Lehetetlen küldetés[Szünetel]

2.fejezet

1992 Busan 8:00 10.15

~~Jimin szemszöge~~

Itt is vagyok.-Becsengettem, majd rögtön hallottam ahogyan Jung Ha kinyitja az ajtót.

~~Jung Ha szemszöge~~

-Szia. Üdvözöltem őt, majd beljebb engettem az ajtón. -Szia. Mosolyogva köszönt. Leültem az asztalhoz, majd elővettem egy ceruzát és egy papírt, majd elkezdtem írni a könyvem folytatását. Jimin eközben intézte a papírokat, és a számlákat. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy csésze kávé van az asztalon. Egy kicsit meglepődtem. -Köszönöm. Mosolyogtam rá, maj ő is elvigyorodott. -Szívesen. Ezzel vissza is ment a zöld kanapéra, amin egy csomó papír hevert és pár számla is volt ott.

~~Jimin szemszöge~~

Miközben elrendeztem a fontosabb papírokat valaki csöngetett. Jung Ha-t szerettem volna szólítani, de ő nagyon belemerült az írásba, ezért megnéztem ki lehet az. Mikor már ott voltam az ajtónál, gyorsan ki is mentem. Majd megláttam, hogy a postás egy kis dobozzal a kezében engem figyel. -Jó napot kívánok, miben segíthetek? Kérdeztem tőle. -Jó napot, ezt a csomagot Seo Jung Ha-nak küldték. Megnéztem közelebbről és láttam, hogy a feladó egy ismerős név. Hm Jin Hyung? -Ezt kéne aláírnia. -Mutatott egy papírra. -Sajnos most nagyon elfoglalt. Válaszoltam neki. -Értem, akkor ön írja alá. Egy kicsit illedelmetnenül viselkedik postás létére... -Rendben. Mikor megvoltam, bevittem a házba, majd letettem a dobozt. Ránéztem az órámra és 12:49-et mutaott az óra. Szóval ezért vagyok ennyire éhes...

~~Jung Ha szemszöge~~

-Jung Ha. Egy hangra lettem figyelmes aki a nevemen szólított. -Igen? Ó Jimin az... -Ebéd idő van, az-az már nem annyira. -Már ennyire elment az idő? -Igen. -Értem, akkor gyorsan főzök valamit. -Rendben, akkor segítek. -N-ne fáradj. Mi a kedvenced? -Nekem jó a tészta. -Oké, akkor két tészta. Bementem a konyhába, majd kerestem a tésztát, de nem találtam sehol. ....Nyugi.... -Jó lesz a zacskós is? Aggódva kérdeztem. -Tökéletes. -Rendben. Mikor végre elkészült a tészta, kivittem az előszobába, és leraktam az asztalra. -Jó étvágyat. Mikor oda nyújtottam Jiminnek a levest, leforráztam a kezem. -Jung Ha. Kiáltott fel Jimin. -Au, ez fáj. -Üjl le. Aggódva mondta, majd kiszaladt a konyhába, hogy hozzon egy rongyot. Mikor visszajött, én gyorsan megtöröltem magam, majd elmentem átöltözni. Miért vagyok ilyen?

~~Jimin szemszöge~~

Megvárom amíg vissza nem ér. -Itt is vagyok. Ó nem is ettél? Kérdezte meglepődött arccal. -Megvártalak. -Nem kellett volna. Mosolyodott el, miközben leült a kanapéra. -Jó étvágyat. Szólaltam meg. -Neked is. Elkezdük enni a levest, ami már langyos volt. Miután végeztünk segítettem neki elpakolni, majd folytattam a munkám.

~~Jung Ha szemszöge~~

Miután végeztünk az evéssel, visszamentem a helyemre, és láttam, hogy a kanapé előtti kis asztalon van egy kis csomag. -Jimin, az micsoda? -Mutattam, rá a dobozra. -Ó, az neked jött. Válaszolt, egy kicsit idegesen. -Ki a feladó? Érdeklőttem, ugyanis leültem, és nem volt kedvem felkelni a székemről. -Kim Seok Jin. -Értem, köszönöm. Mosolyogtam rá, majd felkeltem és nagy izgatottsággal mentem oda, hogy kinyissam. Egy levél volt benne és egy bonbon. Hm... érdekes. Először a levelet olvastam el.

Kedves Seo Jung Ha!

Lehet, hogy nem emlékszel rám, de én vagyok a nagybátyád, Jin. Tudom, hogy rég nem írtam neked, de mivel van egy kis szabadidőm, gondoltam mi lenne, ha meglátogathatnálak. Ha neked is jó akkor együtt megünnepelhetnénk a Karácsonyt és az új évet is. Válaszodat várom.
Szeret nagybátyád, Jin.

-J-Jin Oppa? -Tettem fel meglepődve a kérdést amitől Jimin felfigyelt.

-Valami baj van? -Csak a nagybátyám üzent nekem.-Mosolyogtam, mint a tejbetök,mert már vagy két éve nem láttam őt. -Értem.-Mosolygott vissza. Ránéztem az órára, majd aggódva néztem Jiminre. -Jimin, lejárt a munkaidőd. -Ó, igen? -Kicsit meglepődött. -Igen, már két órája... -Válaszoltam és hibáztattam magam, hogy miért nem néztem az időt. -S-sajnálom. -Meghajoltam, majd egy kicsit felnevetett. -Semmi baj Jung Ha. -M-majd hozzáadom ezt a plusz időt...-N-nem kell. -Tiltakozott. -D-de. -Mosolyogtam rá. -Oké. -Megadta magát, majd egy halvány mosoly kíséretében távozott.

~~~Jimin szemszöge~~~

Eléggé furcsa volt ez a mai nap...végülis ma volt az első napom... mindegy is, megyek Namjoon-hoz...elmesélem neki milyen volt ma....és azt is, hogy Jin Hyung jól van...biztos aggódik miatta.....