Csillagles

1. fejezet

Reggelre kisütött a nap és felszárította a vizes aszfaltot. A párás időben hullámos barna hajam nedvesen tapadt a hátamhoz. Napszemüvegemet felvéve kikászálódtam az autó hátsó üléséről.

-Mennyi idő van a gépig? – kérdezte anya, megállva mellettem.

-Másfél óra – válaszoltam. Csoda, hogy kibírtam nyögni egy mondatot úgy, hogy nem pakoltam ki a reggelimet.

-Ideges vagy, igaz? – simított ki egy tincset az arcomból. Már jó pár éve magasabb voltam nála, de még így is furcsa érzés volt lenézni rá. Amilyen alacsony, olyan tiszteletet parancsoló tud lenni. Kicsi a bors, de erős, vagy mi.

-Persze, hogy az vagyok – bólintottam. – Legutóbb tizenegyedikben voltam Londonban.

Igazábból annak a gimis cserediákprogramnak köszönhető, hogy itt állok most. A csereprogramos parneremnél fogok lakni, Christine- nél. Ő ajánlotta fel, az egészet, amikor meséltem neki, hogy nem akarok még egyetemre menni.

-Már most honvágyam van – tettem hozzá.

-Nyugodj meg, amint meglátod Londont el fog múlni – csapta le apa a csomagtartót, miután kivette a bőröndömet.

-Ha jól érzed magad Londonban, mi örülünk a legjobban. De ugye tudod, hogy bármikor hazajöhetsz? – kérdezte anyu.

-Tudom, persze, hogy tudom – simítottam meg a karját szeretettel.

A becsekkolás hamar megvolt és egy óra idegörlő várakozás következett. Idegesen birizgáltam a csuklómon lévő fonott karkötőt. Egy gimis haverom üzent, hogy vigyázzak magamra, és Lilitől is kaptam egy üzenetet: Majd írd meg, hogy van-e helyes stewardess! És mögé még jött egy csomó kacsintó emoji.

Visszaírtam neki, hogy mindenképp. Amióta a szalagavató szakítottunk Bencével a nővérem görcsösen össze akar hozni engem... hát gyakorlatilag bárkivel. Barátja öccsével, barátja öccsének a haverjával, annak a gyerekkori barátjával... sőt, egyszer egy török kebabossal is próbálkozott. Hiába mondtam neki, hogy most tökéletesen elegem van a pasikból és élvezem a szingli életet.

Hirtelen összerezentem. Bemondták a járatunkat.

-Menned kell – jelentette ki apa.

-Aha. – Ennyit bírtam kinyögni.

-Vigyázz magadra kicsim! – ölelt meg anya.

-Próbálok – fúrtam a vállába a fejem.

Kibontakoztam az ölelésből és aput is megöleltem.

-Ne csinálj semmi illegálisat! – Jött az apai jótanács.

-Soha se szoktam – válaszoltam.

-Tudom, csak kötelességem volt elmondani. De tudod a szabályokat ugye? Csak annyit igyál, hogy hazatalálj, ne drogozz, ne lopj, csak néha lógj tömegközlekedésen...

-Persze, értem – bólogattam.

-Nem felejtettem el semmit? – tolt el magától.

-Nem – ráztam a fejem egy mosoly kíséretében.

-Na, menj lekésed a géped! – nógatott anya.

-Szeretlek titeket, karácsonyra jövök! – búcsúztam el tőlük, majd nagy nehezen megfordultam és elindultam. Hirtelen december vége nagyon messzi dátumnak tűnt.

-Emma! – kiáltott utánam apa.

-Tessék? – fordultam vissza.

-Azt nem mondtam, hogy óvszer nélkül ne szexelj! – kiáltotta utánam, mire a fél terminál felénk fordult.