I.

20 4 2
                                    

○|CHERYL|○

Party rock is in the
house tonight

Testek nyomódnak hozzám, miközben egy egyetemi hallgató házibulijában tombolok.

Június végében járunk, túl vagyunk a vizsgáinkon, ennek örömére teljesen felszabadultan ugrálok Lena mellett.

A kezéért nyúlok, mire nevetve szembefordul velem és kézenfogva táncolunk tovább a zene ritmusára.

Színes fények világítják meg az arcunkat, miközben próbálunk néha oxigénhez is jutni a fülledt levegőben.

Fogalmam sincs hány óra lehet, tízre értünk ide, azóta pedig teljesen elvesztettem az időérzékemet.

Everybody just have a
good time

- Iszunk?- kiabálja túl a zenét Lena, mire vigyorogva felemelem mindkét karom.
- Iszunk!

Megragadja a kezem, hogy ne vesszünk el a tömegben. Merthogy igen, ennek a bizonyos Traceynek hatalmas a házuk, benne bulizásra kialakított termük is van, óriási térrel, és rengeteg emberrel.

Miközben a szobából kijutunk vagy hárman megtaposnak, és egy negyedik ember konkrétan rámesik.

A konyhába beérve ittas hallgatókkal találkozunk. Egy kisebb társaság azt hiszem ivó versenyt tart; egy srác a hűtőben kutakszik. Lányokat is találunk, akik a padlót próbálják rendbe szedni, miután valaki kiborította  rá a gyomra tartalmát.

And we gon' make you lose
your mind

A pulton sorakozó italokat kezdem vizsgálni, de Lena megkönnyíti a dolgot.

Mielőtt választásra kényszerülnék kivesz egy üveget, amelynek az alján valami barna színű folyadék lötyög.

Elvesz két kis műanyagpoharat, beletölti az italt, majd a kezembe nyomja az egyiket.

- Egészség!- kiálltja

- Fenékig!- koccintok vele, majd lehúzom az ismeretlen folyadékot.

Égeti a torkomat, miközben melegség árad szét a testemben. Az íze még egészen elfogadható, nem tudnám megmondani mire hasonlít, de nem rossz.

Tölt még egy pohárral, mire azt is magunka öntjük, kidobjuk a poharakat és elindulunk vissza a nagy terembe.

Everybody just have a
good time

Újra átverekedjük magunkat a tömegen, ezúttal nem esik rám senki és Lena is megússza ezt a csodálatos élményt.

Megállunk középtájon, és folytatjuk a tíz perce abbahagyott cselekvésünket.

A zene ritmusára táncolunk vagy éppen ugrálunk, miközben szabadabbnak érezzük magunkat, mint valaha.

Körülnézek a terembe, és elmosolyodok, hogy mennyien vagyunk itt, akik túlestünk a vizsgaidőszakokon, sikeresen átvészeltük a tanévet, és hogy ez mennyire örömmel tölt el bennünket.

Hangjegyek útjánWhere stories live. Discover now