gyere vissza - y.m

nyolcadik kazetta

- 2017. június 30. péntek. - a hangja mintha rekedt lett volna. - A sok sírás teljesen kikészítette a szervezetem. Lázam van, köhögök és émelygek. - megrántotta a vállát. - De szerintem a legemlékezetesebb megbetegedésem veled történt. - apró mosolyra húzta ajkait. - Eső után kimentünk a rétre. Nagyon fülledt volt az idő. Talán az is rátett egy lapáttal, hogy nyár volt. - megvakarta a fültövét. - Azért mentünk ki, mert szerinted a mezőn nagyon szép virágok nőttek, és meg akartál mutatni pár táncmozdulatot, amit aznap sajátítottál el. Kíváncsi voltam, így kis habozás után, de belementem. Szemeid csillogtak az izgalomtól. - sóhajtott. - Pár perc alatt kiértünk a mezőre, te pedig ámulatodnak hangot is adtál. A virágok közé rohantál, és befeküdtél közéjük. Kicsit lemaradtam tőled, én nem futottam. Belsőmet édes borzongás szántotta végig, amint megpillantottam, ahogy a virágok közt nevetgélsz. Annyira szép volt az egész, mintha egy álomba cseppentem volna. - teljesen elfelejtette szomorúságának okát, így önfeledten vigyorászott az emléken. - Kérted, hogy feküdjek be melléd, és nézzük a felhőket. Kénytelen voltam engedelmeskedni, attól féltem, ha rosszul döntök, akkor eltűnsz, akár egy virágról hirtelen elszálló pillangó. Boldog voltál, fejedet a mellkasomra hajtottad, és megjegyezted, hogy nagyon hevesen ver a szívem. Nem tehetek róla, mindig ezt váltod ki belőlem. Kis idő múlva felültél, összeszedted a közelünkben lévő virágszálakat, és egy fejdíszt fontál belőlük. Felálltál mellőlem, majd akkor tudatosult bennem, hogy vizes volt a fű, és az ég is kezdett beborulni. Tudtam, hogy esni fog, és rájöttem, hogy te csak az eső miatt rángattál ki. Nem tanultál új táncmozdulatokat, csak az esőben akartál velem lenni. Nem tudtam rád haragudni, akármennyire is gyűlöltem az esőt. - biccentett egyet, majd köhögött. - De mivel nem öltöztünk fel rendesen, ezért az eső utolért minket és eláztatta ruháinkat. De te végig mosolyogtál, a virágok közt rohangáltál, dúdoltál és csókokat loptál tőlem. Annyira abszurd volt az egész, de mégis boldogok voltunk. - mondandóját az ajtón való kopogás szakította ketté. Az édesanyja volt az, bevitt neki egy kancsó teát, és a szükséges gyógyszereit is előkészítette. Mintha egy gyerek lenne. Yoonginak utána nem volt kedve többet beszélni, ezért kikapcsolta a készüléket, és elaludt.

<szerk>

helóka. ma még kaptok tőlem egy másik részt is. ha kétnaponta tudok egy-egy új részt publikálni, akkor csütörtökön, vagy szombaton megírom az utolsó fejezetet.
hamarosan jelentkezem.

—m