Utolsó reménysugár (Cameron Dallas & Shawn Mendes ff)

🎵9. fejezet 🎵

*- Nagy a baj. - mondta a lihegve, izzadtan.*

Mindenki Adamre nézett. Nagyon meg volt rémülve, alig bírt megszólalni. A legrosszabbra tudtam csak gondolni.
- Adam mi történt? - mentem egyre közelebb hozzá.
- Cameron esküszöm, hogy nem tudtunk mit tenni. - szinte könyörgő volt a hangja.
- Harry, - néztem rá a fiúra. - Adam arca, és a hasa. - ekkor vette észre mindenki, hogy az egész fiú arca véres volt, a pólója össze van tépve. Adam nem bírtam tovább, összerogyott, és leesett a lépcsőről.
- Adam! - futott oda Trix, én átkaroltam a lányt, aki már a fiú mellett térdelt.
- Jól vagyok. - annyira gyenge volt a hangja ahogy még sosem hallottam. Harry azonnal elkezdte a sebeket fertőtleníteni. - Au, ez csíp. - panaszkodott.
- Tudom, de ha jól szeretnél lenni akkor ki kell bírnod.
- Mi történt Adam? - Shawn hangja annyira határozott volt, hogy senki nem mert volna neki nem válaszolni. Adam felült, Harry pedig abba hagytam amit csinált.
- A menedékházba voltunk, Roy-al és apukáddal Trix. A gyerekek aludtak, mi pedig a konyhában beszélgettünk. Amikor zajt hallottunk. - egy kis időre elhallgatott, majd folytatta tovább. - Roy kinézett az ablakon, ami rögtön több száz darabra tört, és berontottak rajta. - feljebb ült, levegőt vett.
- Kik? Adam kik voltak azok? - türelmetlenkedett Trix.
- Farkasok. - rám nézett. Tudtam, hogy miért.
- Ismeretlen falka.... - sóhajtottam.
- Az egész házat szétrombolták, harcoltak velünk, Azael sokáig feltartotta őket, de nem elég ideig. Royt teljesen kiütötték. Engem pedig, hát látjátok. A gyerekek viszont jól vannak, valamit kerestek, de nem tudom hogy mit. - elkezdett köhögni, nagyon csúnyán.
- Harry, valami baja van! - Harry azonnal kapcsolt, de késő volt, Adam már vért köpött. - Shawn, azonnal vidd fel a lányokat! - átkarolta a két lányt és felmentek. Nem ellenkeztek.
- Cameron, le kell fektetnünk, most. - megfogtuk Adamet, lefektettük, Harry pedig azonnal elkezdte ellátni Adam hasán levő sebeket. - Korházba kell vinnünk. Belső vérzése van.
- Vigyük fel. - javasoltam, Harry pedig bolintott. Megfogta a lábát, én a vállát, és felvittük a nappaliba ahol letettül a kanapéra. - Katty, hívj mentőt, azonnal! - a telefonnal a kezébe félrevonult. - Harry, el kell mennünk Royért.
- Menjetek, vigyázok rá.
- Trix, maradj itt, kérlek.
- Nem, veletek megyek, a bátyámról, apámról és a gyerekeimről van szó. - nem tudtam ellenkezni.
- Rendben, induljunk. - felvettük a cipőt, majd Katty közölte, hogy 10 perc és itt vannak a mentők. Katty és Harry maradt Adammel, Shawn, Trix és én pedig elindultunk a menedékházba. Shawn vezetett így az ő tempójával körübelül 15 perc alatt oda értünk. A ház teljesen le volt rombolva, Trix pedig ész nélkül elindult befelé, de időben megfogtam.
- Vannak bent Trix. Nem mehetsz be egyedül.
- Persze hogy vannak bent, a gyerkeink! - kiabált.
- Nem, mások, nen ismerem fel az illatukat. - mozgolódás hallatszott ki a házból.
-Akkor mi legyen? - kérdezte Shawn.
- Én megyek előre! - jelentettem ki, majd szúrós tekintettel ránéztem Trixre. Értette, bólintott.
Előre mentem, a zaj egyre hangosabb volt bentről. 6 különböző szívverést hallottam. Az ajtó elött megtorpantam, ami miatt Trix a hátamnak ment. Meg fogtam a kilincset és benyitottam. Két farkassal néztem rögtön farkasszemet. Vicsorogtak rám és morogtak. Trixet hátra löktem, és átváltoztam.
-Azonnal hagyjátok el a lakást!
-Miért tennénk? Nem félünk tőled.
-

Pedig kellene. Hiszen nem ismertek?
- Nem, kellene?
- Természetesen. De bemutatkozom. - ezzel megtámadtam az egyiket, a másik próbált leszállítani a barátjáról. Sikerült lelöknöm magamról messzire a farkast, a másikat pedig sikerült a barátja mellé dobnom. Vissza változtam. A két farkas pedig csodálkozva nézett rám. - Változzatok vissza emberi alakba és válaszoljatok a kérdéseimre. - pár pillanat múlva két fiatal fiú állt előttem félig csapzott kinézettel. Az egyiknek barna haja, barna szeme és bőre volt. A másiknak barna haja, kék szeme volt. Egyszerűen voltak öltözve, de olyanok voltak, mint akik már hosszabb ideje nem voltak emberi alakban. - Kik vagytok? - kérdeztem talán már kicsit nyugodtabb hangon. Nem válaszoltak csak lesütötték szemüket. - Omegák... - sóhajtottam ők pedig bólintottak. - Melyik falkába akartok tartozni és mit mondott az alfa, mikor vesz be titeket? - még mindig nem néztek rám. - Nézzetek rám!
- Omegák vagyunk. - szólalt meg a kékszemű fiú. - A nevem Isak, ő pedig Jacob. Sajnáljuk a felfordulást. - nézett végre a szemembe. - Az északi falkába szeretnénk tartozni, az alfa azt mondta, hogy ezt a családot tegyük tönkre, a kisebbik gyereket pedig vigyük hozzá.
- Aki ilyet kér az nem alfa. Ne akarjatok oda tartozni. Most pedig tünés. - nagyon határozott voltam. Ismertem az Északi falkát, de nem gondoltam volna, hogy ilyenre képes az alfa.
- Elmegyünk, de el fognak jönni értetek. - Mondta Isak, és elfutottak. Azonnal elindultam a ház belsejébe, ahol megláttam Royt, aki tiszta vers volt, ugy feküdt a földön.
- Shawn, ki kell innen vinnünk! - a barátom bólintott, megfogta a lábát és ki vittük a kocsiba. - maradj itt, mindjárt jövünk. - ezután vissza futottam Trixhez. Szerencsére a ház távol volt az emberektől, igy az egész senkinek nem szúrt szemet. Trix mar Carolt ölelte át, én pedig hátulról öleltem meg őket, majd Stefan is oda jött és átölelt minket, én pedig felkaptam. - Mehetünk? - bólintottak.
- Mi volt ez az egész anya? - kérdezte álmosan a kicsi fiú.
- Otthon elmagyarázom. - simogatta meg a fejét Trix és mosolygott.
- Haza megyünk? - örült meg Stefan.
- Igen picim, haza megyünk. - erre a kisfiú rámdölt majd valamit motyogott. Amikor kiértünk az autóhoz, beültettem hátra Stefant, Royt felültettem, Trixet pedig Carollal szintúgy hátra.
- Kicsim. - szóltam Trixnek. - Kórházba kell vinnünk a bátyádat. - már indulásra készen ültünk bent mindannyian.
- Tudom, menjünk. - egyezett bele Trix is. Ezek után a kórház felé vettük az irányt.