A hazugság gyűrűje

Infók!

Sziasztok!😊😁

Nem tudom, ki talál majd rá erre a könyvre, de remélem, hogy sokan olvasni fogjátok. A sztori tartalmát majd lentebb olvashatjátok.

Egy pillanatra, ha nem baj az olvasóimhoz szólok. Mindent felülmúlt az Egy gimis szerelem története iránti lelkesedésetek, úgyhogy köszönök mindent, mert a visszajelzések miatt kezdtem el újra írni. Meg volt hozzá a motiváció, de most kaptam újra erőt ahhoz, hogy papírra vessem a gondolataimat.

Ez egy merőben másabb történet lesz, mint amit megszoktatok tőlem. Ebben a könyvben már felnőttek a főszereplők, nincs köze egyáltalán az iskolához, az egyetemhez. Megjelennek benne olyan problémák, amelyek ma már általánosak, és ezek miatt a történet kevésbé vicces, sokkal több benne a drámai elem. Emellett pedig váltott szemszöges lesz, ez is egy újfajta vonás, mert eddig sosem próbáltam ki a váltott szemszöges írást. Remélem sikerül hitelesen megírnom a történetet.

A történet körvonalazódott már, és elég sok fejezet meg van már írva, de csak a nyár végén fogom publikálni az első részeket, mert addigra fogom befejezni előreláthatólag. Most viszont elolvashatjátok a tartalmat, és egy kis részletet a történet egyik fejezetéből.

Remélem kedvet kaptok hozzá, és a nyár végén ti is velem tartotok Kamilla és Ádám különös történetére!😊

Skyler

Tartalom:

A múltban elkövetett hibák meghatározzák mindenki életét.

Szatmáry Ádám egy nő miatt lett érzéketlen, csak a szex kell neki. Emellett vérbeli üzletember, és most is üzletet köt a saját apjával. A tét a vállalathálózatuk vezetése, a fizetség egy megkötött házasság. Csakhogy Ádám nem akar házasodni.

Váradi Kamilla egy éve diplomázott, azonban nem a szakmájában dolgozik, és a családjának van egy súlyos titka, amely miatt ő fizet meg. Nem is kicsit...

Kamilla régen szerette Ádámot, azonban a közös múltjuk megváltoztatta az érzelmeket vagy mégsem?

Amikor 5 év után újra találkoznak, kompromisszumot kell kötniük, egyiküknek a családi örökséget, a másiknak a családot kell megmentenie.

Egyszerű a megoldás: házasság papíron.

De vajon ilyen egyszerű ez?

Részlet:

Azt hiszem, hogy süket vagyok. Vagy inkább hallucinálok. Lehet el kellene mennem egy erős kivizsgálásra az orvoshoz, mert az, amit most hallottam, képtelenség. Ez lehetetlen. Valami biztos, hogy velem van. Vagy inkább vele? Lehet ez volt az a nagy titokzatosság, ami körülvette. Hogy elmegyógyintézetbe való, mert ilyen eszement ötletei vannak.

Még hogy házassági ajánlat? Hisz nem is ismer. Vagyis de, de nem ez a lényeg. Ez... Ez nem normális. Mégis ki az a férfi, aki így kér meg egy nőt, hogy menjen hozzá feleségül? Akivel körülbelül már öt éve nem találkozott.

A döbbenet sajnos akkora volt, hogy már csak akkor vettem észre, hogy szó szerint kiköptem rá a vörös bort, amikor a pincér sietett a velem szemben ülő férfi segítségére egy kendővel.

Szatmáry meg ahelyett, hogy dühös lett volna, még röhögött is mellé, közben pedig az ingét és a kabátját törölgette a kendővel. A nevetése azonban nem csillapodott. Meg is érdemelte minden szempontból, hogy tönkretegyem azt a makulátlan kék, élére vasalt inget.

-Köszönöm szépen-adta vissza a kölcsönkapott kendőt a pincérnek.

Szerettem a Szatmáry család tagjait, kivéve őt. Magabiztos, önimádó seggfej volt. Nem tisztelt semmit. Az apjával is alig beszélt. Minden nőt elcsábított, és nem ismert lehetetlent. A végsőkig elment, és ezt a saját bőrömön tapasztalhattam vele. Valószínűleg nem emlékezett arra az estére, ami meghatározta a tinédzserkorom nagy részét. Hogyan is emlékezhetett volna rá. Hiszen évekkel ezelőtt történt, és már akkor sem emlékezett rá, valamint már akkoriban is az alkohol és a bulik voltak a hétvégi programjai. Akkoriban én 17 éves voltam, ő pedig akkor töltötte be a 21 életévét. Egy évvel később pedig elment Londonba. Amiatt a nő miatt. De hogy velük pontosan mi történt a mai napig nem tudtam.

Azt viszont magamnak is be kellett vallanom, hogy magával a tökéletességgel ültem szemben. A férfiegyedek kiváló mintája volt Ádám. Kinézetre. Belülről azonban tele volt hibával, és itt jön ki a probléma. Egyébként legszívesebben itt letepertem volna, és addig csókolom, amíg nem kap levegőt. Azonban a régi emlékek és az apja panaszkodásai miatt már kezdett taszítani a pasi.

-Remélem, hogy ezt nem gondoltad komolyan-mondtam, amikor a pincér otthagyott minket, és jelezve, hogy ez már nem tréfa, bizalmaskodó hangnemre váltottam.-Megőrültél? Hívjak neked egy pszichiátert?

-Dehogy. Gondoltam, hogy így fogsz reagálni-mosolygott rám.

-Elmondanád, mi a fene ütött beléd, hogy egy ilyen eszement ötlettel találtál meg engem?