Always next to you

4.fejezet

Shelly szemszöge:

A keze egyre lejjebb csúszott az enyémre. Jól esett, hogy újra velem van és most tényleg megígérte, hogy segít és marad. Olyan közel állt hozzám mint még soha. Vagy talán nagyon régen volt már ilyen. Lehet, hogy nem kéne ilyen közel engednem magamhoz? Mert végülis Shwan kiszámíthatatlan, de tudom, hogy a szíve mélyén jó ember. Leértünk és elhúztam a kezem.
-Minden rendben Shelly? Kérdezte anya.
-Igen persze. Mondtam és próbáltam minél magabiztosnak tünni. Beláttam magamban, hogy a szüleim szeretnek csak vagy máshogy mutatják ki vagy esetleg nagyon sokat vannak a munkában és ezért nincs idejük. Tudtam, higy valamit titkolnak. Tudtam hiszen egy pár hónapja kezdődött, hogy eljártak dolgozni folyamatosan és még csak fel sem hívtak. Nekem ez esett nagyon rosszul.
-Nagyi hamarosan jön. Kezdte apa. Hagytunk pénzt az asztalon és a nagymamátoknál is. Anya megölelt és a fülembe súgta, hogy "-Akármi is lesz kicsikém, tudd,hogy szeretlek".
- Vajon ezt mire érti? Nem kérdeztem meg mert mire a szám nyitódott volna kezeit elérakta. Kiskoromban mindíg azt mondta, hogy mindennek el jön az  ideje, csak varni kell, hogy megtörténnyen ezért inkább most hallattam.
Apa is szorosan megölelt majd nyomott egy puszit a fejemre. Kariéktől is elköszöntek, Karen nem nagyon értette, hogy mi történik de elbúcsozott ő is. Kikísértük őket a kocsihhoz, majd búcsúzásképpenen egy vigyázzatok magtokra hangzott el a szájukból és pillanatok múlva a kocsi is elindult es eltünt az utca végében. Bementünk a házba és percek múlva nagyi is megékezett azzal az indokkal, hogy ő most elviszi Karit és persz el is magyaráza neki, hogy mi van most. A cuccai már össze voltak pakolva mivel számítottunk nagyi érkezésére ezért Karent biztonságba is helyeztük. Miután végleg eltávoztak és már esély se volt arra, hogy esetleg hallják amit beszélünk Shwan felkiáltott.
-Miénk a ház hugicica!
Erre megforgattam a szemem és a telefonomért nyúltam ami a hátsó zsebembe volt.
- Mit csinálunk ma este Shellykém? Nem figyeltem Shwanre. Amikor ilyeneket mondott csak idegesíteni akart.
Írtam a Aliának, hogy nincs e kedve találkozni majd perceken belül fel is hívott és mint aki megőrült úgy visított, hogy annyi mindent szeretne nekem mesélni, de neki csak este jó. Végül megbeszéltük, hogy nyolcra átjön és ittalszik. Letettem a telefont és addig felhívtam Noahot. Shwan feszülten figyelt. Leültem a kanapéra és tárcsáztam. Rekedt és mély hangon szólt bele.
-Szia
-Helló Shelly?
-Igen hali.
- Ó babám már nagyon hiányzol.
-Te is nekem Noah.
-Gyere át most, most úgyis csak  fimet akartam nézni.
-Indulok is, na szia.
Letettem a telefont és felmentem a szobámba átöltözni valami vállalhatóbb ruhába. Felvettem egy fekete farmert meg egy fekér rövidujjut meg egy hátizsákot. Egy kis szemmpillaspirált is rakram magamra majd felvettem a cipőm és kinyitottam az ajtót. Shwan szólt utánam.
-Köszi, hogy itthagysz.... jó szórakozást.
- kiabáltam neki egy szívesent aztán kimentem az ajtón.
Nem messze lakott tőlem Noah talán pár utcányira. Egyébként suliból ismerem eggyel felettem jár Shwan évfolyamtársa. Szőkésbarna haja van és nagy kék szemei. Kigyurt alakja  és olyan mosolya ami tipikus, a legtöbb lányt ezzel veszi le a lábáról és talán ezzel a mosollyal is hívja őket ágyba. Szerettem őt nagyon, de valahogy olyan volt mint anya és apa. Egyszerűen titkolt valamit. Nem tudtam és nem is sejtettem, hogy vajon mi lehet az, de talán nem is tudom...lehet, hogy nem rám tartozott. A lelkem melyén tudtam, hogy nem ő az igazi még de talán olyan nem is létezik... Sőt én ebbe nem is nagyon hittem. Inkább néztem az utcákat. Elég meleg volt és csomóan amúgy sem mennek suliba, mert nyár fele bolondulnak meg a tanárok, a dolgozatokkal kapcsolatba. Noah meg amúgy is magántanuló. Egy utolsó pont ahol az összes tanár betehet nekünk az az év vége. Megiratják a sok dolgozatot, random feleltetnek és persze, hogy szar lesz. Én nem vagyok rossz tanuló de év vége felé ki szeret tanulni?
Hosszú hajamba belekapott a  szél. Az ég kék volt és a virágok meg a zöld fák, csodálatos színben pompáztak. A madarak szépen csicseregtek a fákon. A ház elé értem ami sárgás szinűre volt festve. Becsöngettem majd pár pillanat múlva ajtót nyitott egy félmesztelen fiú.
-Noaahh, ugrottam a nyakába. Megcsókolt én meg vissza őt. Most valamiért nem volt fontos, hogy félmeztelen. Inkább az, hogy velelehettem. Újra megcsókolt, és vagy tíz percig nem engedett el. Most valahogy   olyan más volt a csókja. Fáradt volt, ahogy én is. Talán pihenni kéne. Váltam el tőle. Igen bólogatott majd leült a kanapéra és magára húzott. Csak feküdtem rajta aztan kérdezte, hogy hogy vagyok. Mondtam anyáékat meg, hogy mivan Shwanal, mert mostanába olyan...nem is tudom, máshogy viselkedik. Lehet, hogy unatkozik vontam meg végül a vállam. De a fejembe itt kattogott, hogy mivan ha mégsem. Noah újból magára húzott lehet azért, mert félre értette a Shwanra való célzásomat. Ajkunk újra vad táncba hívta a másikat. Jó volt ugyanakkor mintha olyan hátsó szándék is lett volna benne. Megint elválltam tőle és megkérdeztem, hogy vele mi van.
-Kanos vagyok, jelentette ki.
-Noah.... meredtem rá aztán enyhén elmosolyodtam. -Olyan hülye vagy... morogtam durcásan.
-De baba hiszen olyan rég láttalak, mondta és a szája szomorúnak tűnt. Talán azért, hogy megsajnáljam.  Rámosolyogtam és a homlokára adtam egy puszit. Újra rátapadt szája az enyémre. Most hevesebben csókolt mint valaha. Nyelve a számba volt, az enyém pedig az övébe. Az ölébe ültem és a kezem a nyakán volt az ő keze pedig a derekamon. Észre sem vettem de keze egyre lejjebb vándorolt egyenesen a fenekemig aztán erősen megmarkolta. Beleborzongtam.
-Jó mi? kérdezte az ajkamra lehelve pimaszul.
Annyira nem tudtam semmire sem koncentrálni...valami nagyon elvonta a figyelmem.
-Igen Shwa.... válaszoltam volna, de aztan rájöttem, hogy nem Shwan az...miket beszélek jézusom!
-Kivett az öléből és rámnézett.
-Mi van veled Shelly? Kérdezte faarccal. Lesütöttem a szemem. Magam sem tudom. Szeretek a báttyámmal lenni. Szeretem amikor hozzám ér,szeretem amikor rekedtes hangjával a nevemet mondja, szeretem,hogyha megölel, szeretem, hogy van nekem... Úristen nem tudom mi van velem ezt nem mondhatom. Nem mondhattam ezt Noahnak ezért csak annyit válaszoltam, hogy fáradt vagyok. Kék szemeit nagyra nyitotta és kérdően nézett rám. Nem akartam ránézni, de aztán mégis megtettem. Kivertem a fejemből Shwant és ránéztem. Megdogtam mindkét kezét és végre a szemeibe néztem.
-Szeretlek Noah. Azt nem tudom, hogy miért mondtam talán csak azért, hogy megnyugtassam, de elmosolyodott rámnézett és megcsókolt. Rádőltem a vállára és egyszer csak minden elhomályosult. Arra ébredtem fel, hogy valaki simogatja a fejem es belepuszil a hajamba.
-Úristen, hany óra van, elaludtam!? Ránéztem a telefonomra 6:46-ot mutatott.
-Indulnom kell Noah. Ma átjön Alia és nálunk alszik. Még el kell készülnöm.
-Rendben, hazaviszlek. Felkaptam a cipőmet Noah meg valami ruhát magára és kimentunk az ajtón. Úgy örülök, hogy Noah végül nem kérdezett Shwanról. Nem tudom mit mondhattam volna rá.
Esetleg bocs Noah de a bátyám elég vonzó.... Jézusom,hogy én mekkora egy balek vagyok. Noah ajtót nyitott nekem és beszálltunk a kocsiba. Az út csendesen telt csak figyeltem a házakat. Még világos volt, de már kezdett sötétedni. Imádtdam a tavaszt. Bele sem szerettem volna gondolni, hogy holnap suli. Shwannal és Aliával megyek, Shwan bevisz minket kocsival. Noah ramnézett.
-Tetszik?
-Mi? Ki? Shwan? Ezt meg honnan a francból szedi!?
-Öhhm nemmm hiszen ő mégiscsak izé.... vagyis, mit kérdeztél???
- Csak azt, hogy látom, hogy nagyon kinézel a fejedből. Ennyire tetszik a környék, vagy min gondolkozol.
-Jaaaa hát igen, nagyon, tetszik.  -kacsintottam rá, de tudod holnap suli és elég fáradt vagyok. Próbáltam egy hiteleset ásítani de fogalmam sem volt, hogy miért pont a pasimnak hazudok.
Már azt hittem rájött, azt hittem, hogy azt hiszi, hogy Shwannal van valami. De dehogy is. Shwan a bátyám, és azonnal ki kell verni a fejemből, nekem van barátom és Shwan semmit nem jelent számomra. Csak egy báty. A bátyám akire bátyámként is tekintek.
Ezt próbáltam mondogatni magamban.