drarry one shots

sweet dreams are made of you

Harry Potter a Griffendél asztalánál ülve vacsorázott és közben egy elsős lánnyal beszélgetett. Draco nem tudta mi a téma, de a kislány hatalmas szemekkel nézett a kis túlélőre így gyanította, hogy Potter valamelyik hőstettét meséli el a lánynak. Höh felvágós gondolta Draco majd inkább megint a tányérjának szentelte figyelmét.

Miután véget ért a háború Potter részt vett a tárgyaláson ahol eldöntötték mi lesz vele és az anyjával. Az apját a háborúban eltalálta egy gyilkos átok. Meghalt. Draco furcsállta is egy kicsit, de nem érzett szomorúságot.

Összesen három tárgyalás volt, a fiú pedig mind a hármon megjelent és elszántsággal védte őket. A végleges megállapodáson is enyhített, így végül az anyja csak kettő év házi őrizetet kapott, míg neki kötelező volt visszatérni Roxfortba.

Draco az év elejét azzal kezdte, hogy mindenkit lehívott a külön a nyolcad éveseknek szánt klub helységbe és bocsánatot kért mindenkitől. Szintúgy Pansy Parkinson és Blaise Zabini is. Bár az ő kérésüket könnyebben elfogadták, mint a volt halálfalóét. De azért a második hónap felé megenyhültek.

Legmeglepőbben először Hermione Granger ment oda hozzá egyik alkalommal mikor a könyvtárban tanult. Elmondta neki, hogy ő teljesen megérti a helyzetét, a szüleiért ő is megtette volna azt, amit Draco. Ezután kellemesen elbeszélgettek és minden azóta minden Pénteken együtt is tanulnak.

Ron Weasley November közepe felé mikor Draco a klub helyégben ült – és egy ősi rúnákról szóló könyvet olvasott – odalépett hozzá egy mágikus sakk készlettel a kezében és megkérte, hogy játsszon vele. Weasley még a Mardekárosok körében is hírhedt volt a sakk tudásával, de Draco nem félt tőle, tudta, hogy ő is majdnem olyan jó, mint a vörös hajú fiú. Az állás végül egy órával és egy kisebb-nagyobb tömeggel később döntetlenre zárult. A két fiú kezet fogott és ezzel tudták a csatabárd el van vetve.

Draco már csak Potter megbocsátására várt, ami eddig nem következett be.

Draco egész vacsora alatt a fiút bámulta, amikor is pedig a desszertes tányérjáról az utolsó morzsa is eltűnt, azon kapta magát, hogy a griffendél asztal felé sétál. Potteren kívül Seamus Finnigan maradt itt karácsonyra, de ő most nem volt a láthatáron – és a kislány is elhúzott végre gondolta Draco – így Draco nem félt odamenni a fiúhoz. Harry – ördög és pokol, Potter – nem vette észre, hogy a szőke feléje lépdel, túlságosan bele volt merülve a lepényébe. Amint viszont Draco elé ért és megköszörülte a torkát, rögtön felkapta a fejét.

A smaragd szempár találkozott a szürkével. Az előbbi tele kíváncsisággal, az utóbbi pedig tele elszántsággal.

A két fiú egy ideig nézte egymást, egyikük, sem mert megszólalni. A csendet végül Draco törte meg. Leült a fiú mellé.

- Malfoy? - Potter még mindig olyan értetlen fejjel nézett rá, mint eddig. Úgy nézett ki, mint aki az előbb látta itt elmenni Perselus Piton szellemét. Draco maga mögé nézett. Semmilyen szellem. Legfőképpen nem Perselus Piton.

Draco leporolta a talárját, – ezzel is kicsit húzva az időt – majd ismét a mellette ülőre nézett. Úgy gondolta a fiú így egész helyes volt. Merlinre mondjuk ki ne gondolta volna ezt. Harry Potter rohamos változásokon ment keresztül a háború után. Haja kis hullámos fürtökben keretezte arcát, a sebhelyét pedig gondosan rejtette. A szemüvegét kontaktlencsére cserélte, ezzel kiemelve hatalmas zöld szemeit. Magasabb is lett, bár Draconál még mindig alacsonyabb volt pár centivel. Arcáról eltűntek a gyermekkori vidámság jelei, komorabb lett. Aztán ne is beszéljünk az izmairól.