Lehetetlen küldetés[Szünetel]

5.fejezet

1992 Busan 10.17 12:37 

~Írói  szemszög~

Miközben JungHa  írta könyve folytatását Jimin addig próbálta lecsapni a pókot ami folyamatosan változtatta helyzetét. Mikor a falon, máskor pedig a lány szobájában. Mivel már nem bírta és félt is tőle megkérte Jimin-t, hogy valamit csináljon vele. Ezért a csapkodásnál maradt. 

Mikor sikeresen leütötte, kidobta a kukába és visszatért eredeti cselekedéhez ami nem tartott sokáig ugyanis csengettek. Fel is állt helyéről és kiment, hogy megnézze ki lehet az. 

Amikor kinyitotta az ajtót nem hitt a szemének. Egy ismerős alakot pillantott meg. 

~Jimin szemszöge~

-Jin Hyung? -Nagyon megdöbbentem mikor megláttam régnem látott barátomat aki igazából bajtársam is volt egyben és Namjoon-nak is. -Jimin? -Ő is meglepődött, mikor meglátott engem. -Hogy-hogy itt? -Tettem fel a kérdést hirtelen. -A húgomhoz jöttem, te is ismered? Nem is tudtam. -Kicsit felnevetett, mikor ezt kimondta. -Mondhatjuk úgy is...de nem is tudtam, hogy JungHa a húgod. -Közöltem vele közben kicsit elmosolyodtam. -Igen nem akartam őt is belevinni ebbe a bizniszbe...-Megértem, Hyung de mi lenne, ha beljebb jönnél? -Ajánlottam fel, uyganis nem szerettem volna az utcán megbeszélni mi történt mostanság. -Jó ötlet. -Kicsit elmosolyodott, majd bement a házba és mikor meglátta JungHa Jin Hyung-ot nem hitt a szemének. 

~Pár perccel ezelőtt ~

~JungHa szemszöge~

Miközben belemerültem az írásban, gondolkodásomat a csengő zavarta meg. Kicsit felnéztem, és láttam, hogy Jimin már megy is az ajtóhoz. Vidámnak látszott. Hm...vajon ki lehet az? Talán megint a postás egy kis számlával táskájában? Vagy talán Jin Oppa?  Á....nem majd csak két hónap múlva... Elmélkedésemet egy ismerős hang halasztotta félbe. Mikor megláttam nem hittem a szememnek. Rögtön fölálltam székemből, majd odarohantam Jin Oppához és szorosan megöleltem. -Nagyon hiányoztál. -Mondtam örömben, közben egy könycsepp is kihullt szememből. -Nekem is Hana. -Hm? Kicsit meglepődtem mikor úgy nevezett, hogy Hana. Ki az a Hana? -Mi a baj? -Kérdezte, miközben abbahagyta az ölelést. -Ki az a Hana? -Oh, ez az új neved. -Mosolyodott el. -Értem. -Nem tetszik? -Kicsit aggódva kérdezte. -Hm, nem-nem, tetszik csak kicsit furcsa...-Nevettem fel picit. -Akkor jó. -Áh, üjl csak le Oppa, hozok valamit inni, oh, bemutatom neked Jimin-t. Ő segít nekem. -Mosolyodtam el mikor Jin elvigyorodott, majd elkezdett nevetni. Nem értettem miért. -Hm? -Kedves vagy, hogy bemutatod, de én őt nagyon is ismerem. -Igen, ez így igaz. Mosolyodott el a fiú. -Micsoda meglepetés. -Én is elmosolyodtam. -Egyébként honnan ismeritek egymást? -Tettem fel a kérdést amire Jin egy kicsit komoly arcott vágott. Nem kellett volna? -Ez egy picit bonyolult, de majd később elmesélem. -Mosolyodott el. -Rendben. -Kicsit elmosolyodtam én is, majd leültünk a kanapéra és elbeszélgettük az időt Jimin-nel együtt. Jókat nevettünk és úgy éreztem, hogy újra összeállt a család. Miután anya és apa itthagytak minket. 

~Egy hét múlva~

Éppen írtam a könyvemet mikor is Jin Oppa szólt nekünk, hogy kész az ebéd. Igen, ő olyan mint egy jó anya nem is, inkább egy nagymama...kedves és törődik mindenkivel. -Jövök. -Szóltam, majd felálltam helyemről, és odaültem a fiúkhoz. 

Már egy hete, hogy itt van Oppa. Jimin pedig két hete. Pedig azt gondoltam, hogy nem fogja soáig bírni ezeket a feladatokat, de azért jó, hogy itt van és tényleg nem hagyott itt. 

Mikor megebédeltünk újra eljött a munka ideje. Nagybátyámnak elment bevásárolni, mert már eléggé hiányos volt a hűtőszekrény tartama és a kamráé is. Jimin felajánlotta, hogy segít neki, de ő inkább egyedül szeretett volna menni, meg amúgy is nem akarná, hogy itt maradjak egyedül.