Julie Kagawa - Ironking /magyarul/

5. fejezet 0.2

Barna tunika volt rajta, barna nadrág, szakasztott,

mintha egy fadarab kelt volna életre, csak éppen bámuló

szeme fénylett feketén, akár egy bogáré.

— Jó estét, Bogi! - köszöntötte udvariasan Puck.

Az emberke pislogott, felsandított a fölébe tornyosuló

alakra. – Robin pajtás? - sipította végre. – Rég nem

láttalak mifelénk. Mi hozott az én szerény fámhoz?

— Lovagi szolgálat - válaszolt Puck, és félrehúzódott,

hogy Bogi engem is láthasson. A rám szegeződő fekete

gyöngyszemek zavartan pislogtak. Majd hirtelen elkerekedtek, és Bogi Puckra meredt.

— Ez itt... Ő a...?

— Ő.

— És ő... tudja?

— Nem.

— Hajjaj! - Bogi kitárta az ajtót, pálcavékony

karjával intett. – Lépjetek beljebb! Gyorsan! Mielőtt a

driádok megpillantanának. Azok az undok pletykafészkek! - Azzal eltűnt a fa belsejében, Puck pedig felém

fordult.

— Én aztán be nem férek oda - tudattam, mielőtt egy

szót is szólhatott volna. – Hacsak épp nincs nálad

varázsgomba, ami darázsméretűre zsugoríthatna. És

közölhetem, hogy semmi ilyesmit nem vagyok hajlandó

megkóstolni. Ugyanis olvastam az Alice Csodaországbant

Puck elvigyorodott, és kézen fogott.

– Hunyd be a szemed, és csak lépj!

Léptem. Félig-meddig arra számítottam, hogy

beleütközik az orrom a fába, hála holmi Robbie-féle

ugratásnak. Amikor nem történt semmi, már-már

kikukucskáltam, de mindjárt meg is gondoláim magam.

Melegebb lett a levegő, és hallottam, hogy mögöttem 

becsapódik egy ajtó, amikor Puck szólt, hogy kinyithatom

a szemem.

Barátságos, kerek szobában álltam, a fala sima vörös

fa, a padlót mohaszőnyeg borította. A szoba közepén

három fatönkre illesztett lapos kő szolgált asztalul, rajta

futball nagyságú bogyók. A túlsó falon kötélhágcsó

függött, és amikor a tekintetem felfelé siklott rajta, kis

híja volt, hogy el nem ájultam. Tucatnyi rovar mászkált a

falakon vagy lebegett a levegőben, messze felettünk, mert

a törzs olyan magasra nyúlt, ahová a tekintetem már nem

követhette. Mindegyik bogár akkora volt, mint egy

spániel, a hátsójuk sárgászölden villódzott.

— Látom, felújítottad a lakást, Bogi - szólt Puck, és

letelepedett a kanapéul szolgáló rakás szőrmére.