Lehetetlen küldetés[Szünetel]

1.fejezet-

 1992 Busan 16:40 10.14

Seo Jung Ha-nak hívnak. Egy 21 éves írónő vagyok, aki leginkább krimi történeteket szeret írni. Az olvasóim is nagyon szeretik ezeket a csodaműveket. De van egy probléma. Mégpedig az, hogy lassan 5 éve írok, de elkéne egy segítő, aki rendbe rakná a papírokat és a számlákat. Ehhez sajnos nincs még elegendő pénzem, hogy kifizessem. Átgondoltam mégegyszer, majd kiraktam egy kis táblát, hátha valaki erre jár. Mondjuk eléggé kevés ember megy errefelé... Egy pici ház, egy fonalas bolt és egy bazár ezen felül egy nagyon kicsi utca, úgyhogy nincs erre nagy forgalom.

~~~~???? Szemszöge~~~~

-Mi lehet ez?-Kérdeztem magamtól, miközben megláttam egy különös táblát amire ez volt írva: Segítőt keresek, de sajnos csak kevés lenne a fizetség. A feladat: Papírok, számlák rendezése. 

Érdekes... -Pár lépést tettem a ház felé, majd becsöngettem az ajtóm, megigazítottam a pulóveremet és hallottam, hogy valaki hangos léptekkel szalad. -Jó napot kívánok miben segíthetek? -Kérdezte, egy fiatal lány akinek rövid haja volt, és egy piros sál volt rajta. -Jó napot, a munkáért jöttem. Feleltem, mire a lány egy kicsit meglepődött. -Értem, akkor, fáradjon beljebb. -Á, még be se mutatkoztam. Ütötte, meg fejét. -Nem, nekem kellett volna. -Park Jimin. Hajoltam meg , majd ő is bemutatkozott. -Seo Jung Ha. Meghajolt, majd kinyitotta az ajtót, amin beléptem.

~~~~Jung Ha szemszöge~~~

-Ez lenne a kis szentélyem. -Mondtam szerényen. -Nagyon kis otthonos. -Valamit hozhatok? Kérdeztem. -Igen, vizet kérnék. Mosolygott, majd leült a zöld kanapéra. -Rendben. Bementem a konyhába közben elgondolkodtam azon, hogy miért vagyok ilyen szerencsés. Bezzeg amikor a piacra megyek pont elfogy a tojás... Kibontottam a vizet, majd elővettem egy poharat és elkezdtem önteni a vizet. Mire észrevettem, hogy már teljesen tele van az üveg. -Jajj! -Kiáltottam fel, majd láttam, hogy Jimin gyorsan beszalad a konyhába. -Valami baj van? -Aggódva kérdezte, majd ránézett a teli pohárra. -E-elnézést.  Hajoltam meg, majd elővettem még egy poharat, amit most nem öltöttem tele, hanem csak félig. -T-tessék. Nyújtottam neki oda. -Köszönöm szépen. -Mosolygott, majd bele ivott a vízbe. -Menjünk vissza. Mondtam, majd az a nappaliba sétáltunk. 

Leültünk a zöld kanapéra, majd elkezdtem mondani a fontosabb dolgokat Jiminnek. Mikor, végeztem ő feltett egy kérdést: -Nem lenne gond ha már ma kezdhetnék? -Nagyon meglepődtem, ezért csak bólintani tudtam. -Köszönöm. Mosolyodott el. -Dehogy is én köszönöm. Meghajoltam, majd ő is. -Tegezzhetjük egymást? -Tettem fel a kérdést, amitől egy picit féltem. -Nyugodtan, sőt nagyon örülnék neki. -Én is. Válaszoltam vidáman.

 Megbeszéltünk még pár információt, és már holnap tud is kezdeni. Miután kiment a házból, örömömben leültem az asztalhoz, majd folytattam csodás kis történetemnek különkiadását. Érdekesre próbálom írni, ezért a sorozat gyilkos háttér történetét írom le.