Utolsó reménysugár (Cameron Dallas & Shawn Mendes ff)

🎵Prológus🎵

Iszonyatosan nagy fájdalmakra keltem. Hangosan kiabáltam. Eljött az idő, amelyet 9 hónapja várunk. "Most!" Kiabáltam, Cam pedig egyből futott hozzám. Nem kérdezett semmit, megfogott és beültetett az autóba. Éreztem, hogy ez a gyermek más. Már elővolt készítve Harrynél az összes dolog, hogyha a gyerek úgy érzi itt az idő.

Fájdalmas volt minden perc a szülés közben. Azt hittem meghalok, velem együtt pedig a gyerek is.

Amikor megtudtam, hogy gyerekem lesz, nem akartam elhinni. Rengeteg orvoshoz mentem el, hogy megtudjam mi az igazság. Végül egy olyan orvost találtam, aki tudta ki vagyok, vagyis inkább mi vagyok. Alaposan megvizsgált, mire elmondta, hogy egy hibrid gyereket hordozók a szívem alatt. Fogalmam sem volt, hogy ezt hogyan kell értenem.

Camael egyik nap meglátogatott, békés szándékkal. A Teremtő mindenkinek megbocsájtott, és megígérte, hogy erre a gyermekre úgy vigyáz, mint a szeme fényére. Nem tudtam, miért, de elfogadtam.
Az angyalokat azóta nem látta senkisem. Nem adtak életjelet magukról egészen mostanáig. Most, hogy a kis Carol megszületett egy sereg angyal jött megnézni őt. Mindenki elmondta, hogy mekkora öröm az, hogy ő megszületett. Még mindig nem értettem, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte. De úgy éreztem nemsokára rájövök.

Stefan nem értette az egészet, elmagyaráztam neki, hogy kistesója lesz, de az apukája nem ugyan az lesz. Nem értette, hogy ez hogyan lehetséges. Megfogadtam, hogy a két gyereket megpróbálom együtt nevelni, Adam oda költözött a közelünkbe, hogy minél közelebb legyek Stefanhoz. Tudtam, hogy idő lesz amíg normális család lehetünk, de meg fogja hozni a gyümölcsét.

Itt fekszem, Carollal a kezemben, és azon gondolkozom, hogy mi lesz ezután.... senki sem tudja. Minden meg fog változni és semmi nem lesz ugyan olyan.