A lány és a trón

Szövetség, mindhalálig

Futottam ahogy tudtam. A gyönyörű erdő szálgúldott el mellettem. 

Végül utolértem. A hatalmas négylábúnak már lógott a nyelve de még így sem lassított. Mikor melléértem rá néztem, kacsintottam egyet, majd lehagytam. Ő csak nézett csodálkozó szemekkel.

Mikor átfutottam a város kapun, megáltam majd hátranéztem.  A husy-farkast nem láttam, csak Noricot. Kétlábon sétált a kapufelé lihegve. Odamentem hozzá és hátbaveregedtem.

-Na gyere, mert meg kell hívnod vacsira. -kacsintottam rá újra és otthagytam.

-Várj... -lihegte a térdén támaszkodva- had fújjam ki magam...kérlek. -mondta két nagyobb lélegzet között majd felegyenesedett.

-Na jó, de csak azért mert már komolyan kellett vegyelek. -nem túloztam. Majdnem teljes sebességre kapcsoltam ahoz, hogy lehadjam. Vicces volt nézni, hogy elkerekedett a szeme amikor lehagytam, még úgyis, hogy  ő teljes sebességgel szálgúldott.

Mire ezt végig mondtam magamban, addigra kipihente magát.

-Gyere tudok egy jó kocsmát ahol jó a kaja. És olcsó. -tette hozzá halkabban. Azt hitte, hogy nem hallom meg. Hehehe..

Mikor majdnem lekanyarodtunk a vendélőnél, Ron futott felém.

-Miraaa!! -kiabálta- Ezt hallanod kell!!

-Mitörtén, kölyök? -Kérdi Noric a fejét vakarva és nagyot sóhajtva.

-Mirát körözik gyilkossági merénylet elkövetése miadt. Most rakta ki a körözési plakátot egy katona a hírfalra! -néz rá a kisfiú könnyes szemmel. "Na, ez kellet nekem."

Noric nem válaszolt csak meglepődött arcal nézett rám. Én kerültem a tekintetét, gondolom várja, hogy tiltakozzak és felháborodjak. De erre várhat.

-Nem akarod tagadni? -kérdezte szétett karokkal.

-Hmm.. -vállrándítással válaszoltam.

-Na ez szép. Hogy fogsz így mászkálni az utszákon ha tudják, hogy a királyt, -itt mélyen a szemembe nézett- ismétlem, a KIRÁLYT akarod megölni? Van legalább terved? -kérdi Noric.

-Van, de egyedül hajtom végre és még nincs itt az ideje. Habár ez a körözősdi kicsit felpörgette. -"Azt hittem, hogy kicsit tovább tart rájönniük."-de mint mondani szokás és ezt már meg is tapasztaltam: hinni a templomban kell és én nem vagyok hívő....

-Veled megyek! -kiabáltak rám mind a ketten.

-Na nem.- jelentettem ki határozottan és fejet rázva.

-És, hogy tervezel megállítani minket? -kérdezte Noric, Ronnal egyszerre karbatett kézzel és felhúzott, fél szemöldökkel. Jó.. ez furi volt.

-Ahhhhh..- fújtam ki a levegőt. "Talán kitörölhetném az emléküket, de akkor kárt teszek az agyukban, mert ha több mint egyórát kell eltüntetnem akkor az maradandó kár lesz. A fene egye meg!"- Nem tudlak megállítani titeket hacsak nem alkalmazok erőszakot. Igaz? -néztem rájuk fáradttan.

Egymásra néztek. -Igen- válaszolták szinkronban. Megint.

-Na jó, ezt az egyszerre beszélést befejezhetnétek már. -néztem rájuk egyre idesesebben majd mély levegőt vettem és kifujtam vele együtt a dühömet és a feszültségemet- De remélem tudjátok, hogy nem lesz egy leányálom velem jönni. -mondtam még reménykledve abban, hogy meg hátrálnak.