SasuNaru-Bizalom (yaoi)

kezdetek.

Emlékek, érzések és fájdalom ennek a kettönek mindenből kijutott viszont ha képesek észre venni egymást és önmaguk még érhet boldog véget ez az egész s talán boldogok lehetnek egymás mellet. Viszont minden történetet el kell kezdeni valahol én most ezt egy átlagos hétköznap reggellel és bemutatkozással kezdem.

*Uzumaki Naruto*

Hali. A nevem Uzumaki Naruto és egy folyton mosolygós tökfej vagyok aki imádja a ráment a haverjait és minden hülyeséget. Legalábbis mások így gondolják mert azt akarom hogy így lássanak. Hogy miért? Mert anya is így látott bár nem a valódi anyám volt mert az egy rettenetes szülő volt de ő kedves és megértő, emelet ha mások látnák mennyire magányos, szomorú, és halált vágyó vagyok valószínűleg mindenki kerülne az pedig csak rontana az amúgy is romokban heverő lelkiállapotomon. Jó persze most azt hiszitek túlzok pedig higgyétek el hamar megmutatom mire is vagyok képes és attól félni fogtok, legalábbis én félek méghozzá saját magamtól.

*Uchia Sasuke*

Szia. Uchia Sasuke vagyok annak a fenti idiótának a testvére legalábbis anya szerint az vagyok bár ő már nincs itt. Hogy mit szeretek? Igazából semmit és senkit nem szeretek különösebben, anya volt az egyetlen személy és a bátyám de róla inkább később. A csend és a nyugalom, ezeket szeretem mondjatok depressziósnak vagy tudom is én, nem izgat. Mindenki tartja tőlem a távolságot mert hideg és számító vagyok , kivéve persze a lányok akik bomlanak értem ami elég idegesítő. A testvéremmel sose voltam jobban és soha nem fogadtam el őt bár mára már szinte egymáshoz sem szolunk és ezzel mind a ketten meg vagyunk elégedve.

Reggel van ilyenkor már készülődök suliba és ha jól halottam az idióta is. Mindenek előtt viszont apával reggelizünk, igazából csak ilyenkor látjuk anya halála otta szinte észre sem vesz minket, együtt reggelizünk ennyi az egész, bár Narutot se látom sokat reggelinél, suliban egy pillanatra plusz itthon egy fél percre ha összefutunk a lakás egy pontján, akkor is szarva a másik fejére. nekem ez így tökéletes és szerintem neki sincs ellenére mondjuk amilyen hülye amúgy se tudna mit csinálni ezzel. Mindig is idegesített a létezése olyan idiótán nevet folyton, mondjuk emiatt sosincs egyedül suliban se láttam még egyedül mindig a haverjaival van vagy lányokkal. Mondjuk nem panaszkodhat a  kinézetére, és mindenkivel kedves ha nem lenne ekkora idióta lehet még bírnám is.....nem még akkor sem tudnám "bírni" őt. A tanárok is néha megszólalnak hogy milyen jó testvérem van bár nem tudom hogy bírhatják amilyen hülye biztos végig botladozta eddig az évet valószínűleg csak benyal a tanárainál is, mindegy is. A reggeli csendben zajlót mint mindig  ilyenkor még ez az együgyű is komoly arcot vág ugyanis apa nagyon szigorú ezért se hiányoljuk. A reggeli végeztével mi elindultunk suliba illetve ő elfutott én meg komótosan sétáltam. oda érve bementem az osztályomba leültem és néztem a körülöttem lévő ostoba embereket aztán megszólalt a csengő bejött a tanár ás elkezdődőt az óra.

*Uzumaki Naruto*

Az órák lassan elteltek én a szünetekben Kibával és Shinoval beszélgetem nagy részt. Most már csak a tesi van vissza, és lassan megyünk is öltözni bár én sose öltözök a többiekkel először mindenki kérdezgette hogy miért de egy idő után megszokták és békén hagytak, ahogy most is, ők elmentek az öltözőbe míg én a teremben öltözködtem. Épp befejeztem már csak a pólómat húztam mikor hirtelen nyílót az ajtó és Kakashi-sensi lépet be rajta mind a ketten meglepődtünk de még ép időben igazítgattam el a pólóm hogy ne látsszon a hasam. Egy pillanatra azt hitem meglátta nézéséből ítélve, de aztán úgy tűnt mégse mert bejeb lépet majd letete a sujós papír kupacot a tanárira.

-Te mit csinálsz itt Naruto ?- Kérdezte tőlem nyúgot hangon a sensei.

-Öltöztem.-Feleltem ugyanolyan nyugalommal.

-De mért itt mért nem a többiekkel az öltözőben ?- Kérdezte újból a sensei most már felhúzva egyik szemöldökét.

-Hát..tudja...kicsit szégyellős vagyok ezért én inkább itt öltözök.- Találtam ki gyorsan de olyan határozottan mondtam miután végre kitaláltam hogy úgy tűnt elhiszi.

-rendben. De most már indulj mert elkésel.-Mondta nyugodtan.

-Igenis.-Feleltem mert nekem se kelet kétszer mondani. De majdnem lebuktam most az biztos. 

A nap utána elszállt hazamentem ettem majd a szobámba mentem ahol megtanultam majd aludtam és játszottam. Még Sasukéval is össze futottam meg azokkal a mély fekete szemekkel amelyek olyan hidegek. Az arca valahogy mindig fel tud húzni mert olyan mintha nem lenének érzései. Mint egy életelen babba. Idegesít.