Shangri-La

4. Veled szállok ebben az álomban, egyre közelebb érsz és kivirágzol a szívemben

N nem maradhatott sokáig Aika és Hongbin társaságában, a királynő szóvivőjeként rengeteg feladata volt, melyeknek eleget kellett tennie. Nem mellesleg Leo is a nyakába szórt egy újabbat. Aika viszont rendkívül élvezte a virágok színes társaságát, és szívesen töltötte a délelőttöt a kertben Hongbinnal. N a gyomra mélyén enyhe bizonytalanságot érzett, amikor kettesben hagyta őket, de nem volt más lehetősége.

Egy órával korábban, minthogy ebédelni indultak volna felbukkant a kertben Lei is. A lány elunta magát egyedül a szobájukban, és az erkélyről nyíló látvány arra ösztönözte, hogy tegyen egy sétát. Amint az üvegházhoz ért, Aika izgatottan szaladt felé.

- Lei, minden rendben? - kérdezte aggódva.

- Egy kicsit jobban érzem magam, mint reggel - válaszolta Lei, bár a hangja mentes volt minden érzelemtől.

- Ne aggódj túl sokat! N biztos talál valami megoldást, hogy hazamehess.

- Ezt erősen kétlem...

- Tényleg! - kiáltott fel Aika. - Nemrég volt itt egy srác, és követelte N-től, hogy valahogy juttasson haza. Beszéljen a királynővel, ha az kell. Magas volt és ijesztőnek tűnt, de ahogy kiállt érted, az nagyon menő volt. Hogy találkoztál vele?

Aika lelkes szavaira Lei elcsodálkozott. Emlékezett, hogy Leo azt mondta, szól pár szót az érdekében, de arra nem számított, hogy ilyen hamar, vagy hogy miatta felfüggeszti a napi teendőit (akármi is legyen az), és egyenesen N-hez megy. Csodálatot és hálát érzett iránta.

- Szó szerint belebotlottam - válaszolta Aika kérdésére, ám ez láthatóan nem csillapította a másik lány kíváncsiságát.

- Mikor?

- Reggel, miután ott hagytalak titeket.

- Ohhh! És miről beszélgettetek?

- Nem sokról. Csak ettünk, és neki is elmondtam, hogy nem akarok itt maradni.

- Ennyi?

- Ennyi.

Aika nem volt meggyőződve arról, hogy csak ennyi miatt Leo olyan hevesen kiállt volna érte, mint ahogy tette, de látta, hogy Lei nem akar többet megosztani vele. Azért a kíváncsiság továbbra is élt benne, és megőrizte magában, míg új információkhoz nem jut a témával kapcsolatban.

- Nos, a lovagod sikeresen meggyőzte N-t, hogy próbáljon kitalálni neked valamit, és beszéljen a királynővel.

- Miért érzem úgy, hogy utána se jutok közelebb a szabadsághoz? - sóhajtotta Lei fáradtan.

- Valószínűleg, mert tisztában vagy N személyiségével - szólt közbe a két lány beszélgetésébe Hongbin.

- Szóval nemcsak én látom így. - Lei büszke mosollyal karba tette a kezét. Máris szimpatikusnak találta Hongbint a gyors bemutatkozás után. Aikának viszont más volt a véleménye, és kissé sokallta, hogy a távollétében sértegetik N-t.

- Ezt hogy értetted? - kérdezte Hongbintól.

- Egy kicsit bonyolult elmagyarázni, de megértem mindkettőtök véleményét N-ről, és nem mondhatnám, hogy valamelyikőtök is tévedne. Ha érdekel, mesélhetek néhány gyerekkori sztorit, bár gondolom, úgysincs jobb dolgotok.

- Ez igaz.

Így Hongbin, Aika és Lei helyet foglalt a kaméliakert szélénél elhelyezett padon, és a két lány figyelemmel hallgatta Hongbin meséit. Ezek a történetek a legkülönfélébbek voltak, a gyermekkortól a felnőtté válásig terjedtek.