Lavina

A fürdő

– Szia, Hópihe! – ront be az ajtón egy gyors kopogás után Bóbita teljes lendülettel. Csak egy hófehér törölközőt csavart maga köré, a kezében pedig egy másik van, két kis fonott tálkával. Lepattanok az erkély korlátjáról, és odamegyek hozzá.

– Hát ez?

– Ma koedukált nap van a fürdőben, de kötelező mindenkinek törölközőben lennie! Elég macerás így megmosakodni, de ez a szabály. De ne aggódj, van férfi nap, meg női nap, amikor csak az egyik nemet engedjük be a fürdőbe, és nyugodtan leveheti bárki a törölközőt magáról, és van egy nagy kedvencem: az Alakváltó nap, ami annyit tesz, hogy lehet mezítelenül is fürödni, meg megmossuk egymás hátát és együtt lubickolunk, persze, azt is koedukáltan! Persze, be lehet menni akkor is törölközőben, de számíts rá, hogy lesznek pucérkodó alakváltók!

Elnevetem magam, ahogy elképzelem őket, amint karjaikat a levegőben lóbálva futkároznak fel-alá anyaszült meztelenül, miközben sikítoznak, hogy milyen jó ez. Mármint a srácok. A törzsem egyik tagja csinált ilyet egyszer a tónál, és mindannyian fetrengtünk a nevetéstől! Mondjuk mifelénk teljesen megszokott is volt mindez, mi is fürödtünk együtt a magunk kis tópartján, segítettünk egymásnak mosakodni, és soha nem pironkodtunk ezen. Sőt, nekem kifejezetten furcsa az emberek szemérmessége. De ha belegondolok... talán nyolc éves lehettem, amikor először alakot váltottam, és ott maradt egy fehér cica egy kupac ruha között, amiket a visszaváltozás alatt nem tudtam felvenni magamra, de nem is kellett. Cseppet sem zavart, hogy nincsenek rajtam. Mostanra ugyan megszoktam őket, de sokáig alig bírtam elviselni magamon a ruhákat.

– Szóval jó hely ez a fürdő, de tekintettel kell lenni a többi fajra is. A Kert kerületből elég sokan járnak ide, tekintve, hogy ez az egyetlen fürdőház jelenleg, bár ugye, van, aki a tóban szeret megmártózni, és bevallom, én is csobbantam már benne egyet a holdfényben, nagyon hangulatos volt! A legtöbb kerületi faj egyébként meg tudja oldani maga is a mosakodást, mindenkinek akad bejáratott törzshelye is, de sokan előszeretettel mászkálnak át inkább ide, mert kellemes a hangulata. A tündérelfek például kifejezetten szívesen járnak ide, amióta rendelünk süteményt a kedvenc cukrászuktól is, és így a fürdő mellett ehetnek egy kis nasit is.

– Tündérelfek? – pislogok Bóbitára, miközben végre magamra tekerem a törölközőt, és átveszem tőle a kis fonott tálkát, amin egy tisztálkodószer csomag pihen. Miközben elindulunk lefelé, ő folytatja a mesélést.

– Iiiimádnivaló népek, én mondom! Csak elég zárkózottak, szóval érthető, ha nem találkoztál velük! A Fővárosban jobban mernek mozogni, mint bárhol máshol, de ha meg akarod ismerni őket, akkor kerülj mindent, ami ijesztő. Nem olyan magasak, mint a többi elf, sőt, a legmagasabb tündérelf is alacsonyabb nálad. Nagyon cukik, nagy szemekkel, és mindenféle élénk színű hajkoronával, és eszméletlenül vidámak, de jobb, ha vigyázol a gondolataidra a közelükben, mert esküszöm, ezek TÉNYLEG kiolvasnak mindent a fejedből! Van egy kék hajú kislány, hát ő szinte folyton befejezi a...

– Mondataidat? – nevetek fel, mire Bóbita felhúzza az orrát, és oldalba bök.

– Héé, ez nem vicces! – bár szinte nevet ő is közben, hiába próbál meg durci lenni. – Na, itt vagyunk, gyere! – mutat közben a fürdő ajtajára, amit elértünk, és ahogy belépünk rajta, megcsap a gőz. Kívülről nem látszott, de igen sokan vannak idebent. Minden csempékkel van kirakva, a falakon különböző ábrákat alkottak a mozaikdarabokból. Van, ahol jól kivehetően alakváltók lubickolnak, és van, ahol tündérek nevetgélnek. Vagy csak én érzem úgy, hogy nevetnek, mert csilingelő kacagást hallok, egy kislányét, ahogy a medencéhez közeledik, majd elrugaszkodik, és a vízben landol. Egy férfi és egy nő rögtön utána, már a látvány is széles mosolyt csal az arcomra. Bár a vacsora már rég elmúlt, sokan valószínűleg evés után nem sokkal ide jöttek fürdeni egyet, és milyen jól tették! Én is várom már, hogy lemoshassam végre az út porát magamról, na, nem mintha irtóznék tőle, hogy koszos legyek. A víz is csak macskaként zavar. Mármint tényleg nagyon macerás egy ekkora bundát megszárítani, és gyűlölöm, ahogy a testemhez tapadnak a hideg szőrszálaim. Emberként legalább rögtön meg tudok törölközni.