Always next to you

5.fejezet

Shwan szemszöge:

Valami szar játékot játszottam unalmamban amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Egy kigyurt alkatú fiú jött be és Shell kezét fogta. Olyasfajta "hidegkirázás" járta át a testem aztán feleszméltem és köszöntem nekik.
-Sziasztok!
Üdvözöltem őket és rámosyogtam Shellyre aztán a fiúra. A kezemet nyújtottam a fiúnak aki nem nagyon fogadta csak flegmán motyogott valamit. Azt hiszem Nash vagy inkább Noah. Nem tudom mi baja lehetett de én ennek ellenére tovább mosolyogtam és bemutatkoztam.
-Mit vigyorogsz úgy mint valami idióa? Kérdezte Noah. Ennel meg mi baja van? Ekkor már én sem mosolyogtam csak belenéztem a nálam alacsonyabb fiú szemébe és kínosan nevettem eggyet és majd pár pillanat múlva szúrós tekintettel néztem rá. Erre viszont fogta és lesmárolta Shellyt. Felkapta, magára húzta és jó erősen belemarkolt a fenekébe. Shelly felnyögött és ajkába harapott. Letette a lányt és azt mondta, hogy na ezt szárnyald túl. Undorítóan vigyorgott majd küldött felém egy lenéző mosolyt. Shelly egy szót sem szólt. Ezt , hogy teheti!? Úgy beszél Shellyről mit egy játékbabáról. Noah újra felkapta a lányt és megint megcsókolta. Átkarolta tökéletes testét és a háta mögött bemutatott nekem. Ideges lettem. Mi a fasznak kell ezt csinálni? Kinek képzeli magát? Mit csinálhattam? Semmit nem értettem teljesen össze voltam zavarodva. Inkább felkaptam a telefonom és a fülesem és kirohantam a házból, mielőtt még lekevertem volna a srácnak eggyet. Igen tény, hogy elég nehezen kezelem az indulataimat. Elegem volt. Egyszerűen nem tudom mi ütött belém, csak rohanni kezdtem. A háunk elött egy BMW állt. Hát persze. Gonolom Noah-é. Át az utcákon egészen egy rétre mentem. Leültem a fűbe és legszívesebben eltüntem volna a föld felszínről. Inkább csak belemerültem a zenébe. Meghallgattam az új számomat, mert igazából akkor mindent kizártam. Tudom elég édekes de ha csak a saját hangomat hallottam akkor mindent ki tudtam zárni. Jövő héten próbák lesznek újra másoknak iskola. Talán ha lesz rá erőm és időm párszor bemehetek, de holnap még megyek. Miután kicsit lenyugodtam megnyitottam a közösségi oldalakat. Facebook, instagram stb. Legefele görgettem a képernyőt. Az egyik kèpen megállt a tekintetem. Azt a kurva! Ez a csaj tényleg nem viccelt. Bett pár napja kiposztolta ezt:

Nem hittem a szememnek. A lány írni sem tudott. És honnan veszi, hogy én kikkel kavarok!? Nem hiszem el. Ledobtam a telefonom a fűbe és csak utánadőltem. Felnéztem az égre. Shelly volt előttem. A nevetése. A barack színű tökéletes ajkai. Olyan más volt mint a többi lány. Olyan könnyű, türelmes, vele lehetett beszélni... és csak remélni tudtam, hogy a legjobbat kapja majd meg. De ez a Noah. Felidegesített... Mit csináltam ellene, hogy bemutatott csak úgy és úgy beszélt Shellyről is mint valami kibaszott ronggyról? Ha erre gondoltam csak még idegesebb lettem Már megint elegem volt. Szaladni kezdtem és a rétről egészen egy elhagyott útig. Az útról letértem, egyszerűen csak mentem a fejem után. Egyenesen szaladtam tovább mikor megpillantottam egy kisebb dombot. Meredek volt ezért egy kisebb hegyre emlékeztetett. A"domb" tetejére érve egy gyönyörű fát pillantottam meg alatta egy kis paddal. Leültem a padra. A látvány ami fogadott elképesztő volt. Szinte az összes házra rálehetett látni. Innen talán még a domb is hegynek tűnt mert mikor lenéztem úgy éreztem nagyon magasan vagyok. Persze lehet, hogy ez csak a téliszonyom első tünete... Esteledett ezért a házakban felkapcsolták a világítást. A fénylő kis pontok tökéletesen mutattak a szürkületben. Nem messze egy játszóteret pillantottam meg. Egy kis homokozó állt a közepén, egy csúszda volt ott két hinta meg valami vár. Ismerős volt. Hát persze. Kiskorunkban mindíg ott játszottunk Shellyvel. Én kergettem ő pedig szaladt aztán belöktem a homokozóba és utánaugrodram. Szép volt mondhatom. Végre elmosolyodtam. A telefonom hátlapjából kiszedtem egy képet. Mindíg velem volt. Shellyvel voltunk rajta olyan 5-6 évesen.

Már itt is szerettem gitározni és most is járok néha órára(ha nem lógom el.) Mostanába nem vagyok a legjobb kedvembe. Ez egy ilyen időszakom volt. Egy könnycsepp gurult végig azon arcomon. Nem tudtam,hogy az örömtől vagy a szomorúságtól. Ezt az érzékeny énemet talán nem is ismertem még eddig. Ezt csak egy ember tudta eddig kihozni belőlem. A hugom volt az egyedüli akire mindíg számíthattam, akkor is ha valamit elbasztam.
Nem tudtam hiszen ott volt nekem de tudtam, hogy nem úgy. Ránéztem a képre és mintha erőt nyertem volna. Én nem tudom mi van velem. Hogy megőrültem vagy bekattantam vagy álmondom vagy az agyamra ment valami, de én megvédem a hugomat akárkitől is mert fontosabb nekem bárki másnál. És itt az a szent pillanat amikor megfogadom, hogy egy darab csitrivel sem fekszem össze többet, hanem hallgatok rá és őszinte leszek vele.

Mert én....

A telefonom vetett véget gondolkozásomnak. Shelly írt, hogy menjek haza azonnal. Nem írt semmit arról, hogy Noah hop tartózkodik tehát lehetséges, hogy még vele van. Remélem nem,de ha igen akkor egyszer úgyis elmegy.
Elkeztem hazafelé indulni. Otthon beszélek vele. Összeszedem magam és beszélek vele. Ha kell leírom neki egy lapra is, hogy betartom amit mondok. Nem tudom honnan jött belém ennyi önbizalom, de nem akartam, hogy elmúljon. Jobb vagyok annál a Noahnál és kész. Ahogy a ház elé értem láttam, hogy nincs elötte Noah autója szóval valószínű már távozott. Bekopogtam és nemsokára Shelly szempárját láttam meg az ajtóban. Be sem engedett csak kijött utánam. Már cipő volt rajta az ajtót pedig gyorsan becsukta. Megragadta a csuklóm és magaután húzott. Már amennyire tudott vékony karjával. Komoly arcot vágott és nagyon komolyan is beszélt.
-Gyere Mendes. Most elmegyünk sétálni és mindent megbeszélünk.