Reggelre kisütött a nap és felszárította a vizes aszfaltot. A párás időben hullámos barna hajam nedvesen tapadt a hátamhoz. Napszemüvegemet felvéve kikászálódtam az autó hátsó üléséről.
-Mennyi idő van a gépig? – kérdezte anya, megállva mellettem.
-Másfél óra – válaszoltam. Csoda, hogy kibírtam nyögni egy mondatot úgy, hogy nem pakoltam ki a reggelimet.
-Ideges vagy, igaz? – simított ki egy tincset az arcomból. Már jó pár éve magasabb voltam nála, de még így is furcsa érzés volt lenézni rá. Amilyen alacsony, olyan tiszteletet parancsoló tud lenni. Kicsi a bors, de erős, vagy mi.
-Persze, hogy az vagyok – bólintottam. – Legutóbb tizenegyedikben voltam Londonban.
Igazábból annak a gimis cserediákprogramnak köszönhető, hogy itt állok most. A csereprogramos parneremnél fogok lakni, Christine- nél. Ő ajánlotta fel, az egészet, amikor meséltem neki, hogy nem akarok még egyetemre menni.
-Már most honvágyam van – tettem hozzá.
-Nyugodj meg, amint meglátod Londont el fog múlni – csapta le apa a csomagtartót, miután kivette a bőröndömet.
-Ha jól érzed magad Londonban, mi örülünk a legjobban. De ugye tudod, hogy bármikor hazajöhetsz? – kérdezte anyu.
-Tudom, persze, hogy tudom – simítottam meg a karját szeretettel.
A becsekkolás hamar megvolt és egy óra idegörlő várakozás következett. Idegesen birizgáltam a csuklómon lévő fonott karkötőt. Egy gimis haverom üzent, hogy vigyázzak magamra, és Lilitől is kaptam egy üzenetet: Majd írd meg, hogy van-e helyes stewardess! És mögé még jött egy csomó kacsintó emoji.
Visszaírtam neki, hogy mindenképp. Amióta a szalagavató szakítottunk Bencével a nővérem görcsösen össze akar hozni engem... hát gyakorlatilag bárkivel. Barátja öccsével, barátja öccsének a haverjával, annak a gyerekkori barátjával... sőt, egyszer egy török kebabossal is próbálkozott. Hiába mondtam neki, hogy most tökéletesen elegem van a pasikból és élvezem a szingli életet.
Hirtelen összerezentem. Bemondták a járatunkat.
-Menned kell – jelentette ki apa.
-Aha. – Ennyit bírtam kinyögni.
-Vigyázz magadra kicsim! – ölelt meg anya.
-Próbálok – fúrtam a vállába a fejem.
Kibontakoztam az ölelésből és aput is megöleltem.
-Ne csinálj semmi illegálisat! – Jött az apai jótanács.
-Soha se szoktam – válaszoltam.
-Tudom, csak kötelességem volt elmondani. De tudod a szabályokat ugye? Csak annyit igyál, hogy hazatalálj, ne drogozz, ne lopj, csak néha lógj tömegközlekedésen...
-Persze, értem – bólogattam.
-Nem felejtettem el semmit? – tolt el magától.
-Nem – ráztam a fejem egy mosoly kíséretében.
-Na, menj lekésed a géped! – nógatott anya.
-Szeretlek titeket, karácsonyra jövök! – búcsúztam el tőlük, majd nagy nehezen megfordultam és elindultam. Hirtelen december vége nagyon messzi dátumnak tűnt.
-Emma! – kiáltott utánam apa.
-Tessék? – fordultam vissza.
-Azt nem mondtam, hogy óvszer nélkül ne szexelj! – kiáltotta utánam, mire a fél terminál felénk fordult.
KAMU SEDANG MEMBACA
Csillagles
RomansaKaptál már akkora pofont az élettől, hogy úgy érezted nem fogsz tudni belőle felállni? Emmával, aki másodállásban konyhatündér, pontosan ez történt. A lány viszont nem hajlandó összeomlani, tudja mit kell tennie. Amint leérettségizik már megy is álm...