Mira egy 16 éves lány. Kiskorában elvesztette szüleit és az hothonát, azóta az utcákon nevelekdett.8 éves korában befogadta őt egy veterán katona aki rájött hogy a lánynak nagyon sok tehetsége van a harchoz ,ezért megtanította hogyan küzdjön az éle...
Csak feküdtem ott, vártam, hogy a drágalátos tigris felkeljen rólam. Nagyjából már 2 órája fekszek, minden végtagom elzsibbadt. Aki elment mellettem az csak mosolygott és tovább ment hiába kértem, hogy segítsen. A lányok pironkodva szaporázták meg lépteiket, a fiúk és a katonák hahotázva vonultak tovább, míg az asszonyok megértően és fülig érő mosollyal néztek rám. "Nem értem. Segítsen már valaki!!" Üvöltöttem magamba és elkezdtem ficánkolni alatta. Thorüsz csak morgott egyet és másik pozíciót vett fel, kiszabadítva a jobb karomat. Ekkor egy kicsit fellélegeztem, megráztam a karom majd szakítottam egy fűszálat és megcsikiztem az orrát. Először csak megrándította, majd prüszkölt egyet. Mikor kinyitotta a szemét belenézett az enyémbe. Meglepődött, és elvörösödött?
-S-sajnálom.-mondta majd felpattant rólam és eliszkolt. A testem akkorát lélegzett, hogy láttam, hogy meghajlanak felém a faágak. Feláltam és nyújtózkodtam egyet. Ahány csontom van az mind megroppant. Lépteket hallottam a hátam mögött szóval megfordultam. Hatalmas fekete fehér csíkos szőrzettel találtam szemben magam. Nagyon közel állt hozzám.
-Én sajnálom, a macskamenta ilyen hatással van rám. Felélednek az állati ösztöneim, elalszok tőle és találnom kell, egy kényelmes helyet, ahol az ösztönöm úgy érzi, hogy biztonságos.-szabadkozott a tigris a tarkóját vakargatva.
-Akkor most azt mondod, hogy kényelmes vagyok?-kérdeztem meg csípőre tett kézzel és oldalra döntöttem a fejem. Nem válaszolt csak lesütötte a szemét és szemmel láhatóan elvörösödött. Felkacagtam, mert a kinézete egyáltalán nem hasonlított a hatalmas harcos tigrisre, hanem inkább egy kiscicára, aki rosszat csinált. Ekkor felkapta a fejét és szúrósan nézett rám, mellé még csücsörített is. Kb. úgy nézett ki, mint egy 10 éves. Itt már a hasamat fogtam a nevetéstől.
-Jól van, megbocsájtok.-sétáltam oda hozzá és feltettem a vállára a kezem. Nem válaszolt csak bólintott és folytatta a fű nézését halvány rózsaszín pírral az arcán, de azért megjelent az szája szélén egy halvány mosoly is.
-Thorüszparancsnok!-szaladt oda hozzánk egy sárkány-gyík.-Parancsnok a Tanács összegyűlt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Rendben köszönöm Maeve. Mindjárt megyünk.-mondta a mellettem álló tigris-Mira készen állsz? -Persze, de nem akarod elmondani előtte, hogy mi is az a bizonyos „tanács"?-kérdeztem vissza. Tudom ezt nem illik, de előtte azért válaszoltam. -A tanácsba tartoznak az egyes fajok vezetői és alfái. A vezetők álltalában az idősebbek, és akik nem mennek háborúba, őket kell majd meggyőznöd, hogy átadják a seregüket. Az alfák pedig az elsőszülött gyerekük, vagy a kiválasztottjuk, ők képviselik a vezetőiket a háborúkban és ők azok, akik a legnagyobb taktikai képességgel rendelkeznek. Ha a vezető elhalálozik, akkor ők válnak azzá....-itt elgondolkodott- Meg esetleg ott lehetnek a béták is, akik testőr szerepet töltenek be, nekik nagyon nincsen beleszólásuk a dolgokba, de ez faj függő. Röviden ennyi.-hadarta el nekem a száraz tényeket. „Köszi, most aztán okosabb lettem." Mikor kiakartam nyitni a szám, hogy ezt hangosan is elmondhassam megérkeztünk a terembe.
