Nem szerethetlek

18. FEJEZET: Elegem van Mira

Nála senki jobbat nem tudnék elképzelni. 

Egy gyengéd érintésre ébredtem az arcomon. Lassan kinyitom a szemeimet és ekkor meglátom James arcát aki amint a szemeimbe néz elmosolyodik. 

-Jó reggelt Mira, hogy vagy?-Kérdezi miközben nyom egy puszit az arcomra. 

-Neked is jó reggelt, jól vagyok, és te?-Kérdezek vissza. Úristen, milyen nap is van ma?! Basszus, péntek van és nekem ma iskolába kell mennem!

-Csodásan vagyok.-Feleli James, de én alig figyelek rá mert gyorsan kipattanok az ágyból, és a ruháimat kezdem el keresni, de rá kell jönnöm, hogy kint maradtak a medencénél. 

És itt el is jut az agyamig, hogy teljesen meztelenül állok a szoba közepén, mire fülig pirulok. Háttal állok Jamesnek, de így is tudom, hogy James ebben a pillanatban vigyorog. 

-A szekrényemben van póló meg mackónadrág.-Jelenti ki mire odaballagok a szekrényhez és kinyitom azt. 

A szekrényben-mondanom sem kell-tökéletes rend uralkodik amitől teljesen elámulok. 

Gyorsan kiveszek egy szürke pólót illetve egy fekete mackónadrágot majd magamra kapom őket. Hát igen, mind a kettő lóg rajtam, de most ez is megfelelő! 

Visszafordulok James felé és ekkor látom, hogy már kikelt az ágyból. Jesszusom, rajta sincs ruha! Próbálom leplezni, hogy mennyire zavarban vagyok több kevesebb sikerrel. 

-Milyen édes ahogy elpirulsz.-Mondja James miközben ő is a szekrényhez sétál és kiveszi belőle a már bekészített öltönyét a nadrággal meg zoknival együtt, illetve még egy fehér ing is van a fogason. 

-Mennyi az idő?-Kérdezem mellette állva. James felvesz egy boxert majd rám néz. 

-Hát mikor én felkeltem tíz óra volt.-Feleli nekem pedig elfehéredik az arcom. 

-Basszus elkéstem az iskolából, és még anyámat sem hívtam fel! Ha hazaérek megfog ölni és téged is!-Kiáltom el magamat a fejemet fogva. Legszívesebben haza sem mennék. 

-Mikor lesz a szülinapod?-Kérdezi James miközben felveszi az öltönyét majd  a nadrágját is, és végül a zoknit. 

- November harmadikán, de ez most, hogy jön ide?

-Úgy, hogy akkor leszel 18 éves, és akkor már el is költözhetsz otthonról.-Mire akar ezzel James kilyukadni?-Szóval egy hét.

-És akkor mi van?-Kérdezem összeráncolt homlokkal. 

-Csak akkor már nem kéne az anyád szoknyája alatt élned.-Meglepődök James szavain, és kicsit rosszul is esnek. 

-Mert szerinted most a szoknyája alatt élek?-Próbálok higgadtan beszélni, nem akarom, hogy lássa mennyire felhúztam magamat azon amit mondott. 

-Nem, nem úgy értettem Mira, csak látod most is félsz, hogy lefog baszni.-Odajön hozzám, majd gyengéden átkarol. Visszaölelem ő pedig nyom egy csókot az ajkaimra. 

-Ő az anyám  és természetesen szeretem, de tudom, hogy nem nézi jó szemmel  a kapcsolatunkat , és éppen ez miatt nagyon nehéz lesz vele együtt élnem.-Szomorúan lehajtom a fejemet. Csak magamnak köszönhetem azt, hogy megromlott anyámmal a kapcsolatom. 

Talán ha tudom tartani magamat Jamessel szemben akkor minden máshogy történt volna...De akkor nem is szerettem volna belé és ő sosem védett volna meg Justinnal szemben. És én sosem éreztem volna magamat biztonságban...

-Mindegy, majd a szülinapodon mindent megbeszélünk!-Jelenti ki miközben kiindul a szobából, én pedig gyorsan utána megyek. 

___________________________

Már úton vagyunk haza felé. Reggel csak egy almát ettem, mert nem voltam igazán éhes, viszont James! Na James aztán evett mindent, sütött magának szalonnát tojással amit belém is belém akart tuszkolni, de én konkrétan elmenekültem előle! Szóval végül is ő ette meg az egészet mert megmondtam neki, hogy ki ne merje dobni az ételt  a kukába. 

-Bejössz velem a házba?-Kérdezem mikor beérünk a kocsival a városba. 

-Persze, hogy bemegyek, ma úgysem kell bemennem dolgozni!-Feleli mire kicsit megnyugszom. Legalább nem egyedül kell szembenéznem anyámmal. Úristen, már biztosan a kanapén ülve vár dühösen. 

Fel kellett volna hívnom! Hogyan felejthettem el? 

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj sem!-Olyan mintha James a gondolataimba olvasna! Mikor megállunk egy piros lámpánál áthajol és nyom egy puszit a homlokomra. 

-Remélem is mert most nem akarok megint egy cirkuszt. Bár érzem, hogy az lesz. 

-Ne gondolj ilyenekre Mira.-Közben már mindjárt bekanyarodunk az utcánkba és nekem görcsbe rándul a  gyomrom. 

Ez olyan mint mikor még olyan 8-9 évesen nem értem haza időben a játszótérről ahol a barátaimmal voltam és aztán félve sunnyogtam haza mert tudtam, hogy az miatt következő nap nem fognak már kiengedni játszani a barátaimmal. 

És mindezt azért mert figyelmetlen voltam. 

Mikor megáll az autó sóhajtok egyet. Nem lesz semmi baj! Nem lesz semmi baj! 

Istenem, a fenéket nem lesz semmi baj, anya lefogja szedni a fejemet! 

Kiszállunk a  kocsiból majd a nyomomban Jamessel befelé indulok. 

Kinyitom az ajtót és belépünk a házba. 

Jól gondoltam anya a kanapén ül és amint meglát minket dühös arccal felpattan onnan. 

-Mira Garcia!-Ajajj, a teljes nevemet mondta, ez mát jót nem jelent! Meg sem merek mozdulni az ajtóból.-Te a füleden ültél mikor azt mondtam, hogy hívj fel?!-Hát nagyon úgy látszik, hogy azon ültem mert egyáltalán nem jutott eszembe felhívni anyát. 

-Nyugodj meg Martha az én hibám volt!-Vonja magára James a felelősséget legnagyobb meglepetésemre. Így őt anya csak még jobban utálni fogja, nem kéne magára vállalnia! 

-Na te csak maradj csöndben, inkább meg kéne lapulnod mint szar a fűben!-Na jó ezen a kijelentésen majdnem elnevettem magam. Pedig tudom, hogy igazán nem kéne most nevetnem, de ahogy látom James arca is elkezdett vörösödni és próbálja visszatartani a röhögést.-Szerintetek ez olyan vicces?!-Úgy tűnik észrevette anya, hogy küszködünk azon, hogy ne nevessünk, és most még dühösebb lett.-Elegem van Mira mindkettőtökből!-Most már kicsit sincsen kedvem nevetni. Sőt legszívesebben már én is üvöltöznék ettől az egésztől. 

-Nekem meg már belőled van elegem Martha!-Kiáltja el magát helyettem is James.-Kalitkába akarod tartani a gyerekedet? Vagy mi a fenét akarsz már tőle? Egyetlen egy estét töltött távol, és te pontosan tudtad, hogy mellettem biztonságban van, most mégis itt üvöltözöl mint egy fába szorult féreg!-Még én is meglepődöm azon, hogy James milyen egyenesen megmondja anya szemébe az igazságot. Valószínűleg én sosem mernék így beszélni az anyámmal.-FEJEZD BE!-Erre anya már meg sem mer mukkanni. Őszintén szólva még én is vigyázzba állok! 

-Befejezem James, de te is befogsz fejezni pár dolgot innentől fogva.-Anya halkan beszél, de így is hallani lehet minden szavát. Mintha üvöltené őket. És ez félelmetes.-Amíg Mira 18 éves nem lesz, nem láthatod. Nem találkozhatsz vele, mert ha mégis megteszed úgy éljek, hogy távoltartási végzést fogok kérvényezni ellened.-A hangjában csak gyűlöletet lehet hallani. Azt hiszem, hogy ezt most nagyon elbasztuk.-Te pedig Mira.-Néz rám anya. Semmi kegyelmet nem látok a  szemében.-Ha bármilyen kapcsolatot is létesítesz vele miután 18 éves leszel akkor eltakarodhatsz a házamból.-Könnybe lábadnak a szemeim anyám szavain. Nem teheti ezt velem!

Nem állíthat két tűz közé!