Ölj meg, vagy Szeress /Harry Styles - HU/

6. Őszintén az érzelmekről

2017.07.14. - Péntek

"A bosszúm pedig akkor teljesül be, ha úgy végzed, mint Lara..."
- Akkor eljött az idő, igaz? - ajkaim megremegtek, ő pedig egy szót sem felelt, csak erősebben kezdett a korlátnak nyomni, én pedig elkeseredetten lehunytam szemeimet, és vártam, hogy vége legyen az egésznek.

Óráknak tűnő perceket töltöttem zaklatóm karjai között, szinte átgondoltam már az egész életemet. Eszembe jutott a családom, a barátaim, még Chris is annak ellenére ami történt. Reszkettem a félelemtől és a bánattól amely folyamatosan a szívemet mardosta. Igazságtalannak éreztem az élettől ezeket a csapásokat, nem tudtam mivel érdemeltem ki mindezt.
A szél egyre jobban felerősödött, az ég pedig egyre csak sötétebb lett, így pontosan tükörképét mutatta az érzelmeimnek. Egy halk sóhaj szakadt ki belőlem szinte úgy érezve ez volt az utolsó, amely elhagyta ajkaimat, de ekkor váratlan fordulat ért.
A férfi elengedett, majd mikor minden lelkierőmet összeszedve próbáltam megfordulni, ellökött, én pedig a hideg betonra estem.
Váratlanul ért reakciója, gondolom ez lehetett a szándéka nehogy meglássam, ugyanis miután felnéztem, csak messze futó alakját láttam a sötétben, majd teljesen eltűnt.
Bár térdre estem, kivételesen kis horzsolással megúsztam. Az esés szerencsére minimálisan sem fájt, ezt viszont nem mondhatnám el a lelkemről.
A térdeimről átfordultam fenekemre, hátammal a korlátnak dőltem, majd lábaimat magam alá húzva mélyen beszippantottam a folyó okozta jellegzetes illatot.
Talán túlreagáltam. Talán minden nap ezt teszem. Szüleim szerint makacs ember vagyok, hatalmas képzelőerővel, ezzel pedig egyet értek.
Mi van, ha ez a személy nem is akar bántani, csak rám ijeszteni? Most megtehette volna nyugodt szívvel, itt volt az alkalom, mégsem tette. Habozott, majd elfutott.
Gondolatok tömkelegétől zsongott a fejem, mégis egy dolog volt, aminek a mai folyamán örülni tudtam:
Élek.

Másnap reggel a telefonom hangos rezgésére keltem.
A jobb oldalamon lévő éjjeliszekrényen kezdtem kutakodni, majd mikor megtaláltam a szörnyű készüléket, a hívó ikonra pillantottam.
Janel
Fogadtam hívását, de azonnal meg is bántam, ugyanis éppen nagy kiabálások közepette volt.
- Az anyád úr istenit húzzál már le onnan! - Kiabált, mire elemeltem fülemtől a mobilt és vártam, hogy elhallgasson az üvöltözése. - Bocsi Sky, a macskám megint úgy döntött, hogy tönkreteszi a reggelemet.
- Semmi gond, az enyémet te tetted tönkre azzal, hogy ilyen korán keltesz - mosolyodtam el pedig tudtam hogy nem lát, de abban is biztos voltam, hogy ezt nem veszi sértésnek.
- Ugyan már, mind a ketten tudjuk, hogy imádod a reggeli hívásaimat! - Horkantott, én pedig csak homlokon csaptam magam. Imádom ezt a lányt, mindig tudja, mit kell nekem mondania. - Az éjjel mikor felhívtál és elmesélted mi történt, nagyon ideges lettem. Most is csak tudni akartam, hogy biztonságban vagy-e. Amúgy meg... - itt elakadt mondandójában, én pedig tudtam, hogy most jutott el tudatáig valami olyan, ami piszkálta a csőrét - Mi az, hogy korán keltelek? Mindjárt dél...
- Micsoda? - szemeim kipattantak helyéről, majd egy gyors mozdulattal felültem és az ággyal szemben lévő faliórára pillantottam. A vér szinte megállt ereimben, úgy éreztem itt a vég. - Tudod, hogy ma lett volna a fotózás! Lekéstem! - Pánikolni kezdtem ahogy tudatosult bennem, lekéstem életem egy nagy lehetőségét, de ekkor barátnőm csitítani kezdett.
- Pontosan azért vagyok, hogy ezeket elintézzem! Emlékeztem rá és ma felhívtam a srácot, hogy igazán rendes tőle, hogy ma időt szakított volna rád, de éppen kórházban vagy, tegyük át máskorra - hadarta, majd mondata végén egy halk csattanást hallottam. Tapsolhatott egyet, így dicsérve önmagát.
- Először is, köszönöm. Másodszor pedig - nagy levegőt vettem, majd hangosan kikeltem magamból - hogy mondhattál ilyet? Hazudtál!
- Kit érdekel Skyler?! - förmedt rám. - Soha nem tanulod meg, hogy azzal ha őszinte vagy, mindig csak el fognak nyomni?
Kérdésén elgondolkoztam. Janel sokszor hazudott már és bár nem mindig úszta meg, most mégis ő a szerkesztőségben az egyik legsikeresebb tag, férfiak körében pedig a legmenőbb csaj. Sok ellensége volt, de pontosan így volt egyedi.
Én mindig őszinte voltam és hol vagyok? A munkahelyen van egy kis irodám, az álmaimat nehezen tudom megvalósítani mert nem vagyok rámenős, a hosszú kapcsolatomnak éppen most lett vége, és tudnám még sorolni de rájönnék, hogy az egész életem maga a csőd.
- Ne haragudj... - hangja elhalkult, én pedig csak sóhajtottam egyet. Hogy haragudhatnék, ha minden amit mond, igaz?