Égszakadás |SZÜNETEL|

1. 18 szál gyertya💫

Egész éjjel nem aludtam semmit. Leginkább csak bámultam az ablakomon beáramló fénysugarakat. Minden tőlem telhetőt megpróbáltam, hogy vissza tudjak aludni, de hat után egyszerűen nem tudtam. Íratlan szabály a családunkban, hogy a szülinaposok tíz előtt véletlen sem kelnek fel, de legfőképp nem hagyják el az emeletet, hogy ne rontsuk el a meglepetést, amiről eredetileg nem is kéne tudnunk. Tehetetlenül fészkelődtem az ágyamban, amikor is kivágódott a szobám ajtaja.

-Mi a franc? -ültem fel hirtelen, az ajtó irányába kapva a fejem.

-Pszt! -csitított rögtön Serena, és becsukta maga mögött az ajtót.

-Ha azt akarod, hogy ne tudják, hogy ébren vagy, talán ne úgy gyere be mint egy tank. -forgattam a szemem.

-Te is érzed? -kérdezte, nem is törődve azzal amit az imént mondtam.

-Mit? -vontam össze a szemöldököm.

-Érzem ahogy valami végigfut az ereimen. Mintha feltöltődnék energiával. -magyarázta.

-Az biztos, hogy elég energikus vagy ma reggel. -néztem rá unottan.

-Ne hülyülj már! Komolyan mondom. -szidott le.

Tudtam miről beszél. Én is pontosan ezt éreztem, amikor először tudtam használni az erőmet, most viszont semmi ilyesmit nem éreztem.

-Persze. Én is érzem. -hazudtam.

-Mutasd a nyakláncod. -nyújtotta felém a kezét.

Már rengeteget olvastunk erről. Csak az ikreknél működik ez a "varázslat". Ha a két nyaklánc összekapcsolódva világít, akkor mindkettőnk ereje aktiválódott. Legalább is a legenda szerint.

Félve a hold alakú medálomhoz nyúltam, Serena pedig felém nyújtotta az ő nap alakú medálját. A nyakláncokat még csecsemő korunkban kaptuk, azóta le sem vettük magunkról egyetlen percre se. A két medál csak egy helyen passzolt össze, de ott tökéletesen kiegészítették egymást. Ahogy egymáshoz érintettük a kettőt, gyenge fuvallat suhant át a szobán, annak ellenére, hogy az összes ablak csukva volt. A két nyaklánc egyszerre kezdett világítani, és felemelkedni a kezünkről. Nem is kellett fognunk őket, a két medál összekapcsolódva lebegett a levegőben, a nyakunkban lógó nyakláncokról.

Sosem hittem volna, hogy ez működni fog. Már kiskorunkban is sokszor próbálgattuk, nem tudtuk kivárni, de sosem történt semmi. Serena még mostanában is nyaggatott ezzel, hogy próbáljuk meg, de amióta az én erőm már használható volt, mindig leráztam, hogy hagyjon békén a hülyeségeivel, úgysem fog sikerülni. Féltem, hogy talán az egyikünk ereje is elég a nyakláncok aktiválásához, akkor pedig hatalmas bajba kerültem volna.

-Működik. -nézett rám csillogó szemekkel.

-Igen. -bólintottam mosolyogva.

-Boldog szülinapot, Sky! -vigyorgott és a nyakamba borult.

-Boldog szülinapot! -öleltem magamhoz szorosan.

A következő pillanatban kivágódott az ajtóm, mire mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket.

A kishúgunk, Scarlett vágtatott be rajta óriási menetszéllel.