Lehetetlen küldetés[Szünetel]

4.fejezet

1992 Busan 10.16 11:26

~JungHa Szemszöge~

Miért van ilyen meleg? Talán a kabát miatt? Nem tudom... Mindegy is... Talán megkéne köszönnöm tőle. -K-Köszönöm Jimin. -Szívesen. -Egy kicsit elmosolyodott, majd  kérdő tekintettel nézett rám. -Lázas vagy? -N-nem, csak szerintem túl meleg van ebben a kabátban. -Mondtam, miközben még mindig égett az arcom. Gyorsan le is húztam a cipzárt,  de úgy éreztem, hogy így sem múlik el. Nem értem miért. -Jobb? -Talán. -Akkor jó. -Elmosolyodott kicsit. -Egyébként szeretnél valamit, mert nagyon szemezgettél azzal a csokival ott. -Mutatott egy tábla mogyorós csokira ami rózsaszín csomagolásban volt. -Ennyire látszott? -Egy kicsit aggódva kérdeztem tőle. -Mondhatni. Nevetett fel picit. -Szerintem megveszem... -Jó.  Egy mozdulattal ki is vettem a csokit egy zöld kosárból. -Mehetünk. -Mosolyogtam a fiúra. -Oké.

Egy kis idő múlva oda is értünk a péksüteményekhez, amikor Jiminnek köszönt valaki.   
-Szia Jimin. -Egy magas fiú mosolygott gödröcskéi is voltak, amik kicsit apukámra emlékeztettek. -Szia Namjoon, ő itt Seo Jung Ha, JungHa, ő itt Kim NamJoon, a legjobb barátom. -Örvendek a találkozásnak JungHa-shi. -Én is örülök a találkozásnak NamJoon-shi. -Mosolyogtam a fiúra.-Nyugodtan nevezz JungHa-nak. -Rendben, te meg szólíts NamJoon-nak. -Vigyorgott. -Segíthetek valamiben? -Tette fel a kérdést kedvesen. -Nem kell köszi. -Válaszolt Jimin. -Rendben, de a kell valami szóljatok. -Oké. -Mosolygott Jimin, majd NamJoon ment a dolgára. -Mit szeretnél venni? -Hm...szerintem veszek egy kenyeret. -Válaszoltam szerényem. -Rendben, akkor veszek neked ki egyet. -Ezzel ki is vett egy meleg kenyeret, majd belerakta egy papír zacskóba és a kosárba rakta. -Mehetünk? -Igen. Mosolyogtam. 

~Bevásárlás után~

Mitán beszereztünk minden lényeges dolgot, Jimin már is elővette a tojásokat majd a serpenyőt és az olajat. -Segítsek? -Nem kell köszi te csak ülj le.-Mondta kicsit aggódva, és a kezével mutatta, hogy csücsüljek le az asztalhoz. Nem is ellenkezdtem, és már is odamentem majd helyet foglaltam a kényelmes zöld kanpén. 

~Jimin szemszöge~

Kezembe is fogtam a fakanalat, majd felvertem a tojásokat, és elkezdtem sütni őket. Szerencse, hogy ezt megtanultam Jin Hyungtól...Mondjuk az a lényeg, hogy még él...Nem is gondoltam volna...ez a jövés menés és ez a sok sok bonyolult dolog...Mindegy is...-Jimin! -Egy hangos sikítás zökentett vissza gondolkodásomból. -Hm? Mikor megláttam mi is történik egyből cselekedtem is és megfogtam egy konyharuhát, majd elkezdtem a tüzet oltani. Szerencsére nem történt komolyabb baj, de eléggé rosszul éreztem magamat, mivel JungHa konyháját kicsit elégettem...-Sajnálom JungHa.-Kicsit kétségbe estem és azonnal meghajoltam. -Ne is törődj vele...De te jól vagy? -Éreztem a hangjában, hogy eléggé megijedt és azt is, hogy aggódik értem. Gyorsan felhajtottam fejemet. -Igen, jól vagyok...és te? Ugye nem sérültél meg? -Én is elkezdtem aggodalmaskodni...Mégis hogy lehetek ilyen figyelmetlen? És ha valami komolyabb lett volna? -I-igen jól vagyok...várj...Jimin...te vérzel...-Mi? -Megdöbbentem a szavak hallatán. -A kezed...-Láttam ártatlan arcán ahogy egy könycseppet elhagyva néz engem és közelebb lép hozzám. -JungHa...sajnálom...-Ne sajnálkozz, de most az a fontosabb, hogy lekezeljük ezt a sebet oké? -Kicsit félve nézett rám és láttam mogyoróbarna szemeiben ahogy aggódik értem. Nem is tudom mikor aggódott valaki értem..-Rendben. -Kicsit elmosolyodtam, hátha ő is viszonozza, de inkább most komolyabbnak láttam mint azelőtt. 

Mikor a kanapéra leültetett, rögtön hozott pár sebtapaszt és fertőtlenítőt meg vattát, hogy lemossa a vért. Mikor arra került a sor egy kicsit felszisszentem a fájdalomtól.-Fáj? -Kérdezte aggódva. -Kicsit..de jól vagyok. -Nyugtattam meg mosolyommal amit a fájdalom ellenére is kimutattam. Igaz tényleg nem volt kellemes érzés, de ő óvatosan tisztította sebemet. Miután megvolt ezután egy tapasszal leragasztotta sebelülésem. -Készen is vagyunk...ugye nem fájt? -Tette fel a kérdést kicsit félve. -Nem. Megint mosolyogtam rá, hogy megnyugodjon. -Huh. -Egy nagyot sóhajtott, majd felállt a kanapéról, majd a konyhába sietett. 

~JugHa szemszöge~

Gyorsan a konyhába siettem, majd levettem a polcról egy poharat, eresztettem vizet bele és kivittem Jimin-nek. -Tessék, igyál. -Mostár mosolyogtam. -Köszönöm. -Beleivott a vízbe, majd tágra nyitotta szemeit. -Valami baj van? -Kicsit meglepődtem. -Nem, csak te még nem is ettél. -Oh, hagyd csak, majd csinálok valamit. -Oké. -Akkor, szerintem csinálok valamit. -Kicsit elmosolyogtam, majd besétáltam a konyhába és készítettem magamnak valami finomat. 

Miután megettem, Jimin már dolgozott is. -Jimin, jól vagy? -Igen, mosolygott, majd tovább folytatta tevékenységét. Én meg odaültem asztalomhoz, majd fogtam pár papírt és nekiálltam az írásnak.

~Pár óra múlva~

Ránéztem az órára és már fél négy volt. Gyorsan fölálltam a székről, majd odasétáltam Jimin-hez. -Jimin, lejárt az idő. -Kicsit mosolyogtam rá. -Oh, már is? Akkor megyek is. -Ő is egy picit elmosolyodott. -Ma elég pőrgös napunk volt nem igaz? -Kérdezte, közben kicsit felnevetett. -De, eléggé...de szerintem jó volt. -Vigyorogtam el magam, majd én is elkezdtem nevetni. -Köszönöm, hogy a sebemet bekötötted. -Szívesen. -Válaszoltam kicsit szerényen. -És, mégegyszer sajnálom, a konyhád...-S-Semmi baj, majd megoldom. -Nyugtattam meg. -Oké..de tényleg..-Kérlek ne aggódj...-Rendben, de akkor most megyek. -Vette fel kabátját, majd a kilincset megfogta, de még nem nyomta le. -Akkor, majd holnap. -Mosolyodott el. -I-igen. -Válaszoltam kicsit dadogva.

Lenyomta a kilincset, majd miután becsukta magaután az ajtót, kicsit úgy éreztem mitha gyorsabban dobogna a szívem. Nem tudom miért...