Ezerszer megismerni Téged... [Jikook ff.]

Első Álom

Épp suliba tartottam,füles a fülemben és eléggé elkalandozva jártam a szokásos utat.Autók és gyalogosok siettek munkába-suliba,nem törődve azzal,hogy más is épp ugyanúgy késésben van.
-Lassú vagy törpe!-lökött fel egy idegen miközben elszelelt mellettem.Nem foglalkozva vele dugtam vissza a fülesem ami a borulásomkor kiesett helyéről.Szomorúan kapcsoltam még feljebb a hangerőt,abban reménykedve,hogy megnyugtat.
-Nyugi JiMin csak egy újabb tapló-motyogtam magam elé.

~Néhán perccel később~

A bánat végre kezdett elpárologni,de eszemben nem jutott kikapcsolni a zenét.
Hát pedig kellett volna.
A fülemben üvöltő hangok és a figyelmetlenség miatt,nem vettem észre egy biciklist,így az telibe elütött.Gázolóm szintén elesett,de hogy kerek legyen a történet,a bicaj nyilván rajtam talált helyet.Idegesen szisszentem fel az érzésre.
-Úristen nagyon sajnálom!!-ugrott fel a gázolóm és leszedte rólam a kerékpárt.Eleinte félve néztem fel rá,de amint megláttam angyali arcát elképedtem.
Az idegen nagyon helyes volt,barnai tincsei rakoncátlanul táncolták körbe finom vonalait.Szemeiben aggodalmat véltem felfedezni,de kiszúrtam,hogy Ő is épp engem vizslat.Gyorsan elkaptam róla tekintetem mielőtt feltűnik neki,hogy én is leskelődöm.
-Semmi baj-vágtam oda a kelleténél néhány fokkal idegesebben.Nem tudom mire fel.Általában kedves szoktam lenni,mindegy mit tesznek velem.Vagy ha kedves nem is,de elszontyolodva vonulok el sírni...
Egy picit hátra hőkölt,de aztán rendezte vonásait és ismét rám nézett.Huhh akkor nem bántottam meg a kirohanásommal.
-Amúgy JungKook vagyok!-nyújtott kezet egy ragyogó "nyuszi" mosollyal,feledve előbbi ijedtségét.Én visszavigyorogtam,hogy tudja nem vagyok nagyon pipa és elfogadtam a segítséget,majd JungKook felrántott.Ekkor kezdődött minden,közte és köztem.
  

. . .

Valami hideget éreztem.
Pár pislogás után konstatáltam,hogy a macskám úgy döntött fel kéne kelnem,mert valószínűleg éhes.
-Franc essen beléd Asami....-gügyögtem a kicsikémnek[Írói megj.:Asami=Szép reggel,gyakori japán macska név].
Imádom meg minden,de gyakran felbosszant.Például most is...olyan szépet álmodtam!Már nem emlékszem mit,de nagyon jó volt az fix,mert a boldog érzés még átjárja testem.Szeretek így kelni.
Persze ettől még elég fáradt vagyok.
Kivánszorogtam az ágyamból és adtam enni Asaminak.Azonnal falni kezdett aminek örültem,mert néha kicsit noszogatni kell,de így reggel élni sincs erőm,nemhogy még istápolni!
Egy fél pillanatra az órára néztem közben,4:48....AISH!!!Visszaaludni már nincs időm,de még mindig rohadt korán van.Legközelebb bezárom az ajtóm,hogy ne tudjon bejönni ez a kis "cukorborsó".
-Mit csináljak indulásig??-kérdeztem cicám.Természetesen nem válaszolt,de csak tőle tudtam kérdezni,hisz nincs más itthon és nem is lesz.
Anya lassan 3 és fél éve meghalt egy autó balesetben amit APA okozott.Utóbbi a bűntudat miatt élni sem tud és minden idejét a külföldi munkájába heccöli.Én itthon lakom,Ő küld nekem haza pénzt,de nekem nem a kib*szott pénzre van szükségem,hanem rá...Jó ha 3-4 hónaponta egyszer hazajön.Persze tudom,hogy milyen nehéz neki itt lenni,de ha elköltöznénk.....Jobb lenne,de azt mondja,hogy szeretné,ha itt maradnék a "barátaimmal".Na igen....egy gramm barátom nincs.
Régen a suliban úgyahogy,de legalább szóba álltak velem a többiek.Nos anya halálakor kicsit elszigetelődtem, viszont később vissza már nem engedtek.Kivül álló maradtam,sőt ebben az évben néhány "kemény legény" évfolyamtársam boxzsáknak is használ mikor kedvük van hozzá.Félek tőlük,de nem mutatom,mert akkor rosszabb.Elég,ha néha hagyom,hogy laposra verjenek.
Szóval nem túl fényes a helyzet,de legalább itt van nekem Asami.Ő mindig meghallgat,dorombol és hozzám bújik.Szószerint Ő helyettesíti a családot-barátokat-szerelmet.Azt hiszem nekem Asami a legfontosabb "személy" az életemben.
*Purrr,purrr*-dörgölőzik a lábamhoz az előbb említett cicus.
-Mi van te?-símtom meg buksiát,majd az ölembe veszem és beülök vele az utcára nyíló ablakomba.Emeletes ház,de a másodikon vagyok,így annyira nem magas,hogy ne láthassam jól a reggeli életet a városban.