Sleeping with an enemy

Prológus

- Ugyan már! - nevettem fel - Hogy ő lenne a trónörökös? Szólj, ha annak a buzinak találsz majd hercegnőt - nevettem bele a telefonba. A testvéremmel, Lottie-val beszéltem telefonon keresztül, és mi más lehetett volna a témánk, ha nem a kinyalt seggű herceg, aki hamarosan trónra kerül? Még egy év, sőt már csak tíz hónap és ő veszi át beteges apja helyét, aki már fél lábon a sírban van.

- Miért gondolod azt, hogy meleg, testvérem? - szinte láttam magam előtt Lottie-t, aki összehúzza a szemöldökét.

- Lerí róla, hogy a faszt szereti - vontam vállat - De le kell tennem húgom, már a városban vagyok és tudod jól, hogy itt milyen gyorsan mennek a hírek - megvető szavaimon egyből hallani lehetett, hogy mennyire is utálom szülőhazám. Én csak apám és húgom miatt lakok még mindig itt, ezen a sehol szigeten.

Bent a városba egyből a piac felé vettem az irányt, ahol vásároltam mindenből egy kevéskét. A félretett pénzemből vettem apámnak gyógyszert, húgomnak cipőt, magamnak pedig egy doboz cigarettát.

Azt szívva, mentem hazafelé, de már korántsem úgy, mint ahogy én útnak indultam. Reméltem, hogy találkozok egy csinos lánnyal, aki majd asszonyom lehet és a gyerekeim anyja, de ez, mint mindig, most se sikerült, tekintve, hogy ebben a városnak nevezett faluban nincs egy csinos lány se. Ha lenne, arról biztosan tudnék, hisz ebben a városban már semmi sem marad titokban.

***

Amint másnap feljött a nap, egyre jobban lett úrrá rajtam a rossz előérzet. Egész éjjel nem hagyott aludni ez az érzés, mintha valami rossz közeledne, ami majd lesújt rám... Rosszabb esetben a családomra, amit már nem bírnék ki. Elég volt a családomnak és nekem az a dráma, amikor megtudtok, hogy anyánknak szeretője van és rákos. El is hagyott minket, immár lassan két éve. Szegények voltunk, akkortájt, de ránk talált a szerencse, amikor egy jól fizető állásra rátaláltam. Rendbe szedtük magunkat, már nem szenvedünk semmiben hiányt, kivéve anyai és feleség szeretetben.

Lovasok hangját hallottam közeledni a mi házunk felé. Kilesve az ablakon megláttam két hatalmas lót, rajta a király szolgáival, akik termetesek voltak, többet nyomtak ő maguk, mint a ló, ami szállítja őket.

A házunk előtt megálltak. Megkötötték lovaikat, majd az ajtónkhoz sétáltak, ahol hármat vertek az ajtóra, majd elkezdtek hangosan üvölteni, amit még három utcával lejjebb is hallottak.

- Harold William Styles, azonnal jöjjön ki, hogy a herceg színe elé vigyük, akit lenézett és hazugságokat terjesztett róla! - magas hang bezengte az egész házat, a félelem kissé átjárta testem, de hamar erőre kaptam, tekintve, hogy apám és húgom alszik. Nem szándékoztam őket felkelteni, de erre az erős hangra kizártnak tartottam, hogy ne ébrednének föl.

Zoknit, cipőt húzva kimentem és ajtót nyitottam. A két magas alak egyből felém tornyosult, vállaimnál fogva megragadtak, de ekkor a húgom sikítását hallottam meg a hátam mögül.

- Mit csinálnak vele, azonnal eresszék el! - futott hozzám testvérem és elkezdte őket piciny kezeivel ütlegelni - Ő nem csinált semmit!

- Engedj el, pici lány - morgott rá a nagyobbik alak - A testvéred hamis állításokat terjesztett a király fiáról. Ezért a várba visszük, ahol aztán a herceg megszabja, hogy él vagy hal.