Nem szerethetlek

11. FEJEZET: Hol vagy James?

Azt akarom, hogy úgy csókolj mintha nem lenne holnap.-Suttogom az ajkaira mire újra magához húz és hosszú táncra hívja a nyelveinket egymással. 

Pár másodperc múlva kicsit elhajolok tőle és kikerülve hátrébb lépek.

-Mi a baj?-Kérdezi közelebb sétálva hozzám James mire én csak még hátrébb megyek. 

-Mi vagyunk a baj. Hogyan fogok ez után anya szemébe nézni?-Kérdezem miközben letörlök egy könnycseppet az arcomról. Miután csak áll bambán rám bámulva berohanok a szobámba és magamra csapom az ajtómat. 

Tudom, hogy gyerekesen viselkedtem, semmit sem tudok felhozni a mentségemre azon kívül, hogy fogalmam sincs mit kéne tennem. 

Bemászok az ágyamba és magamra húzom a takarómat. Biztonságban érzem magamat alatta, mintha semmi sem bánthatna így. 

Még hallom James lépteit amint lemegy a lépcsőn, de már nem törődőm vele, hogy hova megy. 

Csak szeretnék végre aludni és nem törődni semmivel sem.

_____________________________________________

-Ébresztő Mira!-Anyám kiáltására kelek. Felülök az ágyamban és próbálok magamhoz térni, anya az ágyam mellett áll kétségbeesett arccal. 

-Mi történt anya? Sosem szoktál felkelteni.-Mondom miközben ásítok egyet. 

-Nem tudod, hogy hol van James?-Megdöbbenve nézek rá a kérdése hallatán. James nem jött tegnap haza?-Reggel nem volt mellettem ezért elkezdtem keresni a házban, de sehol sincsen és még hozzá a telefonja is ki van kapcsolva!-Teszi még hozzá aggódó arccal. 

Görcsbe rándul a gyomrom ahogy arra gondolok, hogy valami hülyeséget csinált. Hiszen nem teheti ezt velem! Belehalnék ha történne vele valami. 

-Fogalmam sincs, hogy hol lehet.-És ebben az egyben nem is hazudok most. Halvány lila gőzöm sincsen arról, hogy mi van vele.-Nem lehet, hogy a munkahelyén van?-Kérdezem most már felállva az ágyról. Addig ezer százalék, hogy nem fogok megnyugodni míg meg nem találjuk Jamest. 

-Nem tudom Mira, de biztosan volt oka elmenni.-Ahogy látom anya szomorú arcát úgy megsajnálom mint még soha. Miért kellett Jamesnek elmennie és itt hagynia minket?! Teljesen ugyanazt játssza el mint az apám mikor 10 éves voltam! Ugyan így anya reggel már nem találta a házban aztán meg kerestük a munkahelyén, de ott sem volt. 

Az emlékre könnybe lábad a szemem. Nem akarom ezt újból átélni. 

-Semmi baj anya, menjünk el mind a ketten a dolgunkra, és James biztosan fog jelentkezni.-Mondom majd szorosan átölelem. Természetesen én nem fogok csak nagy nyugodtan iskolába menni, hanem elmegyek James munkahelyére. Ha jól tudom anya felírta a címét egy füzetbe amibe az ilyesmik vannak be írva. (Címek, telefonszámok, stb.) 

-Igen, igazad van, nem törhetek itt össze!-Feleli anya majd mosolyt erőltet az arcára.-Akkor lent megvárlak és elviszlek a suliba.-Jelenti ki majd kifelé indul. 

-Ja, ma sétálni szeretnék a suliig szóval nyugodtan elindulhatsz!-Mondom gyorsan még mielőtt kimenne. 

-Rendben akkor én elindulok, szia drágám!-Köszön el mire intek neki majd kilép a szobából és becsukja maga után az ajtót. 

A szekrényemhez sétálok majd gyorsan felkapok magamra egy pólót és egy farmernadrágot miközben üzenek Laurának, hogy ma ne várjon az iskolában mert nem tudok bemenni. 

Kilépve a szobámból lerohanok a lépcsőn és az előszobában elveszem a tévé mellől a kis füzetet. 

Az utolsó oldalon meg is találom James elérhetőségeit, kitépem a lapot és a zsebembe csúsztatom.