SasuNaru-Bizalom (yaoi)

Gyógyír.

*írói szemszög*

Mikor Sasuke reggel  felkelt nem találta maga mellet Narutot. Gondolta biztos már rég felkelt ezért ő is nyújtózkodót párat és lassan feltápászkodott. A fürdő fele hangokat halót és az ajtóhoz érve fel is ismerte a hangok gazdáit. Naruto is Itachi beszélgetek, vagy inkább veszekedtek. Az ajtó résnyire nyitva volt, ezért a fekete úgy döntőt hallgatózik egy kicsit. Nem szép dolog, de ez őt most nem izgatta.

-Kurenai-sensei egy remek ember, legalább próbáld meg.-Hallatszott Itachi szinte már-már könyörgő hangja.

-Ő egy pszichológus. Semmi kedvem elmenni hozzá, amúgy sincs semmi bajom. Te túlzol.- Naruto hangja nyugodt volt talán kissé ideges.

-Túlzás?-Kérte ki magának az idősebb.-Naruto a kezed úgy néz ki mint elhasznált vágódeszka.-Förmedt rá. Sasuke aki az ajtóban hallgatózót már rég elvesztette a fonalat, és ötlete sem volt hogy miről van szó. Aggódót, főleg mikor Itachi a  pszichológust említette és a megjegyzését sem értette Naruto kezére, bár igaz a fiún mindig hosszú ujjú volt így sose látta. És e kor mintha csak villám csapot volna Sasukéba, megmerevedett és csak azt tudta mondogatni magában "hogy ez lehetetlen". Közben az idősebb folytatta.- És akkor még csak a kezed. Minden hol tele vagy sebekkel. Naruto kérlek, én csak jót akarok.- Az egész teste tele van sebekkel? A fekete hajú már végkép nem tudta hogy most mi van vagy lesz.

-A nyár eleje óta egy ujjal se nyúltam magamhoz. Szóval nem értem mi a problémád.-Hangzót a szőke tiltakozása.

-Értem és örülök is de, akkor is. Híd el, jobb lesz.-győzködte őt az Uchia.

-Kérlek hagyjuk, Sasuke is lassan felkel már csak az hiányzik hogy meghallja.- Sasuke úgy döntőt eleget halót és már nagyon furdalta a kíváncsiság így előjött rejtekéből. A két vitatkozó egy szere nézet rá.

-Erről lecsúsztál Naruto. - Mondta a fiatal Uchia. Naruto úgy érezte negált benne az ütő mikor meghalotta barátja hideg hangját.-Valaki magyarázatot ad a halottakra.-Nézett szúrós szemel a két fiúra.

-Ez nem az én dolgom.-Tette fel védekezően kezét Itachi és elindult kifelé.-Sziasztok.-Mondta mielőtt elment volna.  Sasuke - aki végig kísérte testvére mozdulatait a szemével - most újra Narutora nézet aki csak sóhajtót egyet és ő is ki indult. Sasuke követe a fiút aki a szobájukba visszatérve az ágyán kereset menedéket.

-Mennyit halódtál?-hallatszott a kérdés, miközben a fekete leült. A hangja nyugodt volt, de a kék íriszek elárulták félelmét és idegességét.

-Épen eleget.-Felelte Sasuke. Majd úgy döntőt talán a kérdezéssel többre megy.- Miért kellene meglátogatnod Kurenai-senseit? És hogy értette a bátyánk hogy úgy néz ki a kezed mint egy elhasznált vágódeszka? Vagy hogy érted hogy nyár eleje óta nem értél magadhoz?- Sasuke tudót volna még kérdezni, de mikor a szőke felállt úgy döntőt hallgat. Naruto lassan fordult felé majd egy hirtelen mozdulattal kapta le magáról a pulóvert. Sasuke szeme kikerekedett.

-Ezt...ugye nem...-Nem bírta befejezni de, a szemében ott virítót a kérdés és ahogy a kék szemű bólintót Sasuke hirtelen nem tudta eldönteni hogy az aggodalma vagy a dühe nagyobb. Óvatosan állt fel, majd kezei először Naruto vágásokkal teli kezén simítót végig és lassan minden egyes hegen végig futtatta ujjait.

-Sajnálom.-Hallatszott a suttogásként ható hang. Naruto lehajtott fejel húzta vissza ruháját majd ült le. Sasuke is lassan leült.

-Mért kérsz tőlem bocsánatot?- Sasuke nem értette. Naruto nem tett semmi rosszat illetve tett, de nem vele hogy bocsánatot kelet volna kérnije.

-Azért mert hazudtam és önzőn csak magamra gondoltam nem törődve azzal hogy téged menyire kellemetlenül érinthet hogy egy idegroncsal kel foglalkozni.-Fakadt ki a szőke és könnyes szemel nézet a teljesen meglepődött fekete íriszekbe. Sasuke gondolkodás nélkül húzta közelebb magához a törékeny fiút és megnyugtatóan simogatta a hátát míg halk suttogással beszélt hozzá.

-Buta. Én szeretlek és nem gondolok rád teherként. Képtelen lennék rá. Aggódom miattad.-Súgta a fiú fülébe. Naruto végül lenyugodott és elmesélte a kicsit se boldog életet.

*Sasuke*

Miközben Narutot hallgattam elszorult a torkom. A szülei teherként kezelték és hamar meg is szabadultak tőle. Az árvaház dolgozói mindig rajta töltötték ki a dühüket és mindent a fejéhez vágtak. Ezért Naruto önmagát hibáztatta mindenért és meg is büntette magát akár a sémiért is. Nekem hányingerem lett azoktól az emberektől. Az élet nem ismer kegyelmet és ezt ilyen fiatalon megtanulni nem egy kellemes dolog és ezt mind a ketten tudjuk. De  itt vagyunk és túl éljük, csak erő és kitartás kel hozzá. A remény melyet a másikban megtaláltunk segíteni fog mindkettőnknek úgy hiszem.

/1 hónappal később/

*Naruto*

Minden helyre jött. Sasuke a mindenem és rengeteget segített. Elmentem a sensei-hez. A kis dobozból minden ki lett dobva. És ahogy a doboz lassan kiürült úgy az én szívem egyre több dologgal lett tele. Boldogsággal, szép emlékekkel. És én ebbe a dobozba tettem minden boldogságom. Régen ebben volt a bánatom, s rá a gyógyír. Legalábbis én azt hitem az de, mára rájöttem hogy tévedtem és most tényleg valami olyannal töltöm meg a kis dobozt és a szívem ami segít és boldogságot okoz. Sasukéval lassanként haladunk ami a kapcsolat szexuális részét illeti. Én ráérek, neki pedig idő kell. Ezzel nincs is baj. Emelet Sasuke rávet hogy menyünk vásárolni néhány rövid ujjú pólót meg egy-két színesebb ruhát. Nem repestem az örömtől, de rájöttem hogy a fekete nagyon szeret vásárolni így inkább ráhagytam és a ruhák helyet őt bámultam. Persze utána fejmosást kaptam hogy nem figyelek, de végül csak jót nevetünk. Kihitte volna hogy két ilyen elcseszett személyiség ilyen boldog lesz. Mert most azok vagyunk és azok is maradunk. Itachi segít nekünk, az apánk meg akkor se venné észre ha elödte kapnám le az Uchiát. Sasukének ez az utolsó éve volt ő most megy egyetemre. Ezzel nincs is baj sőt örülök neki, csak azt bánom hogy kevesebbet láthatom. Mivel a bátyánk veszi át a céget ezért velünk annyira nem is foglalkozik az apánk. Sasukére még talán oda figyel, mert az egyetemet segíttet neki kiválasztani vagy inkább megmondta hova menyen, ez nézőpont kérdése. Engem nem zaklat. Egyszer megkérdezte mi akarok lenni, mik a további terveim a suli után. Ezt akkor kérdezte mikor hazaért és mindenkit a nappaliban talált. Talán 1 hete lehettet. Mindegy. Mikor megmondtam hogy tanár leszek valószínű csak bólintót. Sasuke azota Naruto-sensei-nek hív. Itachi azt mondta illik hozzám és remek tanár leszek. Sasuke üzletember lesz, ez most látszik de, ért is hozzá szóval nincs vele baj.

Igaz is. Hogy most mit csinálok? Ezt nem árultam el igaz? Nos inkább az a kérdés hogy Sasuke mit csinál. Nem tudom mikor, de lekerült rólunk a póló és a kedvenc Uchiám épp a nyakamat falja. Jól csinálja, ez tagadhatatlan.