Lehetetlen küldetés[Szünetel]

3. fejezet

1992 Busan 10.16  10:37 

~Jimin Szemszöge~
-Elaludt volna?
Már vagy ötször csöngettem, de semmi. Kezdek egy kicsit aggódni...á várjunk csak....a lábtörlő...
-oda is mentem, majd megláttam a kulcsot, amivel sikeresen kinyitottam az ajtót. 

-JungHa ? Kérdeztem miközben beléptem az ajtón. Nincs a székében, se a konyhában. Már csak egy szoba maradt hátra. Csöndesen léptem oda a lány ágyához aki békésen aludt és még a nyála is kifolyt. -JungHa, kelj fel. 

~JungHa Szemszöge~

Egy szelíd hangra lettem figyelmes aki a nevemen szólított...-Még egy kicsit...-Nyögtem ki fáradt hangomon. -Én vagyok az Jimin. Mi van? Ne...ez nem lehet....elaludtam volna? Hirtelen felriadtam és láttam ahogy a fiú kicsit megijed. -Jól vagy? -Kérdezte egy kicsit aggódva. -Elaludtam? -Igen... -Ne haragudj... -Nem haragszom, de tényleg jól vagy? -Mostmár aggódva kérdezte. -I-igen persze. -Egy kis mosollyal nyugtattam meg, hogy nincs semmi bajom, azonkívül, hogy itt van a közelembe, pontosabban az ágyam szélén. Egy kicsit megintgatta fejét, majd ő is elmosolyodott. -Ne haragudj. -Szólaltam meg félénken. -Nem haragszom. -Mostmár sokkal jobban mosolygott. Ránéztem az órámra, és nem hittem a szememnek. -10:42? tényleg jól elaludtam...átkéne már öltöznöm...addig nyugodtan készülődj össze. -Mosolyogtam rá -O-oké. -Fölkelt az ágyból, majd elhagyta a szobámat. Gyorsan kikeltem a puha takarómból és gyorsan kerestem valami kényelmes pólót ami talán még két napig is jó lehet. Fel is vettem egy mustársárga pulóvert ami kb a térdemig ért...igen még apukámé volt...csak ő úgy gondolta nekem adja mert ő nem vesz fel ilyesmiket. Kerestem még egy nadrágot is, ami már kinyúlt, de még lehetett hordani. Miután kész voltam, a fürdőszobába siettem és hideg vízzel megmostam az arcom, majd a többi teendőimet is. 

~Jimin Szemszöge~

-Na lássuk... -Kivettem pár számlát és a számoló gépet a fiókból majd elkezdtem munkámat végezni. Mikor már majdnem összeadtam egy nagy puffanást hallottam a fürdőből. Hirtelen oda is szaladtam és láttam, hogy JungHa elesett. -Jól vagy? Kérdeztem a lánytól aki egy kicsit   elmosolyodott. -Elestem. Gyorsan cselekedtem, majd megfogtam kezét és óvatosan fölsegítettem a hideg földről. -K-köszönöm. Egy kicsit piros volt az arca. -Nem vagy lázas? -N-nem. -Hogy törtnént? -Elcsúsztam. -Lehajtotta a fejét, mint aki valami rosszat csinált. -Vigyázz magadra. Elmosolyodtam miközben mondtam. De miért is? Nem tudom. 

~JungHa Szemszöge~

Jajj...hogy lehetek ilyen ügyetlen? -Rendben. -Éhes vagy? -Tette fel a kérdést. -Igen. -Akkor csinálok neked valamit. -Rendben, köszönöm.  Ezzel ki is lépett a fürdőből én meg egy kicsit összeszedtem gondolataimat. Ezt nem fordítva kéne csinálnom? Olyan rosszul esik, hogy nem segíthetek. 

~Jimin Szemszöge~

Kisétáltam a konyhába és megnéztem mi van a hűtőbe. Semmi. -Kamra? -Hangosan kérdeztem magamtól. Egy kis keresgélés után meg is találtam, majd kinyitottam. Tészta? hm... Közben birizgáltam nem létező szakállamat amit egy fogadás miatt lekellett vágatnom...modjuk amúgy se volt annyira sok de azért én még szerettem volna. Egy kicsit elgondolkodtam miközben JungHa belépett. -Mi a baj? -Egy kicsit megugrottam ugyanis hirtelen jött egy kellemes hang. -Hm? -Ránéztem a lányra. -JungHa, te beszoktál vásárolni? -N-nem igazán. Felsóhajtottam, majd újra ránéztem. -Akkor elkell mennünk. -Majd én elintézem. -Ajánlotta fel egy kedves mosollyal száján, de én elutasítottam, mert nem szerettem volna, hogy valami történjen vele. -Nem, menjünk el ketten. -Mosolyogtam. -O-oké, de nem baj? -Miért lenne baj? -V-végülis. -Akkor menjünk. -Rendben.  Kisétáltunk a konyhából majd a nappaliba és felvettük kabátunkat a napsütéses időjárás ellenére is. Mikor elkészülődtünk JungHa bezárta az ajtót.  Egy nagyobb bolthoz vettük az irányt ahol Namjoon néha besegít. 

~A boltban~

Besétáltunk, majd vettem egy kosarat és elkezdünk menni a tej termékekhez. Kis idő múlva oda is érünk az elég szegényes hűtő pulthoz. -Mit szeretnél? Kérdeztem a lánytól. -Talán jó lenne két liter tej, és egy kis kefír is. -Oké. -Mosolyogtam, majd kivettem amiket kért, majd indultunk tovább a hentes pulthoz. -Jó napot miben segíthetek? -Kérdezte egy idős hölgy aki elég ismerősnek tűnt. -Egy kiló csirke mellet szeretnék és 15 dkg téli szalámit. -Rendben. Mosolyodott el és pár perc elteltével oda is adta a kért dolgokat. -Köszönöm szépen. -Ejtettem egy kedves mosolyt a néni felé. Beleraktam a húsokat és észrevettem, hogy JungHa nincs mellettem. -Aigoo. -Fogtam meg fejem, hogy miért nem figyeltem rá. Elkeztem keresni és egy kis idő múlva meg is láttam, ahogy csillogó szemekkel nézi az édességeket. Mint egy gyerek. Elmosolyodtam kicsit, majd odamentem hozzá. Nagyon meglepődött ezért majdnem elesett, de én megfogtam derekánál fogva, majd óvatosan elengettem. Egy kicsit melepődtem...  Miért piros az arca?  Lázas?