2.rész

266 17 2
                                    

Miután vissza kapcsoltam az áramot , felmentem a szobámba. Van valami nagyon nyugtalanító a pincékben. Mondjuk a padlások se a legmegnyugtatóbbak, de ahhoz már hozzá szoktam mivel padlás szobám van. Én vagyok a legfiatalabb és igazság szerint váratlan is voltam. Mikor Màrk kezdett furán viselkedni kb 8-9 évesen, anyuék úgy látták jónak ha külön szobába megyek, csak hogy sehol nem volt már hely. Mikor felértem a szobámba lógtam egy kicsit a neten utána pedig lementem mert megjött anya meg apa. Anya könyvelőnek tanult és néha átnézi apáét is, ezért ilyenkor elmegy vele ő is reggel. Mostanában egyre gyakrabban. Mikor leértem, anya pakolt a konyhába apu pedig a nappaliba volt.
- Kell valamit segíteni? - anyu kicsit megrezzent a hangom hallatám. Utána mosolyogva fordult hátra hozzám.
- Nem kell kicsim. A bátyád hol van? Apád beszélni akar vele.
- Nem tudom, de megint meg van hülyülve. - elmesélten anyunak Mark újabb hülységét. Mikor befejeztem anyu csak annyit mondott hogy ne is foglalkozzak vele. Majd ők elintézik, és felküldött a szobámba. Megfogtam egy almát és kérésének eleget téve a szobámba mentem. A telefonomtat nem vittem le magammal így nem is hallottam hogy csörög. Carmen hívott 5-ször. Próbáltam vissza hívni , de nem vette fel. Felmentem facebookra is hátha fent van, de azt írta hogy 10 perce lement. Gondoltam egy próbát megér és ráírtam.

----Szia , miért kerestél?

Baj van, anyuék a telóm is elvették----

----Mi történt?

Nem tudnánk találkozni a parkba?----

----Most?

Igen---

---Megkérdezem, pill

Már rohantam is le a lépcsőn , de anyut sehol nem találtam. Lemetem a pincébe és amikor megláttam az "anyámat" ledermedtem.

Liza Walker története Donde viven las historias. Descúbrelo ahora