SasuNaru-Bizalom (yaoi)

A szív szava.

Mit tesz az ember ha hirtelen szerelmet vallanak neki? Legtöbben erre tudják a választ vagy, legalább támpontjuk van az érzéseik alapján hogy mi a teendő. De vajon mit tegyen az akinek halvány lila gőze sincs ezekről az érzésekről?

*Naruto*

Mi a.....? Én még mindig itt tartok, bár már 3 nap eltelt mióta Sasuke egy hirtelen gondolatól vezérelve azt mondta szeret és...és..és MEGCSÓKOLT. Miután végetért a csók azonnal lemászott rólam, én meg fogtam az ágy szélén lévő telom és úgy rohantam el mint akit az a bizonyos tatár kerget. Most mégis mit kéne csinálnom? Én ezekhez az érzésekhez nem értek. Anyától kaptam egyedül ilyen lágy érzéseket amiből sugárzót a szeretett pedig nem is a vér szerinti fia voltam. De ez most mindegy. Nos a fekete hajút már mindenek elmondtam nem is egyszer. A.......apjának a....-ja. Hu! Na ez most jól eset. Én ritkán szoktam káromkodni sőt ebben a három napban többet káromkodtam mit egy év alatt. Sasuke pedig jobbat érdemel nálam. Igen. Nekem nem az a bajom hogy fiú vagy hogy egész idáig milyen volt vele a kapcsolatom. De senki nem érdemli meg hogy egy olyan önpusztító férget szeresen mint én. Már a fél karom tiszta vágás. Ez is miatta van. A háztól nem mesze van egy park és a fák között van egy kis rejtekhely amit csak én ismerek. Egy pengét csúsztattam farzsebembe meg néhány zsepit. És már három napja reggeltől estig itt vagyok. Vagdosom magam, gondolkodok sőt még sírok is néhány sort. Ami azt illeti nem tagadom hogy mindig is bejött nekem a fekete. Kinek nem? de most komolyan olyan menő meg...meg minden. Pont ezért valamit ki kel találni. Valamit csak mondanom kéne neki, de mit? A bátyánk egy hét múlva hazajön az egyetemről. Biztos hogy kinyírom. Ez az egész az ő hibája, ha nem mondta volna apának hogy rakjanak minket egy szobába most nem ülnék itt a fűben azon gondolkodva hogy kosarazzam ki a mostohatestvérem aki amúgy bejön nekem. ÚR ISTEN.

Vasárnap este 5 óra van és én elhatároztam hogy ha törik ha szakad, de én beszélni fogok az Uchiával. Már csak meg kell valósítanom. Azóta egymáshoz se szóltunk. Biztos várja hogy reagáljak valamit. Valamit. Haaa. Oké most vagy soha. A könyvet amit eddig "olvastam" letettem magam mellé és egy pillanatra elgondolkodtam, hogy akkor is ez volt nálam mikor megcsókolt. A szívem erre a gondolatra úgy kezdet dörömbölni mint az ideges szomszéd mikor a fiatalok túl hangosan buliznak. Oda álltam Sasuke elé aki felnézet telefonjából és nyelt egy nagyot. Ideges volt. HÁT AKKOR ÉN MIT MONDJAK. Oké Naruto csak nyugi. Nyugodj le. Szóra nyitottam a szám mikor hirtelen a pulcsim ujjánál fogva az ágyra lökőt maga mellé. Így akarta azt kifejezni hogy üljek le...aszem. És belekezdtem a teljesen végiggondolt és kurvára elfelejtett kiselőadásomba.

Sasuke figyelj - Kezdtem bele bizonytalanul miközben rendületlen a kezemet néztem ami a takarón lévő huzattal volt elfoglalva. Éreztem hogy néz. Szinte át döf a tekintetével. - szerintem beszélnünk kéne arról amit ezelőtt csináltunk. - Szép volt bazmeg. Így tovább ennél jobban már nem tudnád beégetni magad. Úr isten mi a frász művelek. Egyszerűen csak le kéne zárnom és annyit mondani hogy " Ez undorító és ha még egyszer hozzám érsz eltöröm a kezed". Igen ezt kéne mondanom. kéne de, nem megy.

Oké - Jött a válasz, kicsit talán félve. - Figyelj én megértem ha te ezt undorítónak találod vagy szeretnél eltemetni egy mély gödörbe. - Aggódva talán kicsit rekedtesen mondta. És én mit ad isten ahelyett hogy rávágnám 'igen' inkább próbálom megnyugtatni. Ketté akarom baszni a szívem ( mondom hogy túl sokat beszélek csúnyán mostanság) mert az nem engedi hogy elküldjem a fenébe. Érzem hogy én ezt még megbánom de, talán most az egyszer engedek egy kicsit annak a fránya szervemnek.

- Nem terveztelek elásni és nem találom undorítónak, nem vagyok az a fajta aki elítél másokat. - Nekem ahoz nincs elég jogom. - Viszont ha komolyan mondtad hogy szeretsz-

- Halál komolyan. - Szakít félbe olyan hirtelenséggel hogy meglepettségemben rá nézek. Óó bár ne tettem volna, azok a gyönyörű fekete szemek. Megbabonáznak. Mikor észre vette hogy félbe szakított kicsit vissza vett és ujjra figyelmesen várta hogy folytassam.

- Nos én hálás vagyok ezért az érzésért viszont attól tartok nem tehettek érted semmit. - Kicsit meglepődve, szomorkásan nézet rám egy csipetnyi értetlenséggel. Gondolom a furcsa fogalmazásom miatt, de azt nem tudom a szemébe mondani hogy, nem szeretlek. Hísz az hazugság lenne és ezeknek a fekete szemeknek én képtelen vagyok hazudni. Pedig abban általában jó vagyok.

- Hogy érted azt hogy  "nem tehetek érted semmit"? - Szakította félbe gondolatmenetem. - Szeretsz vagy nem? - Igen.Viszont ha te ismernél biztos nem szeretnél.

- Ne kérdezd csak legyen elég annyi hogy én nem illek hozzád. - Én nem tudok neki hazudni. 

- Eszt hogy érted? Mi az hogy nem illesz hozzám? - Hangjában értetlenség és düh volt amit én meg is értek. Hogy keveredtem én ebbe a helyzetbe. Utálni fog ha most hallgatok a szívemre és később kiderül mekkora egy roncs vagyok. Viszont nemet sem tudok mondani az önzőségem miatt.

- Csak híd el hogy nem. Nem ismersz igazán, nem vagyok olyan amilyenek tűnők. - Remek ezt is meg csináltam, ha így folytatom akkor akár nyugodtan azt is mondhattam volna hogy " Tudod én egy beteges önpusztító vagyok akinek diliházban a helye, szóval hagyj békén".

- Azt tudom hogy nem mosolyogsz annyit mint ahogy azt mások látják. Ritka mikor szívből mosolyogsz. És talán tényleg nem ismerlek annyira hísz mindig a távolból néztelek de, én minden hogy elfogadlak. Naruto, én szeretlek. - Ó ha tudnád én mennyire. Ezt még megbánom de, én most engedek a kísértésnek. Valószínű rövid ideig fog tartani, de legalább addig had legyek egy kicsit boldog.

- Ezt még meg fogod báni ahogy én is de legyen. Próbáljuk meg. - Mert ez a szívünk akarata.

- Nem fogom megbánni és teszek róla hogy te se bánd. - Ahogy ezt kimondta megcsókolt. Kicsit meglepet, de vissza csókoltam. És ahogy bejutást kért a számba és én megadtam azonnal táncba hívta nyelven és megint jött az a mámoros érzés. Gyakrabban kellene hallgatnom a szívemre.