Mira egy 16 éves lány. Kiskorában elvesztette szüleit és az hothonát, azóta az utcákon nevelekdett.8 éves korában befogadta őt egy veterán katona aki rájött hogy a lánynak nagyon sok tehetsége van a harchoz ,ezért megtanította hogyan küzdjön az éle...
Csendben gubbasztok az egyik bokor mögött. Egy kifejlett gím szarvast figyelek. Mivel, imádom kifigyelni a jövőbeli áldozataimat,ezért itt elidőztem egy darabig.
Halgattam a békésen csicsergő madarakat és a szorgos rovarokat. Ezt meguntam. Rátámadtam a szarvasra aki pechemre, észrevett.
A hatalmas szarvaival meglepően könnyedén haladt a nagy bokrok és az indás fák között, megpróbálva engem lerázni. De ez nálam nem jött be. Felmásztam az egyik fára, úgy üldöztem. Amikor megállt megnézni még üldözöm-e, én rávetettem magam. Egy gyors mozdulattal leugrottam a fárolaz állat hátára. Elővettem egy éles kést, felfeszítettem a mocorgó állat nyakát és egy gyors mozdulatt elvágtam a nyakát.
Leszállok róla, majd póker arcal végignézem ahogy kiszáll belőle a lélek. De az nem hasonlat volt, ugyanis tényleg végignéztem, ahogyan az áttetsző lélek távozik az immár élettelen testéből de elötte még visszanézett rám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor betöltöttem a 15. életévemet akkor láttam ezt először. Meglepődtem ugyan de az ember gyorsan hozzá tud szokni olyan dolgokhoz, amelyek napiszinten megtörténnek.
Mikor vissza térek a táborhelyemhez a hátamon a 200kg-mos szarvassal látom, hogy valaki járt itt. A táskám tartalma szanaszét hever, a takaró amit összehajtogadtam szét van túrva. "Valaki nagyon keresett valamit. Vagy valakit?" Csendesen lerakom a tetemet, majd kiegyenesedek.Veszek egy mély levegőt és kiterjesztem az érzékeimet. Minden eggyes rovart és madarat hallok 5km-es sugárban.És ekkor felfigyelek egy emberi lélegzetre. Hallom, hogy valaki a mögöttem lévő fán akadozva levegőt vesz, majd hallok egy kis kattanást. Nem veszegetem az időmet, villámgyorsan ottermek a támadóm mögött aki pánikolva néz le arra a helyre, ahol az elöbb áltam."Kicsit lassú vagy fiacskám" gúnyolódom, majd komolyságot színlelve, legugolok mögé és a torkához nyomom a késem. -Kivagy te és miért akartál rámtámadni?-Kérdezem tőle odahajolva a füléhez.A srác elejti a fegyvert, majd lassan felemeli a kezeit és dadogva elkezd nekem magyarázkodni.
-É-én cs-csak a munkámat végzem...hölgyem.
-Ki küldött.-Faggatom immár nyomatékasabban, mert jó volt érezni ahogy remeg és fél a haláltól. Hátulról nézve olyan 13-14 éves lehet. -A bérgyilkosok cégétől jöttem. Tegnap a főnök azt mondta, hogy él a közeli erdőben egy lány akit tesztelnem kell mert újoncokra van szükségünk -Hadarta a srác - Az elöbbi trükködből ítélve szerintem te nagyon jó vagy. Nem akarsz csatlakozni a cégünkhöz??-Kérdezte reménykedve. Én nem válaszoltam csak megszorítottam a kést és jobban a torkához nyomtam. Erre mégjobban bepánikolt.
-Természetesen jó pénzért és a munkáltatódtól kapott pénz 20%-át kell csak a cégnek adnod. A pénz már kezdett érdekelni. "Csatlakozzak? Ne? Jó bulinak hangzik és úgy is szükségem van pénzre"- gondoltam magamban. -Jólvan vezess a főnöködhöz.-Mondtam neki. Egy szempillantás alatt elvettem az összes fegyverét, majd lemásztam a fáról és elkeztem felvágni a szarvast és megsütni. A fiú ezt tátott szájjal nézte végig.Pár percel késöbb kapcsolt. Lemászott a fárol és megkérdezte:
-Nem azt mondtad hogy kisérjelek el a mesterhez?
-De, de csak kaja után mert éhes vagyok -Néztem rá szúros szemmel.
Most, hogy látom szemből is tényleg jó kort saccoltam be. Kb 165 cm magas fiús rövid szőkés haja van, nagy barna szemei és vékony de szálkás alkata van. "Tökéletes lövész lehet belőle az alkatát nézve, de egy kicsit többet kéne ennie" - gondolkodzam magamban. Mondtam neki, hogy üljön le. Ő azonnal leült és idegesen elkezdte tördelni az ujjait. -Ne félj nem foglak sem megenni sem meg mérgezni.-Mondtam neki majd vetettem felé egy kissebb bátoríto mosolyt.
Miután végeztem a sütéssel elővettem két fatányért a táskámból, elkezdtem kindkettönknek vágni a húsból. Miután csendben ettünk én elkönyveltem magamban, hogy még mindig istenire sikerül megcsinálnom az ételt.
A Fiúcska egyszer csak megtörte a békés csendet. -Szabad megkérdezni mi a kisasszony neve?-Tette fel a kérdést idegesen. -Mira.-Válaszoltam neki -és nyugodtan tegezz. Neked mi a neved?-Böktem felé mert láttam hogya beszélgetünk akkor egy kicsit megnyukszik és jól esett valamiéer most a társaság. -Ron vagyok és még csak kezdő bérgyilkos.-Felelte és innentők kezdve mondt az unalmasabbnál unalmasabb történetei és meséit, egyre lekesebben. Idönként azért felőlem is érdeklődöt. Én pedig csak röviden párszőval válaszoltam neki.
Miközben beszélgettünk megtudtam róla mindent. Rájöttem, hogy jobban jártam volna, ha nem bátorítom és hagyom hadd rettegjen tőlem, mert nem bírja befogni azt a pici száját és kezdett már idegesítő lenni.
Érzem ez egy hosszú út lesz a városig....
Remélem még nem unnya még senki ! Még csak möst jön majd a java ;)
