Rossz üzlet (+18)

Kié a lány?

Max szemszöge:

Szerencsére ismerem a pletykafészket, így estére ki is derítettem Tina lakcímét is, épp oda tartok. El kell, hogy mesélje, hogy mi történt Rose-al. Mikor esett teherbe? Miért van Jack-el és mióta? Már az ajtaja előtt toporogtam, erőt vettem magamon és végre bekopogtam.

- Ki az?-kiáltott ki, de nem válaszoltam. Hallottam a lépteit, majd a zár kattanását. Kinyitotta és ha nem rakom oda a lábam, rám is csukta volna egyből.- Ne csináld ezt Max! Menj innen kérlek!-erőlködött becsukni egy kézzel az ajtót, a másikban a kisded volt.

- Tina engedj be, beszéljünk kérlek! Csak pár percet adj!-kérleltem.

- Ezt Rose-al beszéld meg!

- Rose nem áll velem szóba, te is tudod. De én nem tudom az okát!-hajthatatlan volt, ezért módszert váltottam.- Tina... Kikészülök.-mondtam elhaló hangon. Erre rám emelte a tekintetét, majd a kislányra nézett, végül pedig elengedte az ajtót.

- Ne tőlem várj válaszokat Max.-vonta össze szomorúan a szemöldökét.

- Mióta vannak együtt Jack-el?-beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót.

- Tudod, hogy erre neki kell válaszolnia.-ült le a kislánnyal a kanapéra. Levettem a kabátom, odasétáltam hozzájuk, majd leguggoltam, hogy megnézzem.

- Szia hercegnő!-mosolygásra késztetett, ahogy bámult rám azokkal a hatalmas csillogó kék szemeivel. Odanyújtottam a mutatóujjam az apró kezeihez, ő pedig bátortalanul megtapogatta.- Nagyon aranyos!-vigyorogtam Tinára, aki szintén elmosolyodott. De valami még ott volt. Szomorúság.

- Igen az. És szép is, mint az anyukája.

- És az apuka?-akárhogy néztem a csöppséget, egyáltalán nem hasonlított Jack-re.

- Max...

- Mennyi idős Aria?-a nevére a kislány mosolyogni kezdett és két kezét felém tartotta. Azt akarta, hogy átvegyem.- Szabad?- Tina egy pillanatig habozott, majd átadta Ariát. Karomba vettem és felálltam vele. Percekig csak nézni tudtam némán, de érdekelt egy kérdés.- Mennyi idős?

- Egy éves.-mondta halkan. Nekem meg mozogni kezdtek a berozsdásodott fogaskerekek. Rose durván másfél éve ment el... másfél... éve...

- Egy éves...-ismételtem suttogva. Másfél éve... csak ez járt a fejemben.- Baaa...Tina! Kié a gyerek??-néztem rá szigorúan, a szívem a torkomban dobogott, levegőt elfelejtettem venni, a lábaim össze akartak csuklani. Visszanéztem Aria csodálatos szemeibe, aki épp az ingem gallérját tunkolta a szájába.

- Max én...

- Azonnal hívd ide Rose-t!-utasítottam és fel-alá járkáltam a szobában, a gyerkőcöt pedig nem adtam ki a kezeim közül.

- Épp vacsoráznak Jack-el.

- Azt mondtam, hogy azonnal hívd ide!-elé álltam és a mutatóujjammal fenyegettem.

Rose:

Eléggé megrémisztett Tina hívása. Épp egy közös barátunknál vacsoráztunk, aki másfél órányi autóútra lakik Tinától. Azt mondta, hogy azonnal induljak és egyedül menjek, ezért Jack ott maradt. Rohantam fel a lépcsőn az ajtóig és kopogás nélkül benyitottam. És ami fogadott... A leggyönyörűbb látvány volt az életemben. Max a hátán aludt a kanapén, a mellkasán pedig Aria feküdt. Percekig csak álltam az ajtóban és őket néztem, még a könnyem is kicsordult.

- Szia kincsem!-suttogtam Ariának és levettem Max-ról. Bevittem a szobába, amit Tina nekünk szánt. Mikor kijöttem, már Max is ébren volt és a földet bámulta.

- Kié a kislány?-kérdezte halkan. Nem válaszoltam. Levettem a kabátom és felakasztottam.

- Mit keresel itt?

- Kié a kislány?-emelte meg kicsit a hangját, de választ nem kapott. Lassan felállt és elém lépett.- Kié-a-kislány??-kérdezte tagoltan. Tudtam, hogy dühös. Azt hiszem sikerült kihozni a sodrából, mert rácsapott az asztalra, én meg összerezzentem.- Ki a gyerek apja??-kiabált.

- Jack!-mondtam hirtelen könnyes szemekkel, de nem néztem a szemébe, csak a padlót fixíroztam. Max ledöbbent, majd hirtelen a fejéhez kapott.

- Hát persze! A házibuli, igaz?