Liza Walker története

5.rész

Miután anya kiment a szobámból nem tudtam mihez kezdjek magammal. Azt mondtam ugyan neki hogy aludni szeretnék, de jelen pillanatban nem fog menni. Kíváncsi vagyok én örököltem e bármit és az Andrew-s dokogon is elgondolgokoztam. Van egy gondolatom, hogy miért keresett. De ha beigazolódik nem akarom tudni. Nem tudnám elviselni ha kiderülne hogy megcsal és a csaj is csak addig élne. Ebben biztos vagyok... Kis idő elteltével hallom hogy csengetnek. Kinézek az ablakon és rögtön meg is látom Andrew-t. Anya nyit ajtót neki, és kérésemmel szemben még is felengedi.
-Liza bejöhetek? - kérdezi az ajtó mögül. Válaszomat meg se várva be is jön.
-Mit akarsz? - rettenetesen érzem magam, de ezt soha nem mondanám meg neki.
-Beszélni szeretnék veled valamiről. - idegesen beletúr a hajába és közelebb jön. Ekkor veszek észre valamit.
-Miért vetted le a közös karkötőnk?
-Figyelj Liza, nem akarlak megbántani és minden az én hibám. Lefeküdtem valakivel. - beigazolódott amitől feltem. Nagy levegőt veszek és elkezdek gyorsabban pislogni.
-Még mielőtt összejöttünk csináltam egy nagy hülyeséget és csak tegnap tudtam meg hogy baj van. Ne haragudj, de többször lefeküdtem Carmen-nel. Kérlek bocsásd meg ezt a nagy bal lépésem.
-El se hiszem. Te vagy Carmen születendő gyerekének az apja?! Andrew, két rohadt hete vagyunk együtt hivatalosan. Mit vársz?
-Ne haragudj kicsim...
-Menj ki a szobámból és ne gyere vissza! - felállt és kikullogott. Az ajtóból még egyszer visszanézett, utánna tovább sétált. Nem hiszem el hogy ez komolyan megtörtént. Carmennel még beszédem lesz holnap. A mai napra elég volt ennyi izgalom....Hétfő reggel van és semmi kedvem suliba menni. Össze vagyok zavarodva, nem tudom kik vannak velem, kik ellenem vagy egyáltalán csak hogy ki vagyok én. Egész nap kerültem a két árulót. Ebédszünetbe mikor elmentem mellettük összesúgtak ami nagyon zavart. Milyen barátnő az ilyen? Gondolom Andrew mondta neki hogy tudok mindent, így hát keresni se próbált. Na mindegy, ha ennyit értem neki jobb ha nem is foglalkozok vele. A hét ezek után elég lassan telik és a helyzet nem változik a suliba. Mikor pedig otthon vagyok,  tovább kutakodok az interneten. Nemsoká itt lesz a születésnapom, izgulok hogy fog e történni bármi érdekes az nap. Egy biztos, idén nem tartok majd bulit két dolog miatt sem: első, hogy sose volt sok barátom és Carmen nélkül nem lenne az igazi ; második pedig az hogy ha én is örököltem ezt a furcsa képességet, nem szeretném ha a családomon kívül más is jelen lenne. De ez egyenlőre csak a közel jövő titka.