Ölj meg, vagy Szeress /Harry Styles - HU/

2. Az első találkozás

2017.07.03.

A kelés és a reggeli elkészülés borzasztóan telt. A fejem azt hittem szétrobban, mintha egy bomba lett volna ami csak arra várt, hogy eldurranhasson a fejem helyén.
Soha nem részegedtem még le vasárnap este és azt hiszem többet nem is fogok.

Az íróasztalomon eldőlve kocogtattam a kávés poharamat a körmeimmel és vártam a csodát ami most azzal volt egyenlő, hogy hat a gyógyszer és elmúlik a fájdalom.
Számtalanszor végig gondoltam a tegnap estét, az üzenetet, az alakot, Janel furcsa viselkedését, de egyszerűen nem tudtam hova tenni az emlék képeimet. Minden olyan zavaros volt...
Nehézkesen felemelkedtem a székemből, és körbenéztem az irodán.
Barátnőmmel egy helyen dolgoztunk, a 'Morrow News-nál. Ez egy napilap, ami nagyon híres a városunkban és nagyon büszkék vagyunk rá.
Míg én inkább fotós vagyok, és nagyon ritkán besegítek egy-egy írásba, addig Jan újságíró itt. Ő írja szinte az összes cikket, mindent kiderít -bármiről is legyen szó.
Imádja a pletykákat, az intrikákat, sokszor olyan dolgokba is beleüti az orrát amibe nem kellene ezért akadtak is már problémái, de ilyenkor azt mondja ez nem csak a munkája hanem a szenvedélye is, ezért megéri.
A napilapban heti 1x, csütörtökönként megjelenik egy novella is tőle, álnéven. Hogy igaz-e amit ír vagy sem, azt soha nem árulja el senkinek. Igazából szerintem némelyiknek elég komoly valóságalapja van, csak nem szeret ezekről beszélni, inkább kiírja magából, majd a megjelenése után el is engedi a történteket.
Mérhetetlenül büszke vagyok rá, ugyanakkor sokszor azért frusztrál, hogy annyira titokzatos.
Ezeket átgondolva úgy döntöttem meg is látogatom az irodájába, ami közvetlen az enyémmel szemben van.
Kettőt kopogtam, majd hívás nélkül benyitottam.
Belépve meghökkentem a látványtól.
Barátnőm frissen és mosolyogva gépelt miközben másik kezében a kávés bögréjét szorongatta.
- Mi a helyzet? - Pillantott fel rám, majd meg sem várva válaszom a bögrébe kortyolt és tekintetét visszavezette a gépre.
- Neked mi dereng a tegnap estéről? - Ültem le a vele szemben lévő székre kezeimet pedig összefontam melleim előtt. - Minden zavaros.
- Elmentünk bulizni, te ittál, én leléptem egy igen jóképű sráccal - itt felém kacsintott, mire csak megráztam a fejem - aztán mire visszaértem te valami alakot kergettél, aki szerinted a zaklatód volt, szerintem meg csak egy bulizó srác akinek nem volt annyi a gatyájába hogy eléd merjen állni és elhívjon táncolni. - Letette bögréjét, majd hátradőlve székén engem nézett. Tekintetét mélyen enyémbe fúrta, ami eredetileg nem zavarna, most mégis frusztrált valamiért. Hülyének nézett...
- E.S. azt írta menjek ki a temetőbe, mert látni fogok jeleket amik arra utalhatnak Chrisnek köze volt a lányhoz. - Átadtam telefonom, ő pedig elolvasta az üzenetet.
- Már ne is haragudj, de ennek a kis girnyónak melyik lányhoz nem volt köze előtted? - Itt halkan felkuncogott, mire csak a fejem ráztam.
- Ne vicceld el! - Dorgáltam le, felemelte kezeit és előre hajolva könyökeit az asztalra helyezte, állát pedig tenyereinek támasztotta. - Kimegyek a temetőbe. Megnézem. Jössz velem?
- Ne is haragudj, mindenbe támogatlak de egy ilyen sirató hely nem nekem való... túl lehangoló!
- Bezzeg Halloween-kor kimész az éjszaka közepén is...
- Sky... Szerintem feleslegesen mész oda, de ha úgy érzed a lelked ettől megnyugszik menj csak. Tényleg nem tudlak elkísérni, viszont tudom, hogy nem nyugszol meg attól ha azt mondom nincs ott semmi. Menj, nézd meg, döntsd el számít-e bármit is ha oda látogatsz... Talán megismered valamennyire ezt a lányt, de vigyázz! Nehogy csapda legyen... - Gyanakvóan nézett rám, megrázta fejét és láttam amint gépére pillantva elgondolkozik egy pillanatra. - Ki az a degenerált, aki egy fiatal nőt egy temetőbe küld?
- Ne legyél paranoiás, ezt a sok krimi teszi amit olvasol - felnevettem, majd felpattantam a székből, és az ajtó felé vettem az irányt, de mielőtt kiértem volna, még visszafordultam egy pillanatra. - Egyébként is, kezd érdekes lenni ez a Lara Bradley.