Rossz üzlet (+18)

Randi kérés

- Nem akarok találkozni vele!-tiltakoztam.

- Rose, beszélj vele, légyszi'!-kérlelt, de én csak ráztam a fejem.

- Nem vagyok rá kíváncsi. Eleget hallottam róla ahhoz, hogy ne érdekeljen.

- Ne parázd már túl! Kérdezd meg, hogy mi történt. Ha semmi, akkor meg töltsetek el együtt egy kellemes estét. Ennyi. Legalább nem lesz kellemetlen az első, ő már tapasztalt.-kacsintott Tina.

Lehet, hogy igaza van. Túl kellene esnem az elsőn egy tapasztalt férfival és akkor megtudom, hogy milyennek kell lennie és mit kell éreznem.

Korán megvacsoráztunk a közös konyhában, mert Tina ma is buliba megy. Felajánlottam neki, hogy majd én elmosogatok és azon gondolkoztam, hogy milyen filmet nézzek, ha visszamegyek a szobába.

- Nem volt túl kellemes, ahogy otthagytál reggel az ágyban.-suttogott valaki a fülembe és éreztem a kezeit a derekamon. Csábos hangjától és forró leheletétől libabőrös lett az egész testem. Mozdulni akartam, de nem tudtam. Egyszerűen földbe gyökerezett a lábam. A szívás nyomait kezdte el apró,forró csókokkal behinteni. A vállamtól egészen a nyakamig. Kezemből majdnem kicsúszott a tál, de csak a mosószeres víz folyt le. Meg akartam fordulni, hogy elküldjem Max-ot, de ahogy léptem, megcsúszott a lábam, előre estem a mellkasára arccal és a hirtelen mozdulattól ő is lépett egyet, ő pedig a hátára esett velem együtt.

- Rose?!-egy férfi hangot hallottam az ajtóból és mikor felnéztem Josh-t láttam ott egy csokor virággal. Ahogy látta ezt a jelenetet, hogy a padlón fekszek Max mellkasán, elviharzott.

- Te jó ég! Jól vagy?-kérdeztem ijedten Max-ot, közben felálltam.

- Kicsit bevertem a fejem, de semmiség.-felült és tapogatni kezdte hátul a kobakját.

- Gyere a szobámba, rakok rá jeget.-természetesen nem kellett kétszer mondanom, fel segítettem és fel is pattant. A kezem sem engedte el, bevezettem a nappalinkba. Leült a kanapéra, én pedig siettem hozzá a jéggel.

- Szóval... mit keresel itt?-átnyújtottam neki és félénken megkérdeztem.

Max szemszögéből:

- Mivel reggelre faképnél hagytál, gondoltam meglátogatlak és akár befejezhetnénk a tegnapi beszélgetésünket és a történéseket...-mondtam neki sejtelmesen.

- Ohh...-leült mellém a kanapéra lassan és esetlenül a pólója alját kezdte babrálni, kerülve a tekintetem. De aranyos.- Nézd... nagyon szégyellem magam azért, ahogy tegnap viselkedtem... egyáltalán nem vall rám és azt is szégyellem, hogy sajnos nem tudom, hogy miről beszélgettünk... és mit csináltunk.-ekkor megállt és arca pirosabb lett egy paradicsomnál, nagyon jól állt neki.- vagyis sejtem, de sajnos nem emlékszek rá.-félve a szemembe nézett. Basszus elfelejtett? Elfelejtette, hogy mennyire akart ő is engem? Leraktam a jeget és közelebb csúsztam hozzá a kanapén.

- Megismételhetjük.-villantottam egy féloldalas mosolyt és lassan megfogtam az állát. Láttam, hogy teljesen elsápadt és hogy kérdezni akar valamit.- Igen?-hajoltam hozzá közel és ajkaimat már majdnem az övéhez tapasztottam.

- Lefeküdtünk?-kérdezte gyorsan és ijedten. Nagyot sóhajtottam és visszavonultam. Egészen megsajnáltam, mert úgy ült mellettem, mint aki karót nyelt.

- Nem, csak majdnem, de azonnal pótolhatjuk.-mosolyogtam és ismét meg akartam csókolni, de kezeivel megállított.

- Sajnálom Max... Én nem szeretnék tőled semmit.-bassza meg, elbukom a fogadást!- Nem szeretnék a gyűjteményedbe kerülni "egy a sok közül" lenni.-nézett rám szomorúan. Szuper, akkor csak taktikát kell váltanom. Biztos vagyok benne, hogy romantikus alkat, 6 nap alatt úgyis becserkészem, csak kicsit tepernem kell.