Shangri-La

2. Egyre sötétebben nyúlik el az éj, nem menekülhetek

Az üdvözlés és a bemutatkozás mind kurta volt. Gyorsan elhadarták a neveiket, és egy szerény mosolyt váltottak. Ezután Ken és Ravi azt mondták, elvezetik őket a szobáikba. Lei minden ellenkezése ellenére is elfogadta, hogy az ideiglenes szállás előbbrevaló, utána is megtárgyalhatják, hogyan jussanak haza. De azért nem akart teljes mértékben válasz nélkül nyugovóra térni, így a hosszú folyosókon végig zaklatta idegenvezetőiket, akiknek egyre inkább fogyott a türelmük.

- Nézd, akármennyire szeretnénk felvilágosítani, hogy öt percre befogd - kezdte Ravi -, nem tudunk semmit, amíg N nem szól.

- Ki az az N? - érdeklődött tovább Lei.

- N az egyetlen, akinek joga van közvetlenül beszélni a királynővel. Ő közvetíti az akaratát.

- Oh, szóval ha akarok valamit, a királynővel kell beszélnem, igaz?

- Igen, de a királynőnek csak N-en keresztül üzenhetsz.

- És hol van most ez az N? - sóhajtotta Lei frusztráltan.

- Higgadj le, Hyuk most ment szólni neki. Utána valószínűleg beszél a királynővel, és holnap reggel már felrobbanthatod az ő fejét.

- Holnap reggel?!

- Segítségre van szükségem! - kiáltotta Ravi, mire Aika és Ken visszafordultak hozzájuk.

Ken, akár egy profi idegenvezető mindent bemutatott Aikának a kastélyban, ami mellett csak elhaladtak. Észre sem vette, hogy Raviék leszakadtak tőlük.

- Oké, oké! Hölgyek, ez lesz a szobátok! - nyitotta ki a hatalmas faajtót, ami mögött egy elnöki lakosztályhoz hasonló helyiség várta a lányokat. Nemcsak hogy hatalmas volt, mint minden más is ezen a helyen, a szoba ragyogó és nagyon kényelmesnek tűnő volt, amihez egy tágas erkély és egy privát fürdőszoba is kapcsolódott. Belépve és a puha ágyakra tekintve tudatosult a lányokban az eddig elnyomott fáradtságuk és a zsúfolt repülőgépben töltött éjszaka. Abban a pillanatban rendkívül hívogatónak tűnt a kényelmes pihenés gondolata.

- Talán nem olyan rossz ötlet holnap reggelig várni - mondta Lei bizonytalan lépéseket téve az ágy felé, majd mikor odaért, már semmi más nem érdekelte, csak elterült rajta, és azonnal álomba merült.

- Bocsássatok meg neki! - mondta Aika betakarva a barátnőjét. - Lei nagyon... szereti pontosan tudni, mi történik körülötte.

- Persze, megértjük - válaszolta Ravi, bár azt nem tagadta, hogy így nehéz dolguk van vele.

- Mit is kell még elmondanunk nekik? - kérdezte Ken.

- Kaja, ruhák...

- Tényleg! A szekrényben találtok ruhákat, használjátok őket, a tiétek. Nem sok, de van az asztalon néhány gyümölcs, ha megéheztek. Bár a barátnődet figyelve, szerintem te is inkább pihenni szeretnél.

- Igen, az jól esne.

- Oké, akkor nem zavarunk tovább.

- Köszönünk mindent.

- Holnap reggel küldünk valakit, aki elkísér titeket az étkezőbe. Addig pihenjétek ki magatokat! - mosolygott Ken a szükségtelen hálálkodáson, és egy puszit dobva búcsúzóul becsukta maguk mögött az ajtót.

Egyedül maradva ebben az új környezetben Aika lehetőséget kapott átértékelni egy kicsit a helyzetét. A nap történései alapján olyan hat-hét óra lehetett, nem túl késő, de ahogy nyújtózott egyet, az összes izma sikított a fáradtságtól, így az elmélkedést inkább egy forró fürdő közben folytatta. A fürdőszobában tényleg mindent megtalált, amire csak szüksége lehet (és egy csomó mindent, amiről fogalma sem volt, mire való), és a vízből áradó gőz kitisztította a fejét. Le volt nyűgözve, hogy ez a hely tényleg létezik, és élete legjobb döntésének tartotta, hogy követte Hyukot. Akivel eddig találkozott, mind kedvesek voltak vele, szimpatikusnak tűnt a puszta levegő is. Próbálta a fejében tartani, hogy mindez túl szép, hogy igaz legyen, de ha az is, addig akarta élvezni, amíg csak teheti.