-miért csinálod ezt? -kérdeztem. A torkom már egészen ki volt száradva. -mert szükséged van rám. Mondta. Az a vigyor az arcán levakarhatatlan volt. És azok a mélybarna szemek. Teljesen elvesztem. - minden rendben kérdezte Shwan? -Persze. Rázam meg a fejem...csak az a vigyor a képeden...idegesít vontam meg a vállam,erre ő nevetésbe tört ki. A legszebb pillanatokat is elrontod mondta durcásan, aztán egyszer csak közelebb húzott magához és megcsókolt.