,,Úton a szakadék felé"

Idézetek 17.

1.

,,Csak az búcsúzik el, aki viszont akar látni."

John Green

2.

,,Nem vagyok benne biztos, meg tudom-e fogalmazni mindazt, amit nekem jelentettél. Írhatnám, hogy szeretlek (...) és elismerhetném, hogy mindig felnéztem rád. Mivel azonban ezeket már mind elmondtam neked, mostanra csak elcsépelt szavaknak tűnnének. Hogyan köszönhetnék el méltóképpen a legjobb embertől, akit valaha ismertem? (...) Mindent, amit mondhatok, egyetlen szóval tudom csak kifejezni. Köszönöm. Köszönöm, hogy egész életemben rajtam tartottad a szemed, hogy megvédtél a saját hibáimtól, hogy a bátorság élő példája voltál, akihez mindig hasonlítani akartam. Mindenekfelett azt köszönöm, hogy megtanítottál őszintén szeretni, és cserébe szeretve lenni."

Nicholas Sparks

3.

,,A hosszú ölelésben elvesznek a percek,
Lehunyom a szemem, ezzel leplezem a terhet...
Elbújok válladon, elrejtem könnyem,
Oly nehéz a búcsú, hát ne engedj el könnyen.
Egy ölelést, egy csókot azért elviszek az útra,
Ezzel szűkösen kibírom, amíg viszontlátlak újra."

Children of Distance

4.

,,Ahogy körbenézek, látom mindazokat, akik megtanították azokat, amiket most tudunk. Olyan, mintha búcsúznánk, de örökre összeköt minket az, ami itt velünk történt. Emlékeztetni fog majd arra, hogy kik vagyunk, hogy változzunk meg, ha kell."

A csodálatos Pókember c. film

5.

,,Nem voltam jó, nem voltam rossz,
Azt kaptam mindig, ami jár,
És örültem annak, hogy ismertelek,
És ismertél te is talán."

Kárpátia