Égszakadás |SZÜNETEL|

Prológus💫

A szobámhoz tartozó erkélyen ültem. Csak néztem ahogy a csillagok belepik az eget. Az itt-ott felbukkanó kis fénypontok szépen lassan az egész égboltot kivilágították. Fogalmam sem volt mennyi idő telhetett el mióta kijöttem. Tudtam, hogy az augusztusi hőség ellenére, a mai esős-szeles nap után ez nem a legjobb ötlet, de jól esett csak itt ülni a hideg kövön, és bámulni a semmibe. Ahogy a magasba meredtem, egy újabb csillag mutatta meg magát. Nem is akármilyen csillag, egy hullócsillag. Szorosan, szinte már hunyorogva, becsuktam a szemem és kívántam. Gyerekes dolog tudom, de szeretem azt hinni, hogy egyszer talán beteljesül a kívánságom.

Hirtelen erős szél támadt, a következő pillanatban pedig nyikorgó hang kíséretében kinyílt az erkélyem ajtaja. Ijedten kaptam a fejem a hang forrása felé, de azonnal megnyugodtam, amikor az ajtóban Serena-t pillantottam meg.

Hosszú szőke haja egy fonatban pihent a vállán, ijesztően kék szemei alatt fekete karikák éktelenkedtek a fáradtságtól. Egymás szöges ellentétei voltunk. Míg kiskorunkban megszólalásig egyformák voltunk, mostanra teljesen megváltoztunk. Én elkezdtem sokkal inkább apára hasonlítani, benne pedig anya vonásai erősödtek tovább. Míg Serena simán szerepelhetett volna a Vogue címlapján, én az unalmas hátközépig érő szőkésbarna hajammal, és barna szemeimmel csak átlagosnak voltam mondható. Bár ikertestvérek voltunk, senki nem tett volna erre nagy összegű fogadásokat első látásra.

-Mit csinálsz itt kint, Sky? -húzta össze magán a pulcsiját amikor a hideg szél ismét megrezegtette a fákat.

-Fogalmam sincs. -ismertem be. -Csak kiültem egy kicsit. -vontam meg a vállam.

-Te meg a hülye szokásod, hogy állandóan az eget bámulod. -forgatta a szemét szórakozottan. -Tudnám mit tudsz ezen nézegetni órákig.

Véletlen lenne, hogy ennyire el tudok merülni abban, hogy időtlen időkig bámuljam az eget? Az is lehet, hogy anyáék névválasztásának van köze az egészhez, és a Sky név miatt ragadt rám ez a szokás. De ha már névválasztás... Anyáéknak különös érzéke volt ehhez. Miután megszülettünk Serena-val, a húgunknak is S betűvel kezdődő nevet adtak, így ő megkapta a Scarlett nevet.

-Az egész olyan végtelen. Sosem látod kétszer ugyanazt a felhőt. -magyaráztam.

-Ha te mondod. -sóhajtott drámaian. -Egyébként csak szólni akartam, hogy lassan éjfél. Anya ki fog akadni, ha nyúzottak leszünk holnap, a nagy napon. -tette hozzá.

-Hogyne, a nagy nap... -dünnyögtem miközben feltápászkodtam a földről.

-Lehetnél egy kicsit lelkesebb. -jegyezte meg. -Erre vártunk amióta az eszünket tudjuk.

-Nem Sere, csak te vártad annyira. -mosolyodtam el. -Nekem ez is csak egy átlagos szülinap.

-A 18. egyáltalán nem átlagos, te is jól tudod. -olvasta a fejemre.

-Persze, tudom. -hagytam rá. -Gyere menjünk aludni. -indultam be a szobámba.

Serena becsukva maga mögött az erkélyajtómat, már indult is volna ki a szobámból, de egy pillanatra megtorpant és visszanézett rám.

-Ha jól tudom holnap ő is itt lesz. -nézett rám eszelősen.

-Miért érdekelne? -sütöttem le a szemem unottan.

-Mert ő Patrcik. Kár tagadnod tudom, hogy érdekel. -vigyorgott, majd kiment a szobámból.

Patrick Hill-t születésünk óta ismerjük. Pár hónappal előttünk, májusban született az ikertestvérével, Parker-rel együtt. A Hill családhoz tartozik az öccsük Paul is. Mindenkinek szemet szúr a hasonlóság. Elsőszülött ikrek, és egy fiatalabb testvér. A két család közötti hasonlóság akár fura is lehetne, de a mi világunkban ez kicsit sem meglepő. Az ikrek gyakoriak, főleg két ilyen ősi családnál, mint a miénk, a Blackwell és a Hill család. Serena-n és rajtam kívül, Scarlett, anya, a nagyanyánk, a dédnagyanyánk és a felmenőink összes női tagja augusztusban született. A férfi felmenőink pedig mind áprilisban. Ugyanez jellemző a Hill családra is, ahol a nők mind decemberben, míg a férfiak mind májusban látták meg a napvilágot.