drarry one shots

Blaise Zabini a kurva anyád

Blaise Zabini unatkozott.

A nyolcadévesek klub helysélysége szinte üres volt. Csak ő, Seamus Finnigan és a Hugrabuggos Hannah Abbott tartózkodtak lent. A lány az egyik sarokban lévő faasztalnál ült és—nagy valószínűséggel—egy levelet írt. Seamus Blaise mellette ült a kanapén lábaival az ölében és valami mugli könyvet olvasott. Blaise pedig csak ült ott kezeivel a kanapé támláján támaszkodva. Így voltak lent már egy ideje, hárman. Blaise néha finoman megmasszírozta barátja lábfejeit, de azon kívül csak szemét lehunyva pihent.

De most már unatkozott. Azért három óra folyamatos ülés nem tesz jót az ember fenekének. Kegyetlenül el tud zsibbadni. Nem tudta Seamus mit eszik a könyvén, de mióta leültek csak azt olvassa.

Már épp azon volt, hogy felráncigálja Seamust a szobájukba, mikor kinyílt a klub helység ajtaja. Először csak a tulajdonos hangját hallotta, amit túl jól ismert ahhoz hogy tudja kihez tartozik. A srác hangosan szitkozódott majd visszacsapta maga után a kőajtót. Hannah felkapta a fejét ijedtében, Seamus pedig le tette a könyvét és felült Blaise mellé, hogy jobban lássa mi történik.

Draco Malfoy lépett be a klub helységbe.

Vörös hajjal.

Blaise először rá se ismert—az általa ismerten szőke—fiúra, azt hitte Weasley jött be. Pedig a hangja alapján Draconak kellett volna lennie. Aztán mikor Seamus felől egy visszanyelt nevetés észlelt rájött, hogy a fiú bizony Draco Malfoy teljes személyében.

Hangos nevetés tört ki belőlle, folytak a könnyei, rázkódott a válla. Ez olyan abszurdul nézett ki. Egy Malfoy tűzvörös hajjal, mint egy Wesley.

Fejét Seamus nyakhajlatába temette és úgy rázkódott tovább a hirtelen rátört érzelem miatt. A mellette ülő ír fiú sem viselkedett külömbül, Blaise érezte, hogy a fiún is átfutnak a nevetés hullámai. Egy idő után viszont ez alább hagyott és utána már csak a még kicsit rendezetlen légzését érezte. Aztán Seamus hosszú ujjai fel kúsztak a hátára és kecses mozdulatokkal elkezdtek rajta körözni. Ettől Blaise meg tudott nyugodni annyira, hogy már ne follyanak a könnyei.

Lassan felemelte a fejét és tekintetét a szőke—bocsánat, már vörös—hajú fiúra vezette. Még mindig ott állt ahol eddig, a kőfalnak támaszkodva, karba tett kézzel. Draco tekintete mindent elárult. A fiú méges volt és ideges. Na meg durcás. Blaise majdnem megint fel nevetett, de a mellette ülő finoman belevájta az ujjait a hátába ezért inkább csendbe maradt.

Draco megindult feléjük, majd még mindig ugyan olyan dacos arccal levágódott a kanapé harmadik kényelmes párnájára.

Pár percig csönd honolt a szobában, majd hirtelen csikordult a szék, majd a három fiú már csak azt vette észre hogy Hannah, a szobákhoz vezető folyosó felé igyekszik. Amikor a lány végleg eltűnt a szemük elől, Blaise kapva az alkalmon, hogy végre szabadon tudnak beszélni, Draco fele fordult. Lábait kényelmesen felhúzta törökülésbe, hátát Seamusnak támasztotta majd a szőke—vörös—fiúra nézett.

– Na, mi van újabban Weasley vagy? – Draco tekintete szinte szikrákat szórt. Blaise egy pillanatig elgondolkozott azon, hogy inkább felhagy barátja piszkálásával, de abban meg mi a jó? – Miattad majd megpróbálom megszokni.

– Hogy tudd, nem állt szándékomban úgy kinézni mint egy Weasley. – Draco egy megvető pillantást vetett barátjára, majd sóhajtott egyet. – Amikor bemenünk McGalagony irodájába rám nézett és azt mondta; Mr. Weasley úgy tudtam maga hazament karácsonyra. Szóval inkább maradj csöndben. - Blaise ismét fel nevetett.

– Erre csak azt tudom mondani, gyökér vagy.

– Hülye Potter hibája amúgy is. Kibaszottul meg fogom ölni. Csak egy ici picit löktem meg, erre mit csinál. Mit? Kibaszottul vörössé varázsolja a hajamat.