel nem tudtam mi ez és nem értettem, hogy a szüleim miért nem kelnek fel csak ültem ott érzéketlen arcal. A szolgálólány, aki eközben elment hívni segítséget viszajött és rámnézett.
-Kisasszony jól érzi magát?-kérdezte elkerekedett szemmel.
Nem értettem, hogy miért ne érezném jól magam ézért csak ennyit mondam:
-Igen anyuék is mindjárt felkelnek.-mosolyogtam rá ártatlanul.
-Értem...-válszaolta szomorúan-Megkérhetném hogy tartson velem, míg vissza megyek a konyhába?-kérdezte szomorú mosollyal a száján és nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg.
Megfogtam és elindultunk a konyhába.

Odafelé csendben voltunk. A fiatal - kb. 25 éves -  szolgáló a hosszú és terjedelmes szoknyája ellenére gyorsan és hosszan lépett. Én, a kis apró, meztelen lábaimmal pedig szinte futottam mellette, de még ígyis húznia kellet engem maga után. Nem tudtam, miért siet és ráncigál magával mígnem be értünk a konyhába.

A hatalmas konyha tele volt nagy és fegyverrel felszerelt férfiakkal. Mindegyikőjük gonosz arcal nézett rám. Mikor elkezdtem hátrálni a lány megfogott és feléjük lökött úgy, hogy attól elestem és beütöttem a lábam. Nagyon fájt és elkezdtem könnyezni. Ekkor előre lépett egy hatalmas ember és a selymes, hosszú barna hajamnál fogva felemelt a földről. Nem ért le a lábam, így próbáltam rug-kapálni, de eltólt magátol, így nem értem el.

Mikor megszólalt, szinte azonnal megdermettem, reszelős és mély hangját felismervén.

-Jó munkát végeztél asszony.-Nézett rá kajánul, majd vissza fordult felém.
-Apád azt mondta nekem, hogy nem engedi át a trónját. A vén bolond.-Nevetett fel a nagybátyám meg a bandája-És most nézzétek meg.. elvettem én magamtól is!!!-Fordult feléjük.

Ezt követően elhajított engem, mint egy rongybabát és nekirepültem a falnak. Ekkor elsötétült a látásom. Valami megszólat bennem és azt mondta:
-Öljj vagy téged ölnek meg!-Kiabálta egy méjjebb női hang a fejemben.
-De képtelen vagyok rá!-Feleltem én vékony és félénk hangon.

-Ha bízol bennem én elintézem őket, csak kérned kell!

Nagyon féltem és mindenem fájt a becsapódás miatt. Kétségbe voltam esve, hogy megfogok halni. Ígyhát kértem.

-Kérlek ments meg!

-Óhajod számomra parancs.-válaszolta a nő méjjebb hangon, hallani lehetett hogy örült a feladatnak.

Pár percel késöbb úgyéreztem, mintha aludtam volna. Kinyitottam a szemem, nem láttam rendesen de az érzékeim feléledtek. Éreztem, hogy valami meleg és ragadós borítja újra az egész testemet. Körülnéztem, láttam, hogy minden csurom vér és a kezemben pedig egy bárdkés van.

Valamilyen oknál fogva nem ijedtem meg és úgyéreztem, hogy..megkönnyebbültem.

Mikor kiakartam menni a helységből hallottam, hogy valaki közeledik.

Bepánikoltam és odamentem a titkos alagúthoz a konyha végében. Feláltam egy székre így eltudtam érni az egyik fákját ami kinyitja a mozdítható falat.

Bemásztam a sötétlyukba a véres késemmel, majd vakon kúsztam előre.

Már jó ideje négykézláb haladtam, mikor megláttam egy kis fényt. Felgyorsítottam a tempómat. Éreztem, hogy már majdnem az összes bőr lejött a térdemről, mikor sikerűlt kikecmeregnem a szűk átjárón.

A kastélyunk mögötti erdőben talátam magam. Gyönyörű,hatalmas lombú fák állnak akármerre is nézek. Apával gyakran jöttünk ide.
Elindultam előre, mert ezt sugallta valami bennem.Valószinüleg megint az a bizonyos Mélyhangú Nő.

Mikor elértem a legközelebbi dombot megfordúltam és a volt otthonomra néztem.
Az egész lángokban ált. A délutáni napfényben láttam, ahogyan a szolgálók rohhannak ki a várfalak között és azt is láttam hogy a legmagasabb toronynak a tetejéről leégett a családom címere.

Üresnek éreztem magam. Nem tudtam mit csinálni, így csak előre haladtam. Mentem a fényes nap felé és bolyongtam a hatalmas erdőben.Majd egyszercsak sötét lett.

Mikor kinyitom a szemem tudatosul bennem, hogy ez megint ugyanaz az álom volt, amit már 13 éven keresztül álmodok.
Most viszont valami más volt. Miközben gondolkodok, hogy mi lehetett az kicsit még pihenek. "A női hang volt az! Őt még nem hallottem edig."-jöttem rá és megkönnyebbülve folytom a pihenést. 

A nap már magasan volt mikor vettem a fáratságot, hogy felkeljek és csináljak magamnak reggelit. Meggyújtottam a tüzet és felvettem a fegyverekkel teli övemet, amit a mesteremmel csináltam az eső vadászatomra. Mindig mikor megfogom előjönnek a szép emlékek a néhai Veterán katonáról, akivel 5 évesen találkoztam amikor majdnem belehaltam abba a 3 évbe miközben próbáltam kijutni az erdőből. Mikor már nem bírtam tovább és elájúltam jött Ő, magához vett, fenevelt és megtanított túlélni. Örök hálám neki.
Most boldogan megyek be az erdő sűrüjébe és vadászok magamnak egy szarvast.

Sziasztok!
Eddig hogytetszik?
Várom a véleményeket <3