második kazetta

492 73 2
                                    

-2017. június 24. szombat. - a felvételt ismét egy torokköszörüléssel kezdte, szomorkás mosoly kíséretében. Aznap egy padon ült, a háttérre fektette inkább a hangsúlyt, így két méter távolságra ült a műszer előtt. - Nem tudom, hogy mennyire lehet ismerős ez a hely. - mély hangon búgott, mintha nem evilági lett volna a hangforrás tulajdonosa. A fák lombjain áttörő fényáradat szilánkokként hullott el mindenhova. Jimin és Yoongi sokat ültek azon a padon, a fiatalabbik mindig boldog volt, amikor sütött a nap. - Sokszor szoktunk itt ülni. Te a verseid mutattad meg, én pedig a dalszövegeim. Segítettünk egymásnak, ami miatt mindig hálásan tekintettünk a másikra. - egy papírkupac foglalt Yoongi mellett helyet, amibe néha-néha belekapott a feltörekvő szellő, de sosem tudta elmozdítani azt. Yoongi megnyalta ajkait, mielőtt újra nekiállt volna beszélni. - Két hete ezen a napon tűntél el. Azóta nem láttalak. Gyere vissza! - erőtlen volt a hangja, olyan volt, mintha nem is élt volna. Belül már kiszaggatták jórészét sérült lelkének. - Sok fontos dolog történt ezen a helyen. Ezt a padot te mutattad nekem. Azt mondtad, hogy nagyon jó itt ülni, de velem annál is jobb lenne. - Az első könnycsepp könnyen tört magának utat, egy elfáradt, lehullott falevél felületére pottyant. - És itt csókoltalak meg legelőször. Két éve volt, azt hiszem. - megvakarta a tarkóját, és egy kicsit elszégyellte magát, amiért nem tudta biztosra első csókuk dátumát. - Mivel itt rengeteg sok dolog történt, ezért én a környéken szoktalak keresni. Ha elszöktél, és néha visszatérnél, akkor lehet, hogy itt megállsz egy pillanatra. Itt akarok lenni abban a pillanatban, amikor lenne esélyem újra látni. - a mosoly egyik legfájdalmasabb fajtáját ütötte fel. Mindkét szeme vörös volt a sírástól, a könnyek akadály nélkül törtek elő, de az a szerelmes mosoly, amit mindig hordott, amikor Jiminről beszélt, az is szerepet kapott arckifejezésében. - Szeretnélek újra látni. Meg szeretném érinteni az arcod, meg akarom szorítani a kezeid, amiknek mindig fahéj illatuk volt. Illetve meg akarlak csókolni. Nem is az ajkaidba vagyok szerelmes.. hanem az érzelmeidbe, amiket egy-egy szenvedélyes csókba bele tudsz sűríteni. Hiányoznak az érzelmeid. De a sajátjaim is. Amióta nem láttalak, azóta csak sírok. Mintha minden éjjel meghalnék, de muszáj reggelente felkelnem. Olyan, mint amikor kést szúrnak a szívedbe, de nem engedik, hogy meghalj. Hamarosan az iskolai létem alóli igazolásom is érvényességét veszíti, újat kell íratnom. De a szerelmem nem fog elmúlni irántad. - hosszú pulcsija ujjával megtörölte arcát, majd a lába mellé helyezett palack vízből is ivott. - Ma is kerestelek. Kicsit messzebb mentem, mint szoktam. Most sem találtalak meg. Minden alkalommal csalódnom kell magamban. A rendőrök sem találtak meg.. sem anyukádék. Mindenkiben csalódnom kell. Félek, hogy nem látlak viszont. - elkapta a sírógörcs, így kénytelen volt leállítani a felvételt. Utána még sétált az erdőben, a számukra fontos helyeket újra bejárta.

<szerk>

fogadjátok szeretettel a második kazettát.

—m

gyere vissza - y.mNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ