○|CHERYL|○
I shouldn't
stareDöbbenten állok a kitárt ajtóban. Connor pedig velem szemben próbál mosolyogni.
Hirtelen arra gondolok, hogy gyorsan becsukom az ajtót és elszaladok, de erőt veszek magamon, és maradok a tátott számmal, illetve kidűledő szemeimmel az ajtóban. Jól nézhetek ki.
- Szia, Cheryl!- néz a szemembe.
- Szia, Connor!- vakargatom a tarkóm- Mi járatban erre?
- Nos, nem válaszoltál az üzenetemre. A végén megkértelek, hogy találkozzunk. A mondás pedig úgy tartja, hallgatás beleegyezés.
Összehúzott szemekkel nézek rá, majd felveszem a teljesen közönbös arckifejezésem, ő pedig esetlenül mosolyogni kezd.
Az égnek emelem a tekintetemet.
- Valóban, megközelítés kérdése- vágom rá gúnyosan.
- Beszélhetnénk?- hagyja figyelmen kívül a korábbi mondatomat.
- Szerintem nincs miről beszélnünk.
- Épp ellenkezőleg. Túl sok minden van.
- Connor, kérlek szépen menj el!- nézek a szemébe könyörögve.
But you're looking even better
than you used toAhogy ránézek, elveszek a tekintetében. A sötétbarna, titokzatos szemei, amelyeket nap mint nap láthattam. Elalvás előtt, kora reggeleken, szinte a nap bármely pillanatában.
A mosolya is változatlan maradt, a legédesebb, amit valaha láttam, és látni fogok.
Ahogy az arcát nézem, hirtelen meglátom az apró változásokat.
Igenis változott a távolléte alatt.És mennyivel egyszerűbb lenne most, ha ez negatív irányba történt volna.
Azonban a francba is, nagyon nem. Jobban néz ki, mint valaha.
És én ezt a srácot zavarom el éppen a házamból.
- Láttalak tegnap- hagyja újra figyelmen kívül az előbbi utasításom- És tudom, hogy te is engem.
- Remek, ezzel én is tisztában vagyok, szóval továbbra sem értem mi a francot csinálsz itt, Connor?
- Sokat változtál külsőleg- billenti oldalra a fejét- Gyönyörűbb vagy, mint voltál, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Köszönöm- jövök zavarba- de mostmár elég lesz. Menj el, Connor!- nézek rá, mire elindul be az ajtón.
- Látod, már megint ignorálsz! Folyamatosan ezt csinálod!- tolom vissza a mellkasát a küszöbön kívülre- Amikor elmentél is figyelmen kívül hagytad, én mit szeretnék! Nem érdekelt téged semmi más magadon kívül. De a dolgok változnak Connor- nevetek fel gúnyosan- Most fordul a kocka.
- Cheryl...
And I shouldn't
care- Nem, még nem fejeztem be! Van fogalmad róla mit éltem át, amikor te úgy döntöttél megszakítod velem a kapcsolatot? Értem én, hogy nem te tehetsz a költözésről, de csinálhattuk volna úgy, mint más normális emberek! Megbeszéljük, élünk távkapcsolatban, a mai világban annyi lehetőség van! De te eldobtál magatól, mint valami használt rongyot!- kiabálok.
- Kérlek...
- Jöhetsz itt nekem mindenféle dumával, angyalian mosolyoghatsz is közben, tehetsz bármit, de nem. Ennek vége, Connor. Te okoztad ezt az egész helyzetet, jobb ha megbarátkozol vele!- a végére elcsuklik a hangom. A pulcsim ujját kinyújtom és a szememhez kapok vele, majd lerogyok a földre.

CITEȘTI
Hangjegyek útján
Dragoste"Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy úgy érzem magam, mint akit egy Spotify lejátszási listába zártak. A lejátszás véletlenen van, és sohasem tudhatod melyik zeneszám lesz a következő. Csak türelmesen kivárod míg az éppen aktuális zene véget...