Utolsó reménysugár (Cameron Dallas & Shawn Mendes ff)

🎵3.fejezet🎵

Csak néztem magam elé. Miért kellene neki, pont az a kard? És miért engem kér meg, hogy adjam neki oda, amikor ez nem az én feladatom.

- Hannah, ezt nem tehetem meg, nem adhatom neked csak úgy oda. Tudnom kell, hogy miért kell. - úgy éreztem, hogy a nő egy ideig nem akart válaszolni, hátha enélkül is oda adom neki a kardot, de nem. - Válaszolj!

- A Kitsunéknál alapszabály, hogy nem bántjuk a másikat, hogy nem ölünk, se embert se senkit, csak önvédelemből teszünk dolgokat. - fáradt volt a hangja, mintha ezt az egészet nagyon nehéz lett volna kimondania, vagy éppen azt nehéz kimondania, amit ezután akar mondani. Vett egy nagy, mély levegőt, majd folytatta. - Valaki ezt megszegte. Először csak azt vettük észre, hogy sorra tűnnek el a Kitsunék a kijelölt helyükről, majd holtan találtuk meg őket különböző helyeken, leginkább... - itt megállt, sajnálkozva, nem is, inkább csalódottan nézett rám. - leginkább farkas falkák közelében találtunk rájuk, vagy régi bukottak élőhelyein. - megdöbbentem, az hogy a bukottak hol éltek, szinte titkos volt, csak nagyon kevesen tudtak róla.

- Hogy mi? Szóval azt mondod, hogy valaki a ti fajtátokból öldöklő ámokfutásba kezdett?

- Várj még nem mondtam végig. - kíváncsian néztem rá. A nő arca nyugtalan volt, nem olyan, mint amikor legutóbb találkoztam vele. Komoly volt, és parancsoló tekintete szinte mindent elárult róla. - Nem csak Kitsunékat öl. - ekkor berontott a konyhába Cameron.

- Nem akarlak megzavarni titeket. - a haja zihált volt, látszott rajta, hogy sírt, a szemei vörösek voltak, a könnyek még mindig folytak le az arcáról, sápadt volt, a hangja erőtlen. - De ez nagyon fontos. - közelebb jött és megölelt, olyan szorosan, mint még soha. - Meghalt. - ennyit mondott, majd tovább sírt.

- Ezt akartam mondani. - folytatta Hannah, miközben Cam még mindig sírt. - Vérfarkasokat is elkezdett ölni. - ez már túl sok volt. - Úgy érzem, elért Cameron falkájához.

- Meghalt, Istenem meghalt. - csak ezt ismételte a fiú, miközben sírt.

- Cam, szivem nézz rám. Ki halt meg? - nem mondott semmit, csak sírt. Sosem láttam még így, teljesen le volt sokkolva, csak azt a szót ismételgette, de semmi mást. Próbáltam eltolni magamtól, hogy rá tudjak nézni, de nem hagyta. Hirtelen abbahagyta a sírást, lemerevedett, majd teljes erejéből ellökött, nekiütköztem a falnak, Cameron kisírt szemébe a szomorúságot düh vette át.

- Te! - kiabált. - Te tehetsz róla! Miattad halt meg! - kiabált, miközben rám mutatott és egyre közelebb jött hozzám. Féltem, sosem láttam még ilyen tüzet a szemébe.

- Cameron, miről beszélsz? - csak közelebb jött, a karmai előlvoltak. - Mit akarsz tenni? - már túl közel volt hozzám. Felpofozott, és folytatta volna tovább, hogyha Adam vissza nem fogja. Csak azt láttam, hogy Adam a földre szorítja Cameron, Shawn pedig hozzám rohant, hogy elkopjon, mert a földre rotytam. Minden lelassult körülöttem, nem hallottam semmit, csak azt éreztem, hogy valami meleg folyik le az arcomról, tudtam mi az. Vér.
Adam kivitte Cameront a konyhából. Shawn pedig próbált megnyugtatni, semmi sikerrel.

- Nyugodj meg. Semmi baj. - hajtogatta a fiú.

- Megütött. - fogtam a fejem. Eszembe jutott Adam, amikor erőszakos volt velem, eszembe jutott, amikor Cameron azt mondta, hogy ő engem sosem akar bántani, sehogy. És most megtette. - Shawn, segíts. - nyújtottam a kezem, hogy fel szeretnék állni, a fiú segített majd elkisért a fürdőszobába, ahol a tükörbe nézve elszörnyedtem. Az arcomon három mély vágás volt, gondoltam magamban, biztos a karmaival tette. Vérzett. Shawn segített letisztítani, majd tapaszt tenni rá. Körülbelül fél órát vett igénybe ez az egész, viszont végigsírtam. Fogalmam sem volt, hogy hogyan volt erre képes.

- Trix, tudod, hogy most gyászol és lehet nála így jön ki ez az egész. - próbálta magyarázni nekem Shawn, de nem érdekelt, lehetek bármilyen mérges vagy szomorú, nem teszek kárt egy olyan emberbe, akit elvileg a világon a legjobban szeretek.
Csak ültem a kanapén és vártam, vártam hogy Cameron és Adam mikor jönnek be, mert nagy valószínűséggel kint voltak, de még csak véletlenül sem mentem arrafelé. Közben Katty és Shawn is ellenőrzött, hogy biztos semmi bajom nincs e, viszont egyikkőjükhöz se szóltam egy szót se, nem lett volna értelme. Időközben elgondolkoztam azon, hogy Hannah hova tűnt, majd a barátnőm elmondta, hogy az eset után a nő úgy gondolta, jobb, ha később jön vissza.

Eltelt még egy óra, kezdtem aggódni, ennyire azért nem volt durva. Újra sírtam, amikor valaki megérintette a vállam, egyből tudtam, hogy Cameron az, csak ő tud úgy megérinteni, hogy az a rész, ahol hozzám ér bizseregni kezdjen a vágytól, hogy sose engedjen el, és sose hagyja ezt abba. Megkerülte a kanapét majd mellém ült. Óvatosan megfogta a kezem, várta hogy elhúzom e a kezem, vagy hagyom. Annyira jó érzés volt, hogy hozzám ér, hogy csak hagytam, tegye, amit szeretne. Miután meg bizonyosodott róla, hogy nem húzódom el tőle, végignézett rajtam, végighúzta a kezét a három karmolás nyomon, majd láttam, rajta hogy elszörnyed. A kezét elkapta, majd hátha fordítva nekem felállt, és csak állt; sírt, éreztem rajta. Felálltam és gyengéden átkaroltam a nyakát hátulról.

Minden izma megfeszült erre a mozdulatomra, rádőltem, majd megfordult, úgy hogy a kezemre nagyon figyelt, hogy le ne csússzon a nyakáról. Eltűrte a hajam a szememből, majd mélyen belenézett, ahogy én is az övébe. Bűntudat járta át az egész szemét a könnyfátyol alatt. Miután sokadszorra simított végig az arcomon, szenvedélyesen megcsókolt. Ebben minden érzelme benne volt, a fájdalomtól kezdve, a bűntudaton át, a boldogságig, minden. Nagyon szerettem, bármit tesz, vagy tett, szeretem és szeretni is fogom ezt a fiút.

- Törpe, sajnálom. - ennyit tudott mondani két csók között.

- Semmi baj. - suttogtam ki ezt a két szót.

- Beszélnünk kell erről az egészről. - folytatta volna de nem hagytam. Akartam őt, annyira, mint még soha. Megcsókoltam, lábaimat összefontam a csípője körül, ő pedig a kanapéra ült le, így az ölébe kerültem. - Komolyan beszéltem. Meg kell beszélnünk. - szólt, amikor végre a szemembe tudott nézni. Bólintottam.

- Kezd el. - majd figyelmesen hallgattam végig.